Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 4. szám - JELENÜNK - Köpf László: Munkaverseny és művelődés
JELENÜNK Munkaverseny és művelődés A KAPITALISTA MUNKA VERSENY TARTALMA A termelésben, a munkában a versenyt a kapitalizmus hozta létre. E verseny tartalma a konkurrencia volt. „ENGELS A munkásosztály helyzete Angliában c. munkájában a következőképpen fogalmaz a konkurrenciáról: „A konkurrencia a legtökéletesebb kifejezője a modern polgári társadalomban uralkodó háborúnak: mindenki háborújának mindenki ellen. Ez a háború — háború az életért, a létért, mindenért, végső esetben tehát élethalálharc — nemcsak a társadalom különböző osztályai között dúl, hanem az osztályok egyes tagjai között is; mindenki útjában áll a másiknak, és ezért mindenki arra törekszik, hogy mindazokat akik útjában állnak, kiszorítsa és elfoglalja a helyüket. A munkások konkurrálnak egymással, mint ahogy a burzsoák is konkurrálnak egymással. A munkásoknak ez az egymás közti konkurrenciája azonban a mai viszonyok legrosszabb oldala a munkás számára, a burzsoázia legélesebb fegyvere a proletariátus ellen.” 1845 óta, amikor ENGELS ezeket a sorokat papírra tette a „színpad” és a „kellékek” lényegesen megváltoztak a kapitalizmusban, a kapitalizmus természete azonban nem. A monopolkapitalizmus körülményei között a munkásosztály ma másként él mint 130 évvel ezelőtt. ENGELS szavaival élve: „Szövetségekbe való egyesüléssel” igyekszik elejét venni a konkurrenciának. De, hogy a dolgok lényege nem változott, azt az állammonopolkapi- talizmus válságperiódusai idején különösen világosan láthatjuk. A SZOCIALISTA MUNKAVERSENY SZÜLETÉSE A verseny a munkában azonban nem szűnt meg azokban az országokban sem, ahol győzött a szocialista forradalom, ahol a tőkés termelési viszonyokat megdöntötték. LENIN már 1917 decemberében foglalkozik a kérdéssel; „Hogyan szervezzük meg a munkaversenyt?”. 1918 áprilisában pedig a szovjethatalom soronlevő feladatairól írva a következőképpen fogalmaz: „A burzsoázia által a szocializmusról oly szívesen terjesztett ostobaságok közé tartozik az az állítás, hogy a szocialisták tagadják a verseny jelentőségét. Ezzel szemben a valóságban csakis a szocializmus az, amely megszüntetve az osztályokat és következésképpen a tömegek leigázottságát, első ízben teszi szabaddá az utat a valóban tömegméretű verseny számára.” LENIN tehát közvetlenül a forradalom után, a szovjethatalom külső és belső ellenségeitől szorongatott helyzetben is rendkívül nagy figyelmet szentelt a szocialista körülmények között megvalósuló munkaverseny ügyének. Nyugodtan leírhatjuk tehát, hogy a szocialista munkaverseny gondolata együtt született meg a szocialista forradalommal. Magyarországon szintén azt láthatjuk, hogy a mak- rostrukturális társadalmi változások felgyorsulásának évében, 1948-ban megszületik a munkaverseny-mozga- lom is. A társadalmilag létrejött lehetőség talaján azonnal kialakul a mozgalom. De nincs ez másként a többi országban sem, ahol a szocialista forradalom győzedelmeskedett. A SZOCIALISTA MUNKAVERSENY SZÜKSÉGESSÉGE Miért jön létre a szocialista munkaverseny, miért szükségszerű a kialakulása a szocialista forradalmat követően? Első megközelítésben könnyen adódik a kézenfekvő válasz erre a kérdésre. Motivációs szempontból, a munkakedv és a munkaintenzitás fokozása érdekében. Ügy vélem azonban, hogy ezzel a válasszal nem elégedhetünk meg, hiszen e felelet újabb kérdést sugalmaz. Azt, hogy miért szükséges a munkateljesítmény növelése érdekében a megváltozott társadalmi viszonyok között is a versenyhez, mint motivációs eszközhöz nyúlni? Az egymással való verseny nélkül az ember valóban nem képes a munkában kiemelkedő eredményeket elérni? Csakugyan az „emberi természetről” van itt szó — amint a kapitalizmus apologétái rendszerint megállapítják? A válasz nyilvánvalóan nem általában az „emberi természetben”, hanem máshol keresendő. Mégpedig magában a munkában. Hogy álláspontunkat világosan kifejthessük, kiindulópontként előlegezzük fejtegetéseink végső megállapítását: a munkát végző ember teljesítményének fokozása miatt mindaddig szükség van a nagyobb teljesítmények elérése érdekében a dolgozók közötti versenyre, arra, hogy munkateljesítményüket, termelési eredményeiket egymáshoz mérjék, amíg a termelésben konkrétan megvalósuló munka teljes egészében, vagy legalábbis nagyobbrészt valóságos emberi szükségletté nem válik a munkát végzők számára. Mindaddig ugyanis, amíg ez meg nem valósul, a munkahelyen végzett munka nagyrészt csak a társadalmi kényszer következtében realizálódik. Az egyén, ha teheti, a munkával szemben szívesen előnyben részesíti a számára kellemesebb tevékenységeket, szórakozik, pihen, vagy éppen „saját egyéni hasznára dolgozik”. Vagyis a nagyobbára társadalmi kényszerből végzett munkahelyi tevékenység állandó konfliktusok forrása lesz. E konfliktusos szituáció ugyan munkahelyi szervezeti keretek 41
