Hevesi Szemle 5. (1977)

1977 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - A szovjet ex libris-művészet hatvan éve

dású és monogrammos ex libriseivel vált ismertté; az előbbiek hangulatos megoldásaikkal, az utóbbiak szép betűtípusaikkal emelkednek ki az átlagból. N. Poljakov (1902—) ex librisei lényegükben változatos témájú kom- pozíciós kísérletek; néha teletömi a képmezőt, de zsúfoltságában is rendet teremt, néha szándékosan szétválasztott képi elemekkel dolgozik, amelyeket a szem és a gondolat is könnyen fog egybe.

♦ O ♦

A huszadik század ukrán könyv jegymű vészeiét elsősorban Modest Sosenko, Olena Kulcsiszka és Georgij Nar- but kisgrafikai tevékenysége határozta meg. A húszas és harmincas évek között Vaszilij Kricsevszkij, Alekszej Usa- kov, Mihail Zsuk, Elena Szahnovszka és Jaroslav Muzik töltöttek be vezető szerepet az ukrán ex libris művészetben, akikhez az elmúlt negyven esztendő alatt a fiatalabb művészek tekintélyes serege társult. A mai könyv- jegyművészetben századunk majdnem minden stílustörekvése megtalálható a szecessziótól az expresszioniz- musig. Elsősorban Konstantin Kozlovszkij nevét kell megemlítenünk, aki a hazai tájat telepíti át ex libriseibe is, aztán S. Gebus-Baraneckáját, akiben a női érzékenység hagyományt őrző grafikusi erényekkel párosul, továbbá M. Fradkint, N. Sztensenkot, I. Kriszlachot, A. Davidovicsot és V. Kutkint, akiknek ex libris művészete mind magukon hordja az egyéniség bélyegét.

♦ O ♦

A bjelorusz ex libris művészet a húszas évek második felében vett nagyobb lendületet; az 1927 és 1968 között megrendezett köztársasági ex libris kiállítások állandó fejlődésről tettek tanúbizonyságot. Az ex librisszel kb. 35—40 művész foglalkozik, nagyrészt hivatásos grafikus, de akad köztük jó ízlésű amatőr is, mint mindenütt a világon. Jobb nevet N. Belikanov, E. Kraszovszkij, N. Ta- raszikov, Sz. Judovin és G. Tihanovics vívtak ki maguknak. Technikában a linó- és fametszet vezet; sok a klisé és a szokottnál is kevesebb a rézkarc és rézmetszet. A bjelorusz ex librisek színvonala meglehetősen egyenetlen. akár a technika, akár a mondanivaló, akár a stílus felől közelítjük meg. Nemegyszer merev rajzi megoldásokkal is találkozhatunk; a szabadabb megoldások lehetőségeit csak most ízlelgetik. Stílusban a naturalizmustól a realizmuson keresztül az expresszionizmusig minden stílusirányzat felvonul, a szürrealizmussal azonban, amelyet az ex libris rendeltetése még elbír, alig élnek. Erényük a hazai témák gyakori felhasználása (táj, népművészet, történelem), amely erősen nemzeti jelleget ad ex libris művészetüknek. Maikin és Koskurevic még csak napjainkban kezdenek bizonyítani, de hozzáértésükhöz, tehetségükhöz nem férhet kétség. G. Tihanovics művészetének híre azonban már túljutott a szovjet határokon. Linómetszetein a folthatások dinamikáját, rézkarcos lapjain pedig a vonalművészet végtelen lehetőségeit aknázza ki. Egyszerűsége mögött robusztus kifejezőerő feszül. Egyik — A. G. Sztrelcesz részére készített — ex libriséről Petőfi arca néz vissza ránk, ezzel is bizonyítva, hogy nagy költőnk ma már úgyszólván szovjet klasszikusnak számít.

♦ O ♦

Az örménység a Szovjetunió egyik legrégibb kultúr- népe, s így szinte természetes, hogy könjrvjegyművészeié — ha nagy múltra nem is tekinthet vissza — ma igen

jelentős. Az örmény ex libris művészet jellegzetességét elsősorban az adja, hogy rajzban realista, szellemében pedig nemzeti. Az örmény építészet és díszítőművészet formaelemeit és ornamentikáját sikeresen ültetik át a kisgrafikába is; az örmény ex libris művészet őrzi a múlt formakincsét, de sosem anakronisztikus. E végtelenül gazdag, szinte kimeríthetetlen formakincs a modern örmény betűművészettel karöltve teljesen egyéni ízt ad az örmény ex libris művészetnek. A könyvjeggyel foglalkozó örmény grafikusművészek száma igen jelentős. Közülük elsősorban R. Sz. Bedroszovról kell megemlékeznünk, aki 1936-tól foglalkozik ex librisszel, 1952 óta pedig ez a fő területe. Ex libriseit elsősorban a tartalom és a forma egysége jellemzi. Aktív művész A. P. Mamadzsanjan is, aki igen tömören fogalmaz, mert tudja, hogy a részletekben legtöbbször elvész a művészi elgondolás ereje. V. D. Ter-Grigorjan ex librisei grafikailag kifogástalanok ugyan, de a lapok tulajdonosainak egyéniesítését nemegyszer keresetten oldja meg. A. O. Grigorjan, aki mellesleg a „Pionír” művészeti szerkesztője, L. R. Beberjan (több mint 100 ex librisszel), S. Ovaneszjan és G. Mu- dorjan ugyancsak jó nevet vívtak ki maguknak a kisgra- fika területén.

♦ O ♦

A modern észt grafika megalapozása K. Raud (1865— 1943) és H. Mugasto (1907—1947) neveihez kötődik. Ami pedig az észt ex libris művészetet illeti, közel ötszáz művelőjével, magas átlagszínvonalával és kiemelkedő alkotóival a szovjet köztársaságok között igen előkelő helyet foglal el. Az észt kisgrafika vezető egyéniségének Evald Okast, a tallini Képzőművészeti Főiskola grafikatanárát tekinthetjük (1915—), aki elsősorban réztechnikában dolgozik. Sajátos szépséglátása érzékeny von álkultúrával párosul. Egyetlen vonallal megrajzolt portréi, de- cens aktjai gazdag ex libris művészetének alaprétegeit képezik. Európai hírű művész Richard Kaljo (1914—); figurális lapjait gondolati és érzelmi gazdagság mellett kifejezésbeli szűkszavúság jellemzi. Enyhe torzítással megrajzolt aktjai a humort képviselik ex libris művészetében. Cinkos mosolya nőről férfira, férfiról nőre villan. Nemcsak nevettet, de nevet is; látszólagos cinizmusa nem menekülés az élet nagy kérdéseire adandó válasz elől, mert a humorista álarca mögött egy filozófus arca rejtőzködik.

Silvi Váljál (1928—) modern jelképrendszert használ, de ugyanakkor népszerű gyermek ex libriseiben a kicsinyek világának fölényes ismeretéről árulkodik. El- hervadhatatlan mosolya életigenlést hirdet. Johannes Ju- hansoo (1919—) autodidakta létére is ott van az élvonalban. Tematikájában a munka, főleg a mezei munka tölt be vezető szerepet; agronómusok, kolhozparasztok részére készült ex librisei a munka teremtő erejét, s a természet megunhatatlan szépségét hirdetik.

Esko Lepp (1906—) az észt tájat és a tengert ábrázolja ihletett átérzéssel. Írók részére készített ex libriseit modern jelképrendszerre építi fel. Enn Kera (1922—) elsősorban a folthatásokra épít, nem hiába díszlettervező „civilben”. Henno Arrak (1930—) ex libris művészetének szűkszavúságával, Richard Mutso (1915—) festői városképeivel, Vive Tolli (1928—) frappáns ötleteivel érdemelték ki a közönség elismerését. A gyakori bel- és külföldi kiállítások, a nagy példányszámban megjelenő ex libris publikációk s a kiváló művészettörténész, Paul Am- bur munkássága mind hozzájárultak ahhoz, hogy az észt ex librist az egész világon ismerik.

14