Hevesi Szemle 5. (1977)

1977 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Nagy Miklós: "Sej summásélet..."

Intéző úr, az istenre kérem, Adja ki a hat hónapi bérem, Mer’ má’ nekünk el kell masírozni Ezt a tanyát örökre itt hagyni. Bíró N. Alajosné, Istenmezeje 1977 Sej, tekintetes intézi ur keresi,Kitöltöttem a suinmns idomét. Ke mondják már csillagos hajnal- Sej, summáé lányok álljatok ban, a sorba. Sej, tekintetes intéző úr kérem, Fizesse ki hat hónapi bérem. Beadom a szárvágó kapáját, Hej, verje meg az isten a gazdáját! Hegyi Józsefné, Novaj 1976. Hazautazás előtt szívük szerint beolvastak mindent feljebbvalóiknak, az intézőnek, gazdatisztnek, olykor a bandagazdának is, már nem kellett tartaniuk a megtor­lástól. Végre kiénekelhették a bennük felgyülemlett ten­gernyi keserűséget, sérelmet, sokszor csak csípősen, gu­nyorosan, de igen gyakran átkozódva. De már mi azt elfeledjük, raér’má’ Álljon négykézláb mig vissza elmegyünk, ' nem jövünk. Segédtiszt úr vegye elé a sáros kefét, Azzal pucolja ki azt a két csipás szemét, Pucolja ki, pucolja ki, magának se’ árt, Maga sem volt még azelőtt csak kanászbojtár. 23. 24. Tóth Márkusné, Egerbocs, 1974. Intéző úr, nem kívánok egyebet, Hónalj-mankón keresse a kenyeret, Adok én is néhány fillért magának, Nagyon sokszor megszidta az anyámat. Tóth Márkusné, Egerbocs 1974. Ha még egyszer tüzes ménkő lehetnék, Intéző úr, szobájába lecsapnék. Agyon ütném intéző úr magát is, Meg azt a sok ingyenélő kutyát is. Varga Józsefné, Kisnána 1974. (a 23. és 24. szövege, a 7. sz. dallamára) A következő summásdal érdekessége, hogy nemcsak, hogy katonadal vázára nem épült, hanem még csak nem is új stílusú népdal az alapja. Parlando az előadásmód és a régi stílusra jellemző ereszkedő dallamvonalat figyel­hetünk meg, amely ritkán fordul elő a summásdalok világában. 25 Parlando, rubato. Újvilágon van egy magas iroda, Csapjon belő e tüzes istennyilai-ül—!——t I i—j r .^JL­Vágja agyon azt a sok-sok nép- f-'.en azt a sok mimás atlv szomo- ......................... ...... rUót. M egüzenem én az édesanyámnak, Minek nevelt fel engem summás leánynak. Adott vóna oda bármicsodának., Csak ne adott volna summás kislánynak. Víg Menyhértné, Terpes 1976. Nagyritkán az is előfordult, hogy valaki embersége­sen bánt velük, de az is elég volt, hogy ha csak megértést tanúsított irántuk, ezt a maguk módján kellően értékel­ték és igyekeztek jóságát meghálálni, az ilyen felettesekre még ma is szeretettel és tisztelettel emlékeznek a volt summások. 26. Ez a dűlő, ez a tarló jaj de nagyon röges, Rajta járni a summásnak de nagyon keserves. Rajta jártam hat hónapig, minden reggel, este, Mihály bácsi vezetgetett, áldja meg az Isten, Áldja is meg a nagy Isten, áldatlan ne hagyja, Aki ezt a szegény summást mindig vigasztalta. Ambrus Vilma, Mikófalva 1975. (a 14. sz. dallamra énekelve) 27. Imre bácsi, isten áldja meg magát, Mert a nyáron nagyon jó volt mihozzánk. Maga jó volt, az intéző volt kutya, Üssön bele a tüzes istennyila. Bartó János, Eger 1972. (a 7. sz. dallamára) Az indulás előtti napok boldog vigalomban teltek el ........akkor már úgy vótunk, hogy bizony nem is nagyon f ogadtunk szót, nem vót olyan nagy tartásunk tőlük, ak­kor már csak az, hogy egész nap énekeltünk, daloltunk, játszottunk!” (10) Ilyen jellegű nótákat énekeltek: 28. Imre bácsi kiáll a barakkba, Az ágyakat sorba vizitálja. Ez a sor ágy hevesiek ágya, Árván marad ez is nem sokára. Imre bácsi, előre, előre, Menjen ki a summások elébe Váltson jegyet summások számára, Egenyest az egri állomásra. Korozs Lajosné, Andornaktálya 1975. (a 20. sz. dallamára) Végre maguk mögött tudták a sokszor elátkozott ta­nyát, szenvedésük egy időre véget ért. A vonatban az utat hazáig szinte végig énekelték, ezzel kapcsolatosan a volt summás Koós Imre így írt: ,,A summásoknak be­csületbeli kötelességük volt utazás közben nótázni. Mert ha summásokat szállító vonat nótaszó nélkül ment ke­resztül egy-egy lakott helységen, ott a lakosok azt mond­ták: — Nézd már, ezek még annyit sem kerestek, hogy most tudnának örülni, mikor hazafelé mennek.” (11) Vigasztald a várakozó babámat. Robog már a sebes gőzös kereke, Látszik már az édesanyám vidéke. Haza megyünk hazánkba, víg Novaj falujába, Átölelem, átkarolom anyámat, Oltár elé vezetem a babámat. Asszonyok, Novai 197 r Az egri vasútállomáson rendszerint lovas kocsival várták már a hozzátartozók őket, felpakolták a hozott 38

Next

/
Thumbnails
Contents