Hevesi Szemle 5. (1977)

1977 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: Dukesz Artúr emlékezete

Dukesz Artur szülőháza a Huszár utca 11. számú ház, Gyöngyösön

felszabadító harcának egyik legszebb szakasza az első világháború idején orosz hadifogságba került különböző nemzetiségű hadifoglyok és az orosz munkások, parasztok együttes küzdelme az első proletárforradalom győzelmes kivívásáért, majd a fiatal szovjet államra törő külső és belső ellenforradalom leveréséért.

Rákóczinak nem volt annyi — és Kossuthnak 1848— 49-ben sem sokkal volt több katonája, mint amennyien a magyar munkásosztály és parasztság soraiból fegyvert fogtak az orosz szocialista forradalom győzelméért a forradalomban és a polgárháborúban. 100 000 főnyi hadsereg a létszám, ennyi a részt vevő fegyveres vörös magyarok száma október harcmezein, s köztük élt, agitált, harcolt Dukesz Artur is, a mozgalom egyik jeles és neves katonája.

A világháború második-harmadik évében a régi, szervezett hadifogoly munkások és értelmiségiek forradalmi szervezeteket alakítottak, amelyek kapcsolatot létesítettek Oroszország különböző részein működő bolsevik pártcsoportokkal. Ilyen forradalmi szervezkedés indult meg többek között a krasznoj arszki Vojennij Go- rodek fogolytáborban is, s ennek vezetője és irányítója a gyöngyösi Dukesz Artur volt. Jelentős elméleti és gyakorlati munkát fejtett ki és nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a fogolytáborban kommunista pártcsoport jött létre. A februári forradalom után a fogolytáborok forradalmi szervezetei kiépítették kapcsolataikat a bolsevik párttal és részt vettek a fegyveres felkelés előkészítésében. A szocialista forradalom Szibériában október

—november hónapokban győzött, és Krasznojarszkbar is létrejött a szovjethatalom.

1918 tavaszán azonban az antant megkezdte nyílt katonai intervencióját a szovjet ellen, s ügynökei ellenforradalmi lázadásokat szítottak a hátországban. 1918 májusában újabb veszély fenyegette a szovjet köztársaság létét. Az ukrán frontról keletre szállított három cseh hadosztály csaknem egyidejűleg lázadt fel a Penzától Omszk- ig húzódó területen. Az Oroszországban élő csehekből, valamint a cseh és szlovák származású hadifoglyokból még a forradalom előtt alakított csehszlovák légió a szocialista forradalom után idegen testnek bizonyult az országban, és fegyveres erővel avatkozott belügyeibe. A csehszlovák légió, — mialatt harcok közben visszavonult az Ukrajnára támadó németek elől —, Vlagyivosztokon keresztül Franciaországba készült, hogy így tüntessen a csehszlovák állam mellett. A Vlagyivosztokba irányított cseh csapatok útközben szembetalálkoztak a német és magyar hadifoglyokat visszaszállító vonatokkal, s az állomásokon a katonák között fellobogott a kölcsönös ellenszenv. Május közepén komoly összecsapásra került sor a Cseljabinszk vasútállomáson a csehek és a magyarok között. A cseljabinszki szovjet hatóságok erre letartóztattak néhány cseh szóvivőt, amire az egész csapat fegyvert fogott, s ezt követte a penzai lázadás, a belső ellenforradalmi erőkkel karöltve. A lázadók elfoglalták a Vol- ga-vidék, az Ural és Szibéria legfontosabb központjait, s így került Krasznoj arszk is a csehszlovák légió hatalmába.

A szovjethatalom védelmében a Vojennij Gorodeki fogolytáborból toborzott magyar vöröskatonák is részt vettek, és ezek közé tartozott mint vezető és szervező, Dukesz Artur is. A fehérek a fogolytábor őrizetére a 31. szibériai ezredet jelölték ki, mely Vojennij Gorodekban lakott. Az orosz katonák nagy része bolsevik érzelmű volt és kapcsolatot tartott fenn a magyar forradalmár hadifoglyokkal. A fogolytáborban — amint Zalka Máté írja visszaemlékezéseiben — Dukesz tovább folytatta kommunista szervező munkáját, s elvtársaival „ ... a táborban bolsevik röpcédulát adtak ki, bolsevista tanfolyamot szerveztek, ami lényegében agitátoriskola volt”. Dukesz- nek előkészítő és vezető szerepe volt a 31. szibériai lövészezred felkelésében 1919. július 30-án. A katonák feltörték a fegyverraktárt, fegyverekkel és lőszerekkel látták el magukat és a közeli erdőbe húzódtak, hogy innen indítsák el a támadást. Ez alatt a városparancsnokság, amely telefon útján értesült a történtekről, elrendelte a riadót. Az egész krasznoj arszki helyőrséget mozgósították a felkelés leverésére. Szabályszerű rajvonalba fejlődve, géppuskákkal és ágyúkkal felszerelve indult meg a támadás. Reggel 8 órára a felkelést leverték, és elkezdődött a borzalmas megtorlás. A megsebesült felkelőket a helyszínen agyonlőtték. Ezután a hadifogolykórházban levő nehéz sebesülteket hurcolták ki, és mindjárt a fal tövében végeztek velük. A megtorlás sok száz felkelő katonának és magyar elvtársnak az életét oltotta ki. A hadifogolytáborban álnéven tartózkodó Zalka Máténak sikerült a tajgába menekülnie, s ott szovjet partizánokhoz csatlakoznia. Így sikerült elkerülnie Dukesz Artúrnak és elvtársainak szomorú sorsát.

Még tartott a felkelő katonákkal szembeni megtorlás, amikor megalakult a vésztörvényszék, amely fő feladatának a vezetők felkutatását tartotta. A nyomozás szálai a magyar hadifogolytáborba vezettek. Július 30- án délután 4 órakor a csehszlovák légió katonái behatoltak a hadifogolytáborba, és ott az összes épületeket megszállták. A legénységi táborban egy orosz felkelőt talál38