Hevesi Szemle 5. (1977)

1977 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: Dukesz Artúr emlékezete

tak, akin osztrák—magyar köpeny volt. Mielőtt elfogták volna, az orosz pisztolyával agyonlőtte magát. A vizsgá­latot vezető parancsnok, miután senki sem jelentkezett, hogy köpenyét kölcsönadta volna, Szekér Károly zászlóst, Zsóder Károly tizedest és Saj Jenő gyalogost a helyszínen agyonlövette. Közben folytak a vizsgálatok. Azokat ke­resték, akik már előzőleg vörösgárdisták voltak, és felté­telezték, hogy a bolsevik párthoz tartoznak. így tartóz­tatták le többek között Dukesz Artúrt is. Augusztus 1-én kihallgatások folytak, s estére már ítéletet is hoztak. Grób Imre hadifogoly tiszt emlékezik az eseményekre: „Au­gusztus 1 volt. Este 7 és 8 között a tábor udvarán váratla­nul takarodót fújtak. Ez azt jelentette, hogy a hadifog­lyoknak szobáikba kellett menniök. En és szobatársaim éppen otthon voltunk... A letartóztatottakat ekkor ve­zették el a fogolytábor deszkapalánkja mellett. Agyon­lőni vitték őket”. Ekkor haltak meg: Pap János gyalo­gos, Pável György gyalogos, Gáspár Béla hadapród, dr. Forgács Dezső zászlós, Dukesz Artur hadapród, dr. Mol­nár Lajos hadapród, Kraszovszky Dezső tizedes, Ludwig Kálmán zászlós és Skoff Béla hadapród. Azon az estén, amelyen Dukesz Artúrt és elvtársait kivégezték, letartóz­tatták Katona Gyula gyöngyösi gimnáziumi tanárt is. Is­merte Dukesz Artúrt, Gyöngyös és a közös iskola fűzte őket össze. Katona szobatársai reménykedtek, hogy csak kihallgatásra viszik. Valóban így is volt. A tárgyaláson több hadifoglyot hallgattak ki, akik közül néhányan meg­szabadulva elmondták Katona Gyula tragédiáját: „A 12. Dukesz Artur emléktáblája csehszlovák lövészezred hadbírósága elé vezettek bennün­ket. A bíróság hat tagból állt, akik németül beszéltek, de közülük néhányan magyarul is tudtak. A kihallgatás né­met nyelven folyt, csak ahhoz intézték magyarul a kér­déseket, aki a német nyelvet nem bírta”. Katona Gyulát Dukesz Artúrral kapcsolatban vallomástételre hívták fel: „Ismeri ön Dukesz Artur honvédzászlóst? Ismerem. Mi­lyen embernek ismeri? Dukesz Artúrt tisztességes, be­csületes embernek ismerem. E szavakra a tárgyalás elnö­ke felpattant székéről, öklével az asztalra csapott, s így förmedt Katonára: — Tisztességes, becsületes embernek? Akkor ön is egy húron pendül vele! Takarodjék innen! Vissza a börtönbe vele!” Katona Gyulát, két társával együtt, augusztus 2-án agyonlőtték. Etienne Domokos zászlósnak halála előtt papírlapot csúsztatott kezébe, melyre reszkető kezekkel pár sor volt írva: „Bűntelenül elítéltek. Előre tudtam, hogy így van. Utolsó gondolatom feleségemé, gyermekemé és szüléimé.” Katona Gyula tra­gédiája is lezárult. A fehér uralom leverése után a szovjethatalom kö­zölte a Vörös Újságban, szó szerinti magyar fordításban az okmányokat: „Bolseviki propaganda, a bolsevik párt­hoz való tartozás és mint volt vörösgárdisták főbelövet- tek”: — többek között Jj. sorszámmal — Dukesz Artur, hadapród”. Katona Gyula nem szerepel ezek között, de bizonyos az, hogy becsületes — Dukesz Artur irányába megmutatkozó — emberi magatartása okozta halálát 1920 január elején, amikor Kolcsak admirális és Gajda tábornok hatalma Szibériában megdőlt, a mártírok holt­testét exhumálták és ünnepélyesen eltemették. Ott nyu- gosznak a tábor udvarán, szemben a parancsnoki épü­lettel. Innen hirdetik a krasznojarszki véres napok szo­morú emlékeit. A budapesti Hadtörténeti Múzeumban őrzik az 1919. augusztus 1-én kivégzett krasznojarszki magyar internacionalisták sírja fölé emelt emlékmű ma­kettjét. A szibériai vörös 31. lövészezred katonáiként hal­tak hősi halált a közös ügyért. Dukesz Artur halálának első évfordulóján már vö­rös zászló lengett Szibériában, s az Omszkban megjelenő magyar nyelvű Vörös Újság emlékezik a krasznojarszki mártírokra 1920. augusztus 1-én: „A tisztjeik által becsa­pott és félrevezetett csehszlovák katonák golyói legérté­kesebb elvtársainkat avatták a proletárforradalom vér­tanúivá. A kivégzettek között volt a szervezet vezetője: Dukesz Artur elvtárs, a vakmerőségig elszánt, kristály- tiszta becsületességű forradalmár, akinek rendkívüli tu­dása, rendíthetetlen forradalmi szilárdsága, minden op­portunizmussal szemben álló harcos egyénisége még a legfeketébb ellenforradalmároknak is tekintélyt paran­csolt ... Fáradhatatlan tanító munkáját mozgalmunk is érzi, mert garmadával készítette elő a mozgalomban je­lenleg mindenfelé dolgozó elvtársakat... Ezen a mai au­gusztus 1-i gyászünnepélyünkön mártírjainknak szen­telt megemlékezésünkben tiszteletre méltó helyet kell biz­tosítanunk a krasznojarszki ellenforradalom áldozatai­nak. A proletariátus harci munkája mestereinek tanítá­sára és vértanúinak életére épült, és éppen ezért ezeknek a haláloknak élet a folytatása, ezek a halottak az életet tápláló források, a felszabadulás előkészítői, igazában soha el nem pusztuló, sírjaikban is állandóan ható, eleven, győ­zelmi rohamra buzdító erői a proletariátus osztályharcá­nak. A dolgozók szívükbe zárják krasznojarszki hőseink emlékezetét”. Sereg József 39

Next

/
Thumbnails
Contents