Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 1. szám - JELENÜNK - Kiss György: Hatvan fejlesztése egy elmérés tükrében
JELENÜNK Hatvan fejlesztése egy felmérés tükrében A különböző szempontból egységet alkotó területek koordinált, egységes fejlesztése mai állami életünkben igen fontos igény. Ez a tevékenység a területi egységek számos típusa felé irányulhat. Ilyenek a gazdaságilag összetartozó területek, átfogó régiók, az agglomerációk, az üdülőterületek, a különböző ipari övezetek és nem utolsó sorban az egyes városok és az a területi egység, amelyet e városok vonzáskörzetének tekintenek. Míg az előbbiek termelési jellegű területi egységet képeznek, a városok és vonzáskörzetek elsődlegesen a lakosság szolgáltatási, ellátási egységét jelentik. Ennek az egységnek az összefogó tényezője a város központi szerepköre. A felméréssel az volt a célunk: próbáljuk megállapítani, elemezni, hogy Hatvan — mint középfokú központ — mely területnek, mekkora vonzáskörzetnek jelenti az előbbi értelemben vett összefogó tényezőjét. Mennyiben felel meg a középfokú központtal szemben támasztott igényeknek, s azoknak a társadalmi- gazdasági-kulturális követelményeknek, amelyek az 1969. évi területrendezés (1969. szeptember elsején szűnt meg a hatvani járás) után, részben vagy egészben azzal összefüggésben jelentkeztek. E ténykutatás is része azoknak a törekvéséknek, amelyek különböző irányból mindmáig léteznek és a továbbfejlődés útját keresik. A tanácsi szervek tevékenységében és a városok és vonzáskörzetük ellátásában, fejlesztésében eddig számos kísérlet, törekvés ellenére — A felmérést, ténymegállapító beszélgetéseket 1974-ben és 1975-ben végeztük: Hatvan Város Tanács VB-a és az ELTE Statisztikai Tanszéke együttműködése alapján. e tanszék mellett dolgozó hallgatói Tudományos Diákkör bevonásával. például Hatvan Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága és a város környéki községek kapcsolatát rögzítő célok, elvek és az együttműködési gyakorlat — nem érvényesült és ma sem érvényesül egységes elgondolás, egységes irányítás. Márpedig ha tényként elfogadjuk, hogy a város és vonzáskörzete társadalmi, gazdasági egységet alkot, akkor tervszerű állami intézkedésekkel biztosítani lehet (kell!), hogy a szükségletek kielégítése összehangoltan, a legracionáli- sabban történjék, s hogy e terület fejlesztésére is egységes elgondolás alapján kerüljön sor. Tanácsi rendszerünk fejlődésének jelenlegi szakaszában nincs mód arra, hogy a vonzáskörzet-határokkal kapcsolatos vitatott kérdésekben egységes és végleges választ adhassunk. Ehhez politikai, gazdasági és a szervezeti változásokkal együtt járó egyéb feltételek hiányoznak szinte országosan. Helyileg pedig gyakran gátolja az egészséges kibontakozást a helytelen szemlélet és az együttműködési készség hiánya. A végleges, vagy a dolgok lényegét feltáró megoldás kialakítása számos tudományág — az államigazgatási jog, alkotmányjog, szervezéselmélet, statisztika, pénzügyi jog — elméleti művelői és a gyakorlati élet képviselőinek együttgondolkodása útján lehetséges. Mindez azonban nem teszi feleslegessé, sőt, igényli a felméréseket, ténykuta- tásokat. Mindaddig, amíg e feltételek beérnek, átmeneti időszak jellegre gondolhatunk, amelynek meg kell legyenek a maga — napjainkban egyébként lényeges — feladatai, mintegy előkészítve a későbbi megoldást. ★ Hatvan a Salgótarján—Hatvanközi —Zagyva menti ipari agglomeráció déli határán fekszik. Közlekedése, földrajzi helyzete kedvező. A hegyvidék és az Alföld találkozásának egyik csomópontja. Hosszú ideig élvezte az ország különböző tájai felől érkező és megálló forgalmat, s ez a közlekedéshálózat sokirányú kiépítését eredményezte. Hatvan a 20—25 ezer lakosú városok csoportjába tartozik, amilyen még Ajka, Békés, Csongrád, Gödöllő, Hajdúszoboszló, Karcag, Mezőtúr, Mosonmagyaróvár, Szekszárd, Tata, Törökszentmiklós. A felsorolásból láthatjuk, hogy különböző jellegű közigazgatási egységekről van szó, szinte minden esetben: van közöttük központi szerepkörrel is rendelkező mezőváros, amelynek környékén kisebb falvak nincsenek, van alrégió központ kifejlesztésére alkalmas település, vagy pedig igazgatási szerepkör nélküli, egyes speciális üzemeken alapuló, ipari jellegű kisváros. Hatvan város népességszáma a legutóbbi népszámláláskor 21 984 fő volt. Az igazgatandó, ellátandó népességszám megállapításánál azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni — ha közvetlenül nem is, de áttételesen mindenképpen — a csatolt városkörnyéki községek (Boldog, Heréd, Nagykökényes) népességét: ösz- szesen 6527 fő, és a vonzáskörzet egyéb településeinek népességét. Ha a fenti városok csoportjában Hatvan helyét két nagyon fontos mutatószám alapján kívánjuk meghatározni, akkor Hatvant a „közepes” helyzetű kategóriába kell sorolnunk. A két mutató a foglalkozási jelleggel és az iparosodottsággal kapcsolatos. F og- lalkozási jellegére nézve pedig olyan városokhoz hasonlít, ahol a 10 000 lakosra jutó ipari foglalkoztatottak száma 1500—2000 között van. Az előző szempont alapján Szekszárddal, az utóbbi alapján Csongráddal, Tatával és Törökszentmiklóssal azonos minőségű. A népességszám alakulását a természetes szaporodás, a be- és elvándorlás határozza meg. Az 1960—1970. közötti időszakban a népesség száma 16
