Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 4. szám - JELENÜNK - Köpf László: Munkaverseny és művelődés
tás lehetőségétől függ elsősorban, hogy a munka élet- szükségletté válik-e, vagy sem. Ide kell besorolnunk a szocialista munkaverseny-mozgalmat, mint sajátos nevelési mozgalmat, ahol a nevelési cél: olyan munkaattitűd kialakítása a mozgalomban résztvevőknél, amely a munka „közvetlen specifikus” tényezői alapján nem indokolható, az eszköz pedig maga a verseny. Amikor tehát a munkaverseny-mozgalom munkaattitűd formáló szerepét hangsúlyozzuk, akkor éppen a „Közvetett specifikus” tényezők jelentőségét igyekszünk hangsúlyozni, nem tagadva ugyanakkor JADOVÉK azon megállapítását, hogy ezek alárendelten jelentkeznek a „közvetlen specifikus” tényezőkkel szemben. Valószínűleg éppen LENIN korábban már idézett, a szocializmusban kibontakozó versenyről szóló tanítása nyomán a szocialista országokban nem csupán a munkában, hanem az emberi tevékenység más szféráiban is igyekeztek kibontakoztatni a versenyt. A szocialista brigádok mozgalma azonban az első, amely integrálni igyekszik ezeket, mégpedig úgy, hogy a munkaversenyt állítja ezek centrumába. Rendkívüli jelentőségét éppen ebben látjuk. A szocialista forradalom győzelmével bekövetkező változások, a társadalmi viszonyok, s ezen belül is elsősorban a tulajdonviszonyok létrejötte eredményeként tehát a kapitalista munkaversennyel szemben a munkaversenynek egy egészen új típusa, a szocialista munkaverseny jött létre. Ennek tényleges tartalma nem a konkurrencia, hanem a nemes vetélkedés abban a munkában, amely az objektív technikai feltételek következtében még nem vált, nem válhatott a munkát végző ember életszükségletévé, de amely minél jobb végzésével éppen ezeknek a technikai feltételeknek a megteremtését siettethetjük. S mivel a kapitalizmusra jellemző — a bevezetőben engelsi idézettel bemutatott — konkurrencia megszűnt, a munkaverseny mint pozitív, a valóságos emberi értékeket kibontakoztató eszköz, mint nevelési eszköz funkcionál. A MUNKAVERSENY SZOCIALISTA PERSPEKTÍVÁJA Ha a munkaverseny szükségességét indokló eredeti megállapításunkból indulunk ki, akkor a munkaverseny- mozgalom perspektíváját illetően azt mondhatjuk, hogy a munkáját belső szükségletből végző ember — éppen mert szükségletként végzi azt — számára a mai értelemben vett munkaverseny fölösleges lesz. S mivel a kommunizmusban a munka életszükségletté válik, a kommunizmusban a mai értelemben vett munkaverseny eltűnik majd. Ha azonban FUKÄSZ következő megállapításából indulunk ki, akkor rögtön kitűnik, hogy a kérdés nem ilyen egyszerű. „Nem a munka általában, s nem mindenfajta munka válik — s nem egyformán válik — az ember életszükségletévé...” — mondja FUKÁSZ idézett munkájában. Később pedig a munka alkotó jellegéről, mint életszükségletté válásának legfőbb feltételéről írva, a következőképpen fogalmaz: „A munka alkotó jellege általánossá válik a kommunizmusban. Általánossá, de nem egyetemessé, kizárólagossá — akárcsak a munka szükséglete ..., ha szűkebb keretek között is, de valószínűleg helye lesz akkor is a nem — alkotó munkának, hiszen nem válik minden munka alkotássá, s nem marad meg minden fázisában alkotásnak ... Utópia lenne azt várni..., hogy minden munka az ember elsőrendű szükséglete lehet.. Az idézetben leírtak viszont arra figyelmeztetnek, hogy jelenlegi tudásunk szerint a kommunista társadalomban, a megvalósuló munka is rejt majd magában olyan fázisokat, amelyek szükségessé teszik a munkaverseny mai formáihoz hasonló versenyeket. Ezek a munkafázisok ugyanis nem válnak, nem válhatnak életszükségletté, elvégzésük azonban társadalmilag feltétlen fontos és hasznos lesz. A szocialista munkaverseny jelenleg megrajzolható perspektívája tehát korunkból kiindulva átnyúlik a ttf-en, s egész a kommunista társadalomig ér. Kérdéseivel foglalkozni tehát — bármilyen oldalról és megközelítésben — egyszerre jelenti a ma egyik leg- izgatóbb társadalmi jelenségének kutatását, s a jövő formálását. A MUNKAVERSENY-MOZGALOM MAGYARORSZÁGON A munkaverseny-mozgalom — mint korábban már említettük — nálunk 1948-ban bontakozott ki. 1948. március 10-én jelent meg a csepeli dolgozók felhívása az „első országos méretű (centrális) munkaverseny” megrendezésére. Nyilvános felhívásukban a magyar szak- szervezeteket kérték fel a munkaverseny szervezésére és irányítására. (FÁBRI—Dr. GONDOK—TÖTH: Szocialista brigádmozgalom Magyarországon, Kossuth, 1965.). A versenyt tulajdonképpen az akkori Weiss Manfréd Vas- és Fémművek Rt. üzemi bizottságának kommunista frakciója kezdeményezte. Csupán az akkori atmoszféra érzékeltetésére idézünk az 1948. március 8-án tartott üb.- frakció ülés jegyzőkönyvéből egy rövid részletet. Ez az ülés tárgyalta meg a munkaverseny megindításának kérdését. A napirend előadója felhívja a frakció tagjainak figyelmét, „ ... hogy ezen két nap alatt főleg a munkaverseny elindításának érdekében dolgozzanak” —, majd így folytatja: „Az első feladat, hogy elolvassák a felhívást, melyet a WM-gyár munkásaihoz és az egész országhoz intézünk. Holnap fél 4 órakor lesz megtartva az ünnepélyes megnyitás, előadó Kossá István. Erre a nagygyűlésre valószínűleg kijönnek a kormány tagjai is. Minden üzemben ma 12 órakor röpgyűlések lesznek, amelyen ismertetni fogják a felhívást... A dolgozóknak tisztában kell lenni a verseny és a nagygyűlés jelentőségével, (melynek nagyon jól kell sikerülnie.” Később az MDP Központi Vezetősége is szorgalmazta és inspirálta a mozgalom kibontakozását. 1918-ban a Szovjet-Oroszországban történelmileg teljesen új helyzettel álltak szemben. A 40-es évek végén azonban Magyarországon már megvolt annak a lehetősége, hogy a szovjet példákból, a Szovjetunióban addig elért eredményekből induljanak ki a mozgalom meghirdetői és szervezői. Ez meg is történt. Csakhogy nem a szovjet példa elemzésével, a nálunk is hasznosítható vonások kiválasztásával, hanem — miként más területeken is tapasztalható volt — kritikátlanul, egy az egyben vettük át a gyakorlatot. Ebből fakadt, hogy nálunk is a sztahanovista mozgalom lett a munkaverseny-mozgalom legfontosabb formája. Nem foglalkozhatunk itt részletesen azokkal a problémákkal, amelyek a mozgalmak túlhajtásából eredtek, s amelyek nagy tömeg előtt sok szempontból kétségessé tették az egész szocialista munkaverseny-mozgalom hitelét. Csupán két — szerintünk döntő — ellentmondásra hívnánk fel a figyelmet. Először arra, amely e munkaversenyformák egyéni jellege és az ipari munka csoportos jellege között volt tapasztalható. Az ipari munkában a XVI. sz. közepétől a XVIII. sz. 43
