Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: Híres emberek a megye életéből
1851. szeptember 30-áról. „Olvastam az Augsburgi Allgemeine Zeitungban, hogy 36 magyart „in effigie” felakasztottak, kik mind nevezve vannak s köztük én is nagy gyönyörömre, — MIVEL IGEN FÁJNA, HA OLY KEVESET TETTEM VOLNA HAZÁMÉRT, HOGY EZEN GAZ OSZTRÁK KORMÁNY NEM TARTOTT VOLNA ÉRDEMESNEK AZ AKASZTÓFARA!” Megtudja, hogy felesége kegyelemért folyamodott érte. Harag öntötte el. „ .. .kegyelmet nem fogadnék el, még akkor sem, ha különben elfogadható lenne... még barátaimtól is csak legfeljebb barátságot fogadnék el, kegyelmet soha, mennyivel inkább nem fogadóin azt el az ellenségemtől.” S amikor végre 1867 elején az amnesztiatörvény nyomán megindult a 48—49-es menekültek hazatérése. Puky Miklós akkor is csak azon feltétellel volt hajlandó elfogadni az amnesztiát, hogy nem kell szavát adnia arra, hogy nem vesz részt politikai megmozdulásokban. Ezt az egészen különleges bánásmódot részére Majláth György és Vay Miklós eszközölte ki az uralkodónál. Az immár 61 esztendős férfiú 1867 januárjában végül is hazatért hazájába, megyéjébe, Hevesbe. ÜJRA ITTHON — MINT ALISPÁN A meginduló új megyei alkotmányos élet első tisztújításán, 1867. április 28-án Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegye közgyűlése első alispánjának választotta meg a harcos múltú, köztársaság párti, ateista Puky Miklóst. S rövidesen a belpolitikai forrongás kellős közepébe csöppent. S egyben meg kívánunk itt jegyezni egy olyan ténykörülményt, melyről általában még a történelemmel hivatásszerűen foglalkozók sem sokan tudnak. A kiegyezés létrejötte után ugyanis Barta- kovics Albert egri érsek lemondott egyházi tisztével kapcsolatos, még a középkorból eredően —, örökös főispán- ságáról, s ezért a kormány Szapáry Gyulát főispáni helytartó ként nevezte ki a vármegye élére. Két hónappal Puky alispáni megválasztása után országos hírre tett szert a vármegyei közgyűlés ellenzéki állásfoglalása. A Pukyval azonos 48-as plattformon álló harcos Németh Albert 1867. június 26-án javaslatot terjesztett a közgyűlés elé, mely azt elfogadta. Érdemes beleolvasni a terjedelmes iratba. 1. A megye autonómiájához ragaszkodván nem ismeri el azon distinkciót, hogy a megye csupán helyhatósági ügyekkel foglalkozhat, az országos dolgokat pedig csak a minisztérium, illetve az országgyűléssel együtt intézze el. 2. Ragaszkodik Heves megye közgyűlése azon ősi jogához, hogy a minisztérium politikai rendeletéiről vitatkozhassék. (!) 3. A közös ügyekről szóló törvény a vármegyét aggasztja és igyekezetét kelti fel, hogy törvényes úton visszaszerezze megint mindazt, aminek módosítását a haza önállóságára nézve károsnak tart. (!) 4. Ragaszkodik azon ősi jogához és szokásához, hogy a minisztérium által kiadandó olyan rendeleteket, melyek a haza szabadságába ütköznek, tisztelettel félre- tehesse és ellenük felirat útján tiltakozhassék. (!) 5. Ragaszkodik Heves vármegye közgyűlése azon jogához, hogy a megyei tisztviselők egyedül a megyei bizottmánytól vehessék rendeleteiket és utasításaikat, s a minisztérium azokkal csakis a bizottmány útján érintkezhessék. — Ferenc József megkoronázása is puccsszerűen történt és mellőzték a szabályos 30 napos kihirdetést! A megszavazott határozatot, mellyel Puky Miklós alispán is természetszerűen egyetértett, a főispáni helytartó felterjesztette haladéktalanul a kormány színe elé, mely időlegesen felfüggesztve a megye autonómiáját, Rajner Pál királyi biztost állította Heves megye élére. A minisztériumi eljárás közben a vármegye még tovább ment. Egy lelkes ülésen bizalmat szavazott Kossuth Lajosnak, és fájdalmát fejezte ki afelett, hogy nem térhet haza szülőföldjére! A kiélesedő politikai életben azután 1868 tavaszán formálisan is létrehozták Heves megyében a Negyven- nyolcas Pártot, vagy „balpártot”, mely elnökévé kit is választhatott volna mást, mint Puky Miklóst. A párt céljául tűzte ki az 1848-as törvények visszaállítását, a nemzet önállóságának és függetlenségének a visszaszerzését, természetszerűen úgynevezett „alkotmányos eszközökkel, törvényes úton”. Ennek pedig akadályaiul látta az úgynevezett „közös ügyeket és a közös minisztériumok”-at. Önálló nemzeti hadsereg felállítását írta a zászlajára. Független pénz-, kereskedelem- és külügyi igazgatásért küzdött. A Puky Miklós elnökletével életre hívott megyei pártba beolvadt a hasonlóan fanatikus Kossuth-barát Csiky Sándor, „az egri tigris” vezetése alatt álló, 700 tagot számláló egri politikai tömörülés. 1868. decemberben tartott megyegyűlés bizalmat szavazott Heves megye baloldali képviselőinek. Ennek a kezdeményezésnek az élén is a Puky vezette Negyvennyolcas Párt állott. Abban jelölték meg a baloldaliakba vetett bizalom okát, hogy a lezajlott országgyűlés a jogfolytonosság helyreállítását mellőzte, ennek folytán Magyar- ország mintegy beleolvadt a közös birodalomba. Hazaárulással vádolták az országgyűlést! A határozat visszavonása körül kialakult éles vitában Puky Miklós sziklaszi- lárdan kitartott és kiállott alispáni tisztében is balpárti politikai elvei mellett. A kormány a botrányon csak úgy könnyíthetett, hogy gróf Szapáry Gyula töröltette a megyei jegyzőkönyvből a lázadó határozatot. Ma is ott látható a levéltárban őrzött vaskos jegyzőkönyvi kötet oldalán az olvashatatlanná tevő fekete maszatolás. S ebben a légkörben került sor a képviselőválasztásra, mely a megyében a Puky Miklós elnöklete alatt álló Negyvennyolcas Párt elsöprő győzelmét hozta, hiszen 10 képviselő közül csak 2 lett Deák-párti! Ezt még csak betetőzte, hogy a balpárti Csiky Sándor vezetésével Egerben városi kezelésbe vették a római katolikus egyház elemi népiskoláit. A politikai harc már egyre nehezebbé, körültekintőbbé, diplomatikusabbá vált, s egymás után szenvedték kudarcaikat a kiegyezés gondolatával szemben, s egyre inkább elszigetelődtek. Méltán találta elérkezettnek 1869 decemberében az időt Puky Miklós arra, hogy minden kapacitálás ellenére is lemondjon Heves vármegye alispáni tisztéről. Karácsondi birtokára vonult vissza, amit részben genfi nyomdavállalkozása hazahozott jövedelméből vásárolt. A 63 esztendős, sok vihart átélt és sok küzdelmet vezetett öregúr még be-belátogatott a megyegyűlésekre, de már politikával nem foglalkozott. Svájcból utánajött élettársával éldegélt, mígnem 1887. augusztus 23-án, 81 éves korában meghalt. Kívánságához híven, természetesen pap nélkül, karácsondi kertje nagy diófája alá temették nagy megyei pompával. Puky Miklósra napjaink embere is úgy kell hogy tekintsen, mint aki egy pillanatra sem megalkuvó szilárdsággal küzdött az ország függetlensége és szabadsága érdekében, küzdött a politikai reakció, s a klérus túlburjánzó hatalma ellen. Sugár István 36
