Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Nagy Miklós: "Sej summásélet..."
öt hónapra, bármi a munkaadó tulajdonát képező fekvő- ségben, vagy bárhol előadandó munkának pontos és hűséges teljesítésére. A munkaadó ... köteles minden egész férfi munkásnak 190 koronát... továbbá havonta 20 kg tiszta búzát, 40 kg rozsbúzát, úgy nem különben havonta öt liter bab főzeléket, öt kiló szalonnát, öt liter pálinkát, öt kiló nyers húst, kettő liter ecetet, kettő kiló sót, s a tüzeléshez szükséges faanyagot és világítást adni. A félkezesek és a gazdasszony ezen egy egész munkára kikötött szolgálmányok és fizetésnek felét kapják.” A továbbiakban a szerződés kitér a summások utaztatására, a fizetés módjára és az étkeztetésre, majd így folytatódik: „A munkaadó kötelezi magát, hogy a munkásokkal mindig a kiérdemelt jó bánásmóddal fog bánni, s lehetetlent nem kíván... ” Ez az utolsó pár szó sejteti, hogy milyen teljesítőképességet vár el az uraság a „megvásárolt” munkaerőtől. Az évtizedeken keresztül folytatódott summás életmód periodikusan visszatérő mozzanatai, bizonyos szokásokat alakítottak ki, amelynek vetületeit figyelhetjük meg a maguk költötte dalaikon, a summásdalokon keresztül. Ezek a dalok nehéz életüknek mintegy tükörképe, lírai önvallomásai, amely minden keserűségüket, vágyaikat, szenvedéseiket híven ábrázolja és nyomon követi életük eseményeit, kezdve az elválás nehéz perceitől, a várvavárt boldog visszatérésig. „Ha nem tudtunk volna nótázni, ki se bírtuk vóna.” (Egerbocs, Tóth Már- kusné). „Egyetlen vigaszónk az vót, ha kiénekelhettük magónkat” (Istenmezeje, Bíró N. Alajosné), ezek a meg- nyüatkozások jelzik, mit jelentett számukra az éneklés, milyen fontos szerepet töltött be életükben. A summásdal a magyar folklór egy sajátos képződménye, amely nem alkotott önálló dallamvilágot, hanem a már meglevő, többnyire katonadalok dalanyagát használta fel a maga céljaira. Nem véletlenül, hiszen a katona és a summás élete között sok rokonvonást fedezhetünk fel: a hosszabb időre történő idegenbe szakadás, készülődés, „kufer” pakolás, százados, ill. intéző úr parancsol, kifigurázzák, átkozzák parancsol óikat, várják, hogy Kiteljen az idő stb. Így azután a régebbi keltezésű katonadalok nemcsak dallamanyaga, hanem szövegváza is adott volt, csak be kellett helyettesíteni a megfelelő summás- szavakat. Íme néhány példa: KATONADAL Kapitány úr udvarában van egy fa, Kolonéban áll a század alatta, A jobb szárnyán a kilencszázhétbeli, Kapitány úr szabadságra ereszti. Galicia gidres-gödrös határa, De sok kislány átkot mondott reája Átkozott légy Galicia örökre, Csak a babám kijöhessen belőle. SUMMÁSDAL VÁLTOZATA Intéző úr háza előtt van egy fa, Párosával áll a summás alatta, Közepében intéző úr beszélget Gyertek lányok, utoljára fizetlek Ercsi-puszta gidres-gödrös határa, De sok summás átkot mondott reája Átkozott légy Ercsi-puszta örökre, Csak te babám, szabadulj ki belőle. Még számos példát fel lehetne hozni, de a teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy nem minden katona- dal-átiratból vált igazi summásdal. A továbbiakban kövessük nyomon a Heves megyében gyűjtött summásdalokon keresztül a summásélet különböző periódusait. Általában az indulást megelőző napokban már megkezdődött a búcsúzkodás a rokonságtól, a kedvestől és az ismerősöktől, az utolsó este sok esetben éjszakába nyúló mulatozásba torkollott. Másnap elkísérték az otthonmaradottak a csapatot a vasútállomásra. Az Eger környéki falvakból kocsikon hozták a nótázó summásokat az egri vasútállomásra. Édesanyám mi van a kötőjébe? Piros alma, adjon egyet belőle, Addig adjon, míg Egerbe beérek, Mert azután bánattal is megélek. Egerszalók (7) A marha vagonok félretolt ajtónyílásában álló summások különböző búcsúzó nótákat énekeltek. Íme néhány búcsúzás alkalmával énekelt mikófalvi summásdal, melyet Ambrus Vilma, volt summáslánytól gyűjtöttem. Édesanyja 14, ő maga 7 alkalommal volt különböző helyeken, a Fejér megyei László-majorban, a Tolna megyei Rácegresen az Aponyi-uradalomban, a Gömör megyei Pogonyi-pusztán. *- * f *' "j -js ..................|—4-i .....f *■■■ \Á—1....\/ y.......------------------------------------É desanyám, hol van az az édes tej, á—...0 -0.-------------f. .r*'.......it— _____ S íivel engem ■*- t s surr-más lánynak nevelt fel. Adtad volna azt a tejet madárnak, Ke neveltél volna fel summás lánynak. Édesanyám azzal búsít engemet Nem sirat meg hogyha summáslány leszek Majd megsiratnak az égi madarak, Valahol a Lászlói-hegyek alatt. Ambrus Vilma, Mikófalva 1975 Sirhatsa an^ám, sirOa tesz & - Eirva ;jár sok cukorrépa eaveiás korán felkelés. Édesanyám ha bemegy a szobába, Rá-rá tekint a sok vasalt szoknyára. Édesanyám minek az a sok vasalt szoknya, Ha a lánya hervad a répasorban Ambrus Vilma, Mikófalva 1975 Feketére van a gőzös festve, SCég azt mondj ék, hogy én üljek Kettőt-hármat fUttyentett a Isten veled, víg Mifcéfaluje. masina, Mikor engem summáslánynak vittek Az árokban még a víz is reszket, Az árokba a víz had reszkessen, Csak a rózsám igazán szeressen. Ambrus Vilma, Mikófalva 1975 35
