Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Szigethy András: A vegacillin-akció pontos naplója
civilizációs hányadost, hogy egy faj, egy élő faj, boldogságban élje le időegységeit? Ha nem felejtették volna el, minden élő fajtának egyetlen igazi és valóságos célja lehet, megteremteni a boldogságot saját maga számára. Kurt: És mi lesz akkor a végtelen téren túli mezők feltárásával, Halde? Valakinek egyszer meg kell találni a világegyetem peremén túl elrejtett titokzatos kulcsot, amely a keletkezés és a vég kérdését kinyitja. Ezért kell a supracivilizációs hányadost átlépni, és azoknak biztosítani a fejlődés lehetőségét, akik képesek is erre. Még egy élő faj kitörlése árán is, Halde. Ez az egyetlen válasz. Elismerem, hogy fájdalmas. Reurn: Megegyezési lehetőség nincs velük? Hurn: Nincs. Megvizsgáltuk a gondolkodási szerkezet legapróbb sugárnyalábjait is. Reménytelen az ügy. Alapvetően az agresszivitásra, az egyoldalú kérdés megoldásra, csak kettős döntési szisztémára vannak beprogramozva. Ügy hozták a fejlődési körülményeik, hogy ez alakult ki náluk. Változtatni már nem tudunk rajta. Tehát, szavazásra teszem fel a vegacillin-akció további programját. Ki ellenzi? Halde: Én. Reurn: Én. II. Egy ijesztő rajz, amelyben megvillan előttünk a „korszerű” földi háború, minden következményével együtt. A földszinti teremben heten ülnek a fenyőfából ácsolt asztal körül. Eszter elfoglalja az egyetlen üresen maradt széket. — Mi most a helyzet, Perm? — kérdezi. A terem képablakán megjelenik a férfi arca. — A föld alatt folyik a harc. Egymás föld alatti városai fölé szondákat küldenek és azok hetes rezgésű infrahang sugárnyalábokkal bombázzák a lenti városokat. Az első szint már rombadőlt. — A felszínen mi a helyzet? — Kapcsolom írisz koronghajóját, éppen a Nagy Part felett röpül. A képablakban megjelenik a koronghajó, amint kavargó portölcsérek fölött halad. Lent, a száguldó áramlások söpörnek végig a kontinenseken. A rohanó örvények egész erdők, városok törmelékét sodorják az óceánok felé. A sűrű függöny alatt tompa rengések moraj- lanak. — írisz, mit látsz? — Már semmit Eszter. — Világítsd át nekünk is a törmeléktájfunt. A hét szempár a képablakra mered. A földfelszín teljesen kopár. Egyetlen város, egyetlen ház, de még egy fa, vagy bokor sem látszik. — Föld alatt mi van? — A harmadik, utolsó szintre húzódtak vissza. — Szerinted mi várható? — Semmi. Teljesen mindegy, hogy melyik győz. A háttérsugárzás akkora, hogy ötven évig nem jöhetnek fel a felszínre. Odalent pedig maximum harmic évig tudnak élni. — Beavatkozzunk valamelyik fél javára? Vagy mindkét fél javára? Egyáltalán mit tehetünk értük? — Semmit. Eszter. — És .ha megpróbálnánk kiegyenlítve semlegesíteni a háttérsugárzást? — Nem, Eszter, ez lehetetlen. A Márk-féle idő-tér- energia átalakítók teljes kapacitását lekötné, hogy az egész Földön kiegyenlítsük a háttérsugárzást. — De meg kell tennünk, írisz. A túlélők miatt meg kell tennünk. — Figyelj rám, Eszter — szólalt meg Ozar, a hetek tanácsának legidősebb tagja. — Mit érnénk vele, ha megtennénk? Talán a túlélők megkísérelnének egy okosabb és humánusabb társadalmi berendezkedést. Talán ez a példa végérvényesen rádöbbentené őket, hogy a fejlődésnek az az iránya rossz volt, amit eddig egyedül üdvözítőnek hittek. Talán húszezer év múlva majd kialakul egy mienk - hez hasonló társadalom belőlük is, a mostani példa hatására. — És cserében ezért a talánért, áldozzunk fel minden energiát? Mondjunk le a saját lehetőségeinkről, hogy tovább éltessünk egy bebizonyítottan hibás modellt? Nem túl értelmetlen ez az áldozat, Eszter? — Ez csak akkor lenne áldozat, ha előre biztosan tudnánk a kudarcot. De a jövőt nem lehet bizonyítani. És amíg a reményt meg tudjuk hosszabbítani, addig nem beszélhetünk áldozatról. Addig csak kötelességet teljesítünk. Azt pedig, hogy mi értelmes és mi értelmetlen, előre soha nem lehet eldönteni. És nem csupán róluk van szó. Rólunk is. A telep létét, stabilitását annak is köszönheti, hogy mindig ott volt mellettünk az ellentábor, a szerintünk helytelen fejlődési modell. Hogy a telep fennmaradt húszezer évig, ez annak is köszönhető, hogy állandóan előttünk állt a rossz példa. Erre is gondoljunk, amikor döntünk, összetartásunkat és tartozásunkat nekik is köszönhetjük. Én mellettük szavazok. — Én pedig ellene — mondja Ozar —, az ellen, hogy értelmetlenül lemaradjunk a saját utunkról, egy bizonytalan lehetőség miatt. Hirtelen írisz kiáltása hallatszik. — A vezérlősugarat. Azonnal sugározzátok a hazafelé vezérlő sugarat. — Mi van, írisz? — A Hold. Nézzetek a Holdra! Perm a figyelőszolgálat vezérlőtermének közepén áll, bal kezének mutatóujjával lenyomja a vezérlősugár billentyűjét, jobbjával működésbe hozza a Hold képablakát. A Hold teli tányérja felfényesedik és enyhe rázkódással imbolyogni kezd. Először csak az tűnik fel, hogy a holdtengerek kontúrjai egyre élesebbé válnak, majd kirajzolódik néhány hegyvonulat, de ekkor már a levegőben zümmögéssé, majd zúgássá erősödő rezgések jelzik, hogy hatalmas tömeg közeledik a Föld felé. A tengerek irdatlan vízsivatagjából ezerkilométeres szélességű fennsíkok emelkednek ki, és az egyre világosabbá váló éjszakában, kísérteties fényben úszva rohannak a kontinensek lábaihoz. A Nagy Part mentén a hegyláncolatok élő, eleven hullámokat vetnek. A mágneses tér vihara letépi a sarki fényt és lefelé hajtja az egyenlítő tájékára. írisz koronghajója sistergő nyílként hasítja az összetorlódó erőtereket. A vezérlősugár, mint kihúzott vonalzó vezeti a telep felé, mely fölött ott hunyorog a háromszoros ionfüggöny biztonsági adó zöld fénye. A vezérlősugár résén a koronghajó áthasít az energiafüggönyön és megcsendesedett repüléssel siklik az ősmasszívum hegykoszorúi felett. Odakint vakító csillogássá erősödik a fény, az égen tűzgömbök szikráznak, robbanások visszfényei tépik fel a sötétséget, a hangorkán országrésznyi gránitkoloncokat szaggat le a hegységek testéből, az óceán tükre pattanásig feszül, aztán egyetlen szétcsattanó dördüléssel a Hold belevágódik a tengerbe. A vezérlőasztalon sötéten, vakon mered a Hold képablaka Perm arcába. És sorba, egymás után kialszanak azok a képablakok is, amelyekre a telep űrszondái folya18
