Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Szigethy András: A vegacillin-akció pontos naplója
Jegyzőkönyv. Készült a vezérkar D osztályának megbízásából, négy példányban. Hurm: Döntő szakaszhoz érkeztünk. Mielőtt ismertetném a részletes terveket, röviden áttekintjük eddigi eredményeinket, valamint belső helyzetünket, amely egyben meghatározza az akció további ütemét. Életterünket bolygónk mérete eleve meghatározza. Ezt az életteret az utóbbi tizenötezer időegységben maximálisan kihasználtuk. Három szintben lementünk a kéreg alá, hogy itt is létrehozzuk és kibontakoztassuk értelmes civilizációnkat. A további lehatolás nem csupán értelmetlen, de fölösleges is, hiszen szupercivilizációnkban az elkövetkező két időegység alatt megtízszereződik a számunk és ez merőben új megoldási lehetőség keresését indokolja. A vezérkar D osztálya felhatalmazott, hogy közöljem önökkel a vegacillin-akció teljes programját, amely szupercivilizációnknak biztosítja a korlátlan terjeszkedés lehetőségét. Tőlünk négy SAEM egységre helyezkedik el a Fénylő Planéta, amelyen mint tudjuk, sok időegységes élő kultúra létezik. A Fénylő Planétát hatezer időegység óta figyeljük. Mivel a tervezési intézetben már jóval előbb kiszámították szupercivilizációnk szaporodási gyorsaságát, így már akkor világossá vált, hogy a Fénylő Planéta előbb-utóbb céljainknak megfelelően, terjeszkedési területként áll majd rendelkezésünkre. A Fénylő Planéta méretei kedvezőek. Nagysága mintegy hatvanszorosa a mi bolygónk nagyságának, klimatikus viszonyai közel azonosak a mienkkel, minden különösebb adaptációs intézkedés nélkül birtokba vehető tehát, mint élettér. A Fénylő Planétán a mi bolygónkkal ellentétben több értelmes civilizáció alakult ki. Hogy ez hogyan történhetett, arra még nincsenek pontos válaszaink, mivel értelmetlensége nyilvánvaló. A többrétegű értelmes élet kialakulásában igen nagy különbségek mutatkoznak. Kétségtelen tény, hogy az utóbbi kétezer időegység alatt az egyik civilizáció megkezdte első bizonytalan lépéseit ahhoz, hogy felemelkedjék a mi tizenötezer időegység előtti technikai szintünkre. Ezt a veszélyt a vezérkar felismerte, s mintegy ezer időegységgel ezelőtt megindította ellenük az úgynevezett vegacillin-akciót, amelynek a lényegét röviden ismertetem. A Fénylő Planétán a legfejlettebb civilizációt megvalósító élőlények gyakorlatilag ugyanazzal a megjelenési formával rendelkeznek, mint mi. Egyébként dimenziogramokon fogjuk bemutatni a Fénylő Planéta legértelmesebb civilizációjának néhány képviselőjét. Nos, ez az értelmes élő szervezet, bár megtévesztésig hasonlít hozzánk, teljesen más alapegységekből épül fel, mint mi, így hagyományos fegyvereink nem alkalmasak arra, hogy egyetlen invázióval elfoglalhassuk életterüket és biztosítsuk azt magunk számára. A Fénylő Planéta megtisztítása ezért különös gonddal megtervezett akciót igényelt. Ezt az akciót indítottuk el ezer időegységgel ezelőtt, pontosan megtervezve, hogy akkor érje el hatását, amikor birtokba kell vennünk fennmaradásunk érdekében az új bolygót. A vegacillin-akció most utolsó, döntő szakaszába érkezett. Az első szakaszokban a Fénylő Planéta legértelmesebb fajtáját — nevezzük most már őket úgy, ahogy ők nevezik magukat: — embereknek — kristályrobotokkal bombáztuk. A reagálás az volt, amit vártunk. A kristályrobotok ellen olyan fegyvereket hoztak létre, amelyeket saját testükön belül alkalmaztak, így saját szerkezetük teljesen alkalmatlanná vált a védekezésre. Figyelőcsoportunk igen kedvező eredményekről adott számot legutóbbi jelentésében. Az új N-robotot alig negyed időI. egységgel ezelőtt telepítettük a Fénylő Planétára. Az N- robot ellen már igen nehezen fejtettek ki ellenállást. Tömeges pusztulások fordultak elő, és ami mégfontosabb, nem fedezték fel, hogy mesterséges képződményről van szó. Kristályrobotjainkat továbbra is úgy kezelik, mint bolygójukon előforduló élőlényeket, amelyek önmagukért vannak. Tehát semmi okunk nincs feltételezni, hogy belátható időn belül mélyebb összefüggéseket keressenek a kristályrobotok támadásainak ténye mögött. A vegacillin-akció következő lépésére a tanácskozás után kerül sor. Bolygónkat kiemeljük eddigi rendszeréből. A terv következő lépcsőfoka az, hogy új lakhelyünk körüli pályára állva, meggyőződjünk a kristályrobotok munkájának teljes sikeréről, majd berendezkedjünk tágas, kényelmes, új otthonunkba, ahol tovább dolgozhatunk az értelem kiteljesítésén. Most pedig kérem, tegyék meg esetleges oppozíciós javaslataikat, vagy kérdéseiket. Ruern: Két kérdésem van. Az egyik. Mivel nem kaptam megfelelő képet az úgynevezett engerről... Hurm: Emberről... Reurn: Köszönöm a kiigazítást — tehát emberről — nem tudom, nem fogják-e felfedezni, hogy egy négy SAEM távolságban levő bolygó egyszerűen elkezd közeledni feléjük? Ez az első kérdés. A második ebből fakad. Milyen védekezési lehetőségük van egy bolygó közeledése esetén. Kurt: Bizonyos fejlettséget elértek. Azt például már tudják, hogy egy égitest akkor távolodik tőlük, ha a színképe eltolódik a vörös irányába. Nos, miközben közeledünk majd feléjük, változatlanul tovább sugározzuk a vörös felé hajló színképet magunkról, így ők továbbra is abban a látszati hamisságban élnek, hogy távolodunk tőlük. A második kérdés már bonyolultabb. A figyelőszolgálat egyes munkacsoportjainak véleménye között nagy az eltérés abban, hogy mik a védekezési lehetőségeik. Rolt csoportja kitart amellett a feltételezés mellett, hogy olyan civilizáció, amely a kristályrobotok ellen nem tud hatásos védekezési modellt kidolgozni, képtelen arra, hogy egy bolygó közeledése ellen bármit is tegyen. Felmék viszont váltig azt erősítgetik — és különböző dimenziogramokkal kívánják biztonyítani —, hogy náluk rendkívül ellentmondásos a fejlődés. Egyrészt igaz, hogy az ember szerkezete egyre gyengül és hajlamossá válik a szétesésre, másrészt óriási erősségű fegyverekkel rendelkeznek a nagy tárgyak és a nagy sűrűségű tömegek ellen. Mindkét véleményt fenntartással és ugyanakkor egyforma súllyal kell kezelnünk. Mindezek mellett hadd említsem meg, hogy mi már rendelkezünk az átdimenzionálás technikájával. így tehát észrevétlenül is meg tudjuk közelíteni őket. Halde: Én mint meghívott veszek részt, szabad kérdést fel tennem? Elnök: Igen. Azért hívtuk meg a művészeket is, hogy e fontos döntés előtt minden kérdést meghallgassunk. Halde: Milyen jogon irtjuk ki őket? Hurm: Nem értem a kérdés lényegét. Halde: Mi az a valami, ami feljogosít bennünket arra, hogy kiirtsunk az univerzumból egy értelmes fajt? Hurm: Kérem, ön ezt nem értheti. Mi hatezer időegység óta figyeljük az embert. Állandó visszatérő görbét ír le fejlődésük, kibontakozás nélkül. A gondolkodásra és problémamegoldásra berendezkedett szerkezeti egységük átprogramozhatatlan. Nem képesek átlépni a supra- civilizációs hányadost, éppen a gondolkodási szerkezetük miatt. Érti már? Halde: Nem értem. Miért kell ahhoz átlépni a supra* 17
