Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - "Az a föld, melyen a Hatvani Cukorgyár 1889-ben megépült"
„Az a föld, melyen a Hatvani Cukorgyár 1889-ben megépült...” (Dokumentumok a Hatvány Lajos Múzeum helytörténeti gyűjteményéből) Századunk elején Heves megyében — az Egri Dohánygyáron kívül — mindössze egyetlen nagyobb gyár foglalkoztatott ötszáznál több munkást: a hatvani Deutsch-féle Cukorgyár. 1909-ben már 940 ember dolgozik itt —, s ami ennél sokkal meglepőbb — az üzem felszereltsége, technológiája az ország legkorszerűbb gyárai sorába emelte Hatvan nevezetességét. Termékeit — már az első világháború előtt is — jól ismerik Angliában, Olaszországban, Amerikában. Ma már nem élnek azok az öregemberek, akik részt vettek a Cukorgyár 50 kát. holdnyi területének lecsapolásánál és a gyár megépítésénél. Pintér István is meghalt, de megkapóan friss, érdekes visszaemlékezését ma is élvezettel olvashatjuk. Ö még gyerekfejjel átélte a gyár építésének „hőskorát”, később napszámosként maga is dolgozott az alapok lerakásánál; végül szakmunkásként figyelhette meg, hogyan kellett lépést tartani a fejlődéssel, ha a gyár „jövőjét nem akarja múltjába temetni”. Pintér István visszaemlékezését, némi rövidítéssel, stilizálással — korabeli fényképfelvétewkkel együtt tesszük közzé. K. A. „Mi hatvani öregemberek, azt a földdarabot, melyen ma a Cukorgyár áll, vígan ugráló gyerekkorunkban egy posványos; náddal majd mindenfajta vízigazzal benőtt helynek ismertük. Odajártunk rongyos vesszőkosarainkkal halcsíkot fogni; sárban, iszapban gázolva fűzsípot faragni. Az emelkedettebb, száraz helyeken pandúr— zsiványt játszottunk, ami nagyon jól megfelelt e játéknak, mert nádasai magasra nőttek. Az 1887—88. években egy nevezetes esemény történt a mocsaras helyen. Bűnbarlangot fedeztek fel a nádasokban! A hatvani vasútállomáson veszteglő szállítmányokat bizonyos tolvajok rendszeresen dézsmálták. A sok panaszra megindult a hatósági vizsgálat. Ez kiderítette, hogy a tolvajok vasúti dolgozók voltak és a lopott holmik dug- helye a magas, zsombékos nádas volt. Ugyanez évben megindult e rossz hírű hely letárolása. Nagy építkezések kezdődtek. Egy évre rá 1889-ben a cukorrépa üzemével megindult a Hatvani Cukorgyár. (Azt beszélték, hogy nagyon megbánták a jászberényiek, hogy nem adtak e gyár építésének helyet, mert oda akarták talán építeni a gyárat. . .) A CUKORGYÁR ÉPÍTÉSE Szokatlan látványt nyújtott az a hatvani népnek, hogy ott, az állomás közelében fekvő ingoványos földdarabon különös dolgok történnek. Egylovas olasz kordék; tízes-húszas sorokban jelennek meg a nádasok tövében és a partosabb részeken százával telepednek le ta- ligás szerszámaikkal a vidékről jött kubikoló munkások. Bent a városban dobszóval hirdeti az elöljáróság: a Cukorgyár építéséhez munkások felvétetnek! Ásóval, kapával jelentkezzenek a dolgozni akarók. Mérnökök jönnek-mennek műszereikkel itt; majd tovább ásatnak egy lyukat, egy gödröt amott. Másutt vágják a nádast, hányják rakásra a dudvát. Kihúznak egy hosszú vonalat és kimérik a szélességét; ez már a gyár alapja. Az onnan kikerült földet kubikosmunkások fogják és szállítják talicskájukon az alacsonyabb helyre. Az állomásról vasutat építenek az egyenesre épített földrészre. A hatvani dolgozó nép százai dolgoztak már az építkezésnél, mely minden nap után jobban és jobban kezdett kibontakozni. Eltűntek a gödrök és mocsártanyák, el a nádas és a sok giz-gaz. Az épületek alapjaiból kiásott föld a nagy teret kezdte egyenlővé tenni. Minden mozgott e darab földön! Kicsinyben hasonlított ez a munkakezdet a bibliai Bábel építéséhez. A vezetők legtöbbje idegen volt, más nyelven beszélt. A dolgozók magyarok voltak nemigen értették egymást. Minden nap után más és más képlet állott e téren elő. A vasúti oldalról hosszú vasúti kocsikon az építőanyag: vas, kő, tégla, cement stb. érkezett. Homokot az építkezéshez a mai Hősök Kertje, akkor még mint magas homokhegy tetején Kálváriával, ez szolgáltatta. Azok az egylovas olasz kordék, melyek a megérkezésük idején oly bámulatosak voltak, tízes-húszas sorokban szállították onnan a homokot. Idővel, az előbb még lágy nádzizegéstől és sűrű békabrekegéstől hangos földdarabot, emberi hangok, szerszámok zaja és sok más zűr-zavaros hangok váltották föl. Kezdtek kinőni a földből a leendő gyár falai. Minden gyorsan ment. Űj és új munkáscsoportok érkeztek: kőművesek, ácsok és minden nap után más és más szakmabeli munkások. Megérkeztek a tetőzett részek soha nem látott hosszú, vastag gerendái, összekötő vasrudak és vele mindjárt a tetőzeti munkáscsoport. Megkezdték a kémény, a mészégető kemencék, a malom és a cukorraktál építését. Minden nap után egyenesebbé vált az egykori hepe-hupás földhát. Kutakat, csatornákat kezdtek ásni. A tetőalá került gyárépületben már a gépek és más szerelvények alapjait méregették a mérnökök. Megindult a benti munka: újabb idegenből jött embercsoport érkezett; cseh szerelők voltak. A CUKORGYÁR SZERELÉSE A szakemberek, vezetők majdnem minden munkán csehek voltak. Németek kevesen. Majdnem minden gépet és szerelvényt a csehektől Skoda és Ringhoff er szállította. A segítői, szerelési és másnemű ipari munkát mi magyarok, leginkább hatvaniak végeztünk. A mai nagyiroda ez időben nem épült még meg. Valamikor itt feküdt az országút is. A gyár főépülete nagy, világos és magas ablakaival az országúira nézett. Ebben az időben épült két répaáztató csatorna: á 50 vagon, két répaáztató csatorna: á 70 vagon. A gyár előtti csatornára szekerekkel, a gyár mögötti csatornákra vasúton lehetett szállítani a répát. Beszereltünk: két répaemelő kereket, répamosó gépeket, répaemelő felvonót, három répavágó gépet. Két bateria diffúziót; ezek köré körvasutat 5 db kiskocsival. A diffúzióktól elvont lévezetékbe szereltünk egy szűrőkosarat, ami az elragadott szelethulladékot fogta ki. A vákuumokból kikerült, befőzött cukorpépet nagyon nehéz volt leereszteni és szárazra kidolgozni. Az első terméket kis fogantyús edényekbe eresztették be. Ezeket emberek hordozták. Csak később építettek a vákuum alá vasúti síneket, melyeken széles vaskocsikon át tolták a pépet egy kavaró fölé. Ha már a pép nem volt nagyon meleg, a munkások lapátokkal belehányták a kavaróba. Az alsó részen álltak a centrifugák. Ezek fölött a födémbe erősített vassínen egy függő kiskocsi dolgozott. E kiskocsival a centrifuga szitába adagolta egy munkás a 40
