Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 1. szám - JELENÜNK - Kiss Gyula: Városváróban Hevesen
A jövő talán legelső teendője a korszerű helyi, területi beosztáshoz szükséges új szemléletnek a kialakítása. A megyei szerveknek helyes megyei, centrumfejlesztő és ágazatkoordinációs szemléletét ki kell egészíteni, összhangba szükséges hozni a tájegységben gondolkodás területi szemléletével. Ez Hatvan vonatkozásában véleményünk szerint segítene megoldani azt a vitát, amely a selypi medence, illetve Hatvan és környéke fejlesztésében jelentkezik. Tudniillik, hogy két vagy egy tájegységnek kell- e tekinteni e térséget, a Zagyva folyó két partján elhelyezkedő területeket. (A helyi tanácsi szerveknek és vezetőknek pedig az önállóság erősítésére irányuló törekvés mellett szükséges lesz továbblépni az integráció megvalósításának útján. Az ilyen új szemlélet kialakítása feltétel a sorra kerülő jogi szabályozás és az egyéb irányítási eszközök hatékonnyá válásának. A tanácsi szerveknek az összehangolt fejlesztést szolgáló első számú eszköze a tervezés. Jó elképzelésnek tartjuk azt, a Madarász Tibor tanulmányában leírt javaslatot, hogy a tervezés során három szakaszban kellene továbblépni. Az első szakaszban közös tervek még nem készülnének, ez a tervegyeztetés szakasza lenne. Az egységes tervezés második szakaszában — az első szakaszban kialakí. tott kapcsolati formák fenntartása mellett — tovább lehetne lépni. Ekkor kerülne sor a városi, községi rendezési tervek kialakítása után a tájegységfejlesztési koncepció és tájegységi rendezési terv elkészítésére. A harmadik szakaszban készülnének el a konkrét tájegységfejlesztési tervek. Ezek olyan komplex tervek lennének, amelyeknek hatálya a tájegység minden településére kiterjedne, s felölelné a területen megvalósuló tanácsi és nem tanácsi fejlesztéseket is. Az általános elképzelések után — azok megvalósításának szerves részeként — melyek azok a konkrét teendők, Városváróban, Hevesen 1. Alföldi utakról jövet épp csak átfutottam rajta néhányszor 10—15 éve, oly jellegtelennek tűnt, mint a hátrahagyott jászsági falvak, váro- s ócskák. Az élménydúsabb találkozás Hevessel a gyermekkor jó meleg mélyén nyugszik: nyikorgó szekerek már a késő éjszakai augusztusi órákban végigzötyögtek a matyó főváros macskaköves főutcáján. Igen, éjjel, hogy a hajnali piacidőre már ott legyen „a világ legjobb görögdinnyéje”, a hevesi. A hatalmas, ikrás, vérvörös gyümölcs emlékidézése nyomán ma is érzem a finom ízeket a számban. Vagy tíz éve országos divattá dagadt : egy csomó, magára adó település megírta „önéletrajzát”, elkészíttette helytörténetét, monográfiáját. Nyolc-tíz kezemen is átfutott az ország különböző vidékeiről. Megírta, megíratta Heves is. Grúz János Heves története útipoggyászom fő darabja. Vonaton megyek, s Erdőtelken az állomási dekoráció szövegéből megtudom, hogy a MÁV fennállásának 130. évfordulóját ünnepelte a tegnapi vasutasnapon. S vajon hány éves a kál-kápolna—kisújszállási szárnyvasút? A témánál vagyok nyomban. Az üdítő vizet árasztó öntöző rózsák forognak-iforognak egyre, a jelenre, a szörnyű aszályra fordítva figyelmemet. E kis írás hevesieknek készül elsősorban, s ez fölment a nagyközség aprólékos bemutatása alól. Grúz János könyve s egyéb tájékozottságom nyomán erről ennyit csupán: Heves 1969-ben ünnepelte fennállása 750. évfordulóját. A Mátrától 50, a Bükktől 60, a Tiszától 25 km-re fekszik, délnyugati határa szomszédos Szolnok megye határával. Földje öntéses, homokos talajú, általában jó minőségű, de mert felszíne „terepmélyedésekkel tarkázott”, belvízképződésre alkalmas. Története? Föltárt szkíta, szarmata, avar sírok tanúskodnak a táj őskoráról. A honfoglaló magyarok fő szálláshelye volt, mutatja földvármaradványa. Neve eredetét (a tűzvas próbánál használt Hév-vas, Heves nevű besenyővezér?) ma is találgatják. Jelentőségét már honfoglaláskor az adta meg: itt ment át a Balkánt Csehországgal összekötő kereskedelmi út. 1271-ben országgyűlés színhelye. 1467-ben nevezik először városnak. amelyek Hatvan esetében a továbblépés területén jelentkeznek: A ki- és beingázás jelentős mun- kaerő-kicserélődési folyamatot eredményez, ami hosszú távon káros következményekkel jár. Az ingázás jelenlegi intenzitásának mérséklése érdekében a város gazdasági szerkezetében változásokat indokolt eszközölni — az előzőekben kifejtettek szellemében. Amennyiben a város egész évben folyamatos munkaalkalmat tudna biztosítani az aktív keresőknek, úgy a kiingázás mérséklődne és a hosszú távú tervezés időszakában jelentősen befolyásolná a város társadalmi, gazdasági életét. Figyelemmel arra, hogy a város olyan színvonalú ellátottsággal rendelkező települések vonzáskörzetei által van határolva, mint Gödöllő, Gyöngyös és Salgótarján, megállapítható, hogy Hatvan esetében is e városokhoz hasonló ellátottsági szint a jövő követelménye. Kiss György Gondolható, már csak Eger közelsége miatt is mennyit szervedett-pusztult a török időkben. A hevesiek „a 48— 49-es szabadságharcból derekasan kivették részüket.” Az örökös pusztulást, vérveszteséget betelepítéssel pótolták. Ott azonban — elfogalmazás, sajtóhiba? — téved Grúz János könyvében (40. oldal), amikor azt írja: „Heves újonnan betelepült lakossága 1967 táján főként Borsodszemere, Ónod, Mezőkövesd községekből, valamint a szomszédfalvakból... gyűlt össze.” Majd meg: „Az 1939. évi adókivetés során 800 Ft-t vetnek ki a Hevesen lakó magyar adózókra és 418-t a rácokra.” A második világháború fináléjából is alaposan kivette részét Heves lakossága. Mivel a 2. ukrán front fő- parancsnoka, Malinovszkij marsall a községben ütötte föl főhadiszállását, 1944. novemberében kiürítették az egész községet, s a lakosság csak 1945. márciusában térhetett vissza. Hadtörténeti tény, hogy e főhadiszálláson dolgozták ki Budapest és Bács felszabadítási tervét... * Vargha Balázs kis kézikönyvében megyénként, s ezen belül helységenként térképezi az országot: hol szü20
