Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - A szovjet ex libris-művészet hatvan éve
kONGRÉÍiZUX I9 70IX.3-E K. Kozlov szkij fametszete A lett ex libris alapjait tulajdonképpen R. Zarin professzor rakta le; megújulása és modernizálása, valamint a mai népes kisgrafikusi gárda kinevelése pedig Peteris Upitisnak (1899—), a rigai Képzőművészeti Főiskola grafikus professzorának a tevékenységéhez fűződik. Upitis a grafika minden ágában kipróbálta a tehetségét és minden grafikai technikában otthonos, egyéniségéhez azonban technikában a fametszet, műfajilag pedig a könyvillusztráció és az ex libris áll a legközelebb. Upitis, aki falun töltötte gyermekkorát, eredendően és belső énjéből fakadóan realista. Ez a realizmus korszerű, egyéniségének sajátos prizmáján átszűrt realizmus, amely távol áll a naturalizmus poros világától, de idegenkedik a modernizmus minden formájától. Ex libris művészete nem nélkülözi sem a drámai erőt, sem a lírai ellágyulást. Hagyományos szimbolikáját modern formákba öltözteti. Annyira komolyan veszi az ex libris egyik lényegét, a jellemzést, hogy csak ismerősöknek készít ex libriseket. Ha kell, dekoratív csendéletet ad, ha kell, figurális kompozíciót; képi világa mögött könnyű felfedezni a gondolati mozgatóerőket. Hol a névből indul ki, hol a foglalkozásból, hol a kedvelt időtöltésből, de mindig elevenre tapint. Deko- rativitásában néha teret enged egyfajta modern szecessziónak is, ami egyébként nem egyedülálló jelenség a szovjet grafikában. Kompozícióiban nemcsak az alapötlet központiságára ügyel, de a harmonikus térelhelyezésre is. Egy-egy témát több variációban is elkészít (Don Quijote) és ez a játékosság, változatosságra való törekvés nemcsak felgazdagítja művészetét, de alkalmat ad érzelmi és gondolati differenciálásra is. Még narratív lapjaiban is tömör, mi sem áll tőle távolabb, mint a grafikai szószátyárkodás. Lapjai tömörségük ellenére is levegősek, könnyedek. A napjainkban készült Upitis ex librisek erőtől duzzadó alkotások; láttukján nem is hinné az ember, hogy alkotójuk közel jár a nyolcvanhoz. Upitis mellett Alexej Jupatov is komoly figyelmet követel magának. Majdnem minden lapja egy-egy novella s bár túlnyomórészt klisében dolgozik, a tömegtechnika hátránya alig befolyásolja művészetének szug- gesztív hatását. Gyakran meríti témáját a történelemből; ez elbeszélő kedvének természetes folyománya. Dai- nis Rozkalns (1928—) elsősorban különleges technikai megoldásaival válik ki a lett ex libris művészek sorából, Zigurd Zuze (1929—) pedig festőiségével és természeti képeinek friss elevenségével. Keze alatt a fekete elveszti komorságát s úgyszólván minden színt pótolni tud. D. Benoza, I. Helmuts és O. Muiznieks inkább még csak ígéretek, de tehetségük garancia arra, hogy csakhamar kiforrott ex libris művészekként tartsuk őket számon. ♦ O ♦ Amíg a litván ex libris művészet múltjában alig akad kiemelkedő egyéniségű művész, addig a mai litván ex libris művészet kiemelkedő szerepet játszik a Szovjetunió határain belül, de nemzetközi jelentősége is kiemelkedő. Ma itt találkozhatunk a legmodernebb kísérletekkel s legmerészebb törekvésekkel. A földrajzi közelség következtében könnyen kitapintható a nagyszerű lengyel grafikusművészet erjesztő hatása. A második világháború után fellépett litván ex libris művészek között Antanas Kmielauskas, Vincas Kisarauskas és Grazina Di- delyté azok, akiket számon tart nemcsak szűkebb hazájuk és a Szovjetunió, de az egész világ ex libris gyűjtő tábora. Antanas Kmielauskas (1932—) mindössze 1962 óta foglalkozik ex librissel, de máris a világ tíz legjobb ex libris művésze között tartják számon. Ex librisei linó- és plasztikmetszetekben, rézkarcban vagy vegyes technikákban készülnek. Ez utóbbi lapjai közül művészi megformálásukon kívül technikailag is kiemelkednek dombornyomással kombinált rézkarcos és foltmaratásos lapjai, amelyekben a figurális ábrázolás újszerűségén túl magával a technikával is ismeretlen szépségeket teremt. Építészeti formaelemekből komponált lapjain szigorú kom- pozíciós rend érvényesül; külön értékük ezeknek, hogy szinte kitapinthatóan juttatják érvényre az ábrázolt anyag (fa, márvány) természetét. Alakos kompozícióiban a testábrázolás különféle módszereivel dolgozik: hol leegyszerűsít, hol torzít, hol idealizál, miközben stíluselemeit a realizmustól a kubizmuson át a szürrealizmusig váltogatja. Gyakran készít puszta dombornyomású lapokat is, ezeken azonban a sík és a domborulat egyforma fehére között szemmel nehezen követhető az átmenet. Sajátos technikai megoldásai, egyéni formanyelve, teremtő nyugtalansága s a litván népművészet hagyományainak továbbörökítése szintén a javára írandó. Grazina Didelyté (1938—) mindössze 1969 óta foglalkozik ex librissel (1961—1968 között tanult a vilnai Képzőművészeti Főiskolán), de máris elismert nevet vívott ki magának. Formavilágát a mai ember zaklatott életérzése szabja meg, stílusa pedig a szecessziós beütésekkel felgazdagított szürrealizmus. Érdekes művészi vérkeveredés ez! Erős érzelmi élet, felfokozott érzékenység és álomvilágot teremtő fantázia búvik meg ex librisei mögött; a realista magra épülő gondolat az érzelmi felfokozottság hevétől nyeri el hitelét. Minuciózus vonalművészete, a maratás adta tónusok, a festékbe kevert aranypor csillogása nem nélkülöznek egyfajta romantikát. Amikor a szecessziót emlegettük, akkor a Didelyté ex librisek burjánzó növénydíszeire gondoltunk elsősorban (szabad grafikáiban is a fák és az erdők költőjeként tartják számon), amelyek a művészet oxigénjét árasztják. Lapjainak zsúfoltsága is szecessziós örökség; gyakran megy el a végső határokig, de ott mindig megáll, mert tudja, hogy a további zsúfoltságba a kompozíció halna bele. Túlcsorduló 15
