Hevesi Szemle 5. (1977)

1977 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - A szovjet ex libris-művészet hatvan éve

tivista beütésű, szikár realista stílusban megfogalmazott épületegyütteseket és épületrészleteket ábrázoló lapjai ugyanúgy, mint a régi orosz városok és műemlékeket megörökítő alkotásai. A tenger szerelmesét a hajókat, a kikötőket megörökítő ex librisei idézik; állatábrázolású és táj élményeket rögzítő könyvjegyei a természethez fűződő bensőséges ragaszkodását érzékeltetik. Viszonylag kevés az alakos lapja, az embereket sokszor csak sziluettként, mintegy mellékesen építi bele kompozícióiba, de ez nem az emberektől való elidegenedés következménye, hanem a művészi lerövidítés és sűrítés olyan formája, amely sokszor többet nyújt a részletező előadásmódnál. Ritkán zsúfolt, szereti a leegyszerűsített képi nyelvű, tág horizontú alkotásokat. Egy-egy képi jellel is felgazdagított monogrammos ex librisei külön színt jelentenek kis- grafikai művészetében. Metszőtechnika szempontjából alkotói tevékenysége több korszakra osztható. Kezdetben a fekete—fehér egyensúlyban tartására igyekezett és az árnyékolást is a hagyományos módon oldotta meg. Később az alig megbontott feketék uralkodtak a laniain. A foltok felbontását hol vonalakkal, hol pontokkal, hol szemcséző modorral oldja meg. Napjainkban szintén a fekete-fehér osztatlan uralmát kínálja, széles, ecsetvo- násszerű sávokkal, geometrikus és amorf síkidomok változtatásával. Ez az előadásmód igen ritka az ex libris művészetben, talán azért, mert még kevesen fedezték föl benne a felfokozott drámaiságot, a jelképek érthető hieroglifáit s a váltakozó síkidomok ritmusának pezsdítő erejét. German Ratner igen jó kapcsolatban van hazánkkal. Többször járt nálunk, több magyar gyűjtőnek készített könyvjegyet és már külön kiállításon is bemutatkozott. Ex libriseinek egy kisebb gyűjteményét a Kisgrafi- ka Baráti Köre adta ki.

A három nagy szovjet ex libris művész mellett nagyon jó képességű művészek hosszú sora munkálkodik. Valamennyit felsorolni és csak pár sorban is jellemezni meghaladná e tanulmány terjedelmének lehetőségeit, de mégis van közöttük jó egynéhány, akikről feltétlenül szót kell ejtenünk.

V. Frolov (1926—) medvéi, lovai, őzei a maguk bum- furdiságában, illetve kecsességében egyformán elbájolnak. Kisgrafikái világa elsősorban a gyermekekhez és a természetbarátokhoz áll közel. Alakos lapjaiban ott a legmeggyőzőbb, ahol a hagyományos orosz világot ábrázolja. M. Verholancev (1937—) Kalasnikovhoz hasonlóan egyedülálló jelenség; szürrealista lapjain bölcsesség és humor egyszerre jelentkezik, miközben képi világa látszólagos hányavetiségében is művészi összhatást nyújt. A. Tolokonnikov főleg klisében dolgozik s az orosz szecesszió kései virágait szedi csokorba; címerpajzsba ültetett kompozíciói, díszletnek ható szobabelsői nemes konzervativizmusról vallanak. S. Gruzenberg Petry Béla ex libris művészetére emlékeztet. Klisé-exlibriseiben a tízes-húszas évek szimbolikáját követi. Kompozícióinak középpontjában majdnem mindig a könyv áll. N. Kalita (1926—) könyvjegyművészetében a hagyományos szimbolika továbbélését biztosítja, ugyanakkor modernebb képépítési elveket követ, de mindig megmarad a realizmus útján. A Burmagin-házaspár (Henrietta: 1939—; Ni- kolaj: 1932—) a Goljakovszkij-hatást levetve az orosz népmese varázsos őserdejében találták meg egyéni világukat. A táj és a népélet a legfőbb ihletőjük; művészi mondanivalójuk sajátos világához jól illik metszőtechnikájuk dekoratív jellege. R. Kopilov (1926—) kitűnő technikai felkészültsége gazdag tematikával párosul, amely elsősorban gondolati gyökerű; természetet és technikát, hagyományost és újat egyéni recept szerint vegyít. L. LiR. Kai j o fametszete

tosenko (1907—) klisé ex libriseinek a rajz az erőssége; szignetszerű lapjai a kép és betű harmóniájának iskolapéldái. Ilyet nálunk csak Kozma Lajostól láthattunk. A. Nagovicin (1921—) kiváló fametsző, aki meghökkentő képzet- és képi elem társításai révén sajátságosán fanyar ízű, de üdítő ex libris művészetet művel. V. Ptasinszkij (1922—) kompozícióinak a levegősség, a tág horizont a lényege, egyébként új életet tud lehelni a hagyományos jelképekbe is. I. Rerberg (1892—) árnyképszerű megolP. V piti s fametszete

13