Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Nagy Miklós: "Sej summásélet..."
sommás gyerekek is lesz- Az Alföldön a tizenhátpengőért jaj de nek, sokat szenvednek. Szállj el, szállj el fecskemadár Hevesen keresztül Szállj el a babám ablakára, hej maga van egyedül Ha kérdi hol vagyok, mondjad hogy itt vagyok A víg lászlói sálendába’ sarokban hervadok. Ambrus Vilma, Mikófalva 1975 Már az utazás sem volt zavartalan, „sokszor kitoltak bennünket a szélső vágányra, nem törődtek velünk, hogy ott fagy ónk meg a vagonyba, mer’ nem személyvonat vét. hanem marhakupé”. (Tóth Márkné, Egerbocs.) A megérkezés utáni első nap a szálláshely rendezésével telt el. Általában valamilyen állatistállóban laktak, amit barakknak, hodálynak, olykor sálendának hívtak. Télen az állatok, nyáron az emberek lakták, elképzelhető, menynyi féreg, patkány zavarhatta pihenésüket. „A bolhák valósággal ettek bennünket, csak úgy sepertük le a lábunkról” (Tóth Márkusné, Egerbocs). Legtöbb helyen fekhely gyanánt szalmát szórtak a földre, vagy szalmazsákot fektettek, jobb helyen „priccset” eszkabáltak ösz- sze és a két hely közötti részt tréfásan „bogár-ároknak” nevezték. A család gyerekekkel együtt, férfiak, nők külön helyezkedtek el egyazon helyiségben. Az alapvető higiéniai követelmények sem voltak biztosítva, így a summások között igen gyakori szembetegség volt a trachoma. (8) Tóth Márkus egerbocsi summáslegény, 1925- ben, Somodorban (Tolna m.) 2 hét után vérhast kapott, mert 130 embernek még illemhely sem volt, csak kukoricaszárral kerítettek be egy részt a barakk közelében. A munkaidő a szó szoros értelmében napkeltétől napnyugtáig tartott, mire a nap felkelt, már a tábla szélén állottak. Így átlagban napi 14—16 órát kellett dolgozniuk, szürkületkor már ébresztették őket, így nem csoda, ha sohasem tudták kipihenni magukat. zos!” Ha nem volt gazos, akkor is gazos volt! Ügy is volt, hogy 3—4 ember is állt a hátunknál, segédtiszt, bandagazda, a pallér, nem mertünk még csak fel se nézni. Akkor oszt néha mérgünkben, mikor láttuk, hogy mindég ott vannak felettünk, akkor kezdtünk el dalolni ilyen pikáns nótákat.” (Hegyi József né, No vaj) .is-. .......r Segédtiszt ur, de haragos a ■falán bizony haragszik valaszeme, kire. ................ — > 1 .... =" Ha haragszik, vág; la földhöz kalapját, Úgy vezesse el "re a suramását. Asszonyok, Novaj, 1976 A mezőszemereiek meg ezt énekelték az előző dallamára : 8. A kakasdi intéző úr megjárta, Az ablakát kicsire csináltatta. Haragszik, mert nem nézhet az utcára, Nem csábíthat menyecskét éjszakára. A kakasdi intéző úr megjárta, A díványát kicsire csináltatta Haragszik, mert nem hempereghet rajta, Kis menyecske fara nem fér el rajta Tóth Gáborné, Mezőszemere 1977. Nem mindég tréfás dallal nyilvánítottak véleményt, volt rá eset, hogy keményebben megmondták, „kiénekelték” a maguk igazát: Ispán uram, az istenit magának, Hagyjon békét a sok szegény summásnak, Mert a summás jól elvégzi a dolgát, Ispán úr meg a kastélyban urizál. Egerszalók (9) Intéző ur, ha bajön a baráitkha, Summís lányok keljetek fel »e.y szóra. Az állandó korán kelés, a napról napra visszatérő nehéz fizikai munka, kiszívta erejüket, megtörte őket testileg, de lelkileg is, egyre többet gondoltak az otthonra, az édesanyára. 6. Lassan, lassan Intéző ur, nem lehet, Az éjszaka nem «lüstern ele- de nem lehet, rét. Tóth Gáborné, Mezőszemere, 1977 , |tÍ^^£f7y7T^5=f===== y ^ 1... Korár. reggel ■ ■*■■■+§■*■■■ i- «■-■■■/-—/ szénen szól a Matyi bácsi az ágyából hallgatja. pacsirta. Kelj fel sunsmás, pucold ki a Reggel korán ki kell neked U&kft ricsod, vonulnod. Tóth Márkné, Egerbocs, 1974. Mik<$?e!va az én szülőházén, Ott nevelt fel sumr.ásnak az anyám. Látszik tornya, csak kicsit íá.1 « «ztren, hazarclé yáyvik. látszik, Lement a nap csillag van az égen, Ki könyörül a summás legényen? Nem könyörül csak az a jó Isten, Víg Lászlóban igaz ember nincsen. Ambrus Vilma, Mikófalva 1975 Mindég az idénynek megfelelő munkát végezték: cukorrépát egyeltek, burgonyát, kukoricát kapáltak, szénakaszálást, aratást, cséplést, később az őszi betakarítást és legvégül a késő őszre maradó cukorrépaásást végezték. A munka nehéz volt, ráadásul még hajtották is őket „ha jött a segédtiszt egyebet nem csinált, ha kapáltunk is, mindég piszkált utánunk meg bottal odaütött a lábunkhoz, hogy „iparkodjon, jobban kapálja, mert nagyon gaKedves édesanyára, ha fel akarsz Cigulai répaföldre gyere ki. keresni, Ott látsz engem réoaföláön Derekam, e lábam összeakar sze~ * egyelni, leadni. Kovács András, Andornaktálya, 1975 36
