Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 1. szám - JELENÜNK - Kiss György: Hatvan fejlesztése egy elmérés tükrében
évi átlagban 4,1 ezrelékes természetes szaporodással növekedett. A természetes szaporodás arányszámában az 1960. év elején bekövetkezett csökkenést 1965-től növekedés váltotta fel. Az utolsó 5 év mutatószámai alapján az évi természetes népesség növekedési arányszám átlagban 4,6 ezrelék volt. Feltételezhető, hogy a távlatban is érvényesülnek a népesedéspolitikai intézkedések, de a város elöregedését szintén figyelembe véve, továbbra is 4,6 ezrelékes természetes szaporodással számolhatunk. Ez 20 év alatt 3— 4000 fős gyarapodást eredményez. A népesség tényleges szaporodása, fogyása Hatvanban 1930—1970 között: 1930—1940 — 3,3 százalék 1940—1950 — 3,4 százalék 1950—1960 — 18,8 százalék 1960—1970 — 7,3 százalék Hatvan város népessége 1970-ben, korcsoportok szerint: 0—14 éves 15—39 éves 40—59 éves 60— éves összesen: 21,4 százalék 37,9 százalék 24,7 százalék 16,0 százalék 100,0 százalék A város IV. ötéves tervének gazdasági fejlesztési célkitűzéseiben az iparfejlesztés és ezzel szorosan ösz- szefüggő munkaerőhelyzet és a foglalkoztatás problémájának megoldása nem került megfelelően előtérbe (az ipar egyoldalúsága). Ennek következménye, hogy Hatvan középfokú szerepkörének jelentőségében településfejlesztési vonatkozásban lényeges módosulás nem tapasztalható, annak ellenére, hogy a vonzáskörzetbe tartozó Zagyva-völgyi települések gazdasági struktúrája — a bányászat felszámolásával — lényegesen változott. A munkaerő lekötésére épült kisebb vállalatok nem változtattak a város és a vonzáskörzetében található munkaerő-felhasználás belső ösz- szetételén. A vállalatok közül Hatvan életében legfontosabbak kétségtelenül a konzervgyár és a cukorgyár. De még e legjelentősebb üzemekben is az össz- dolgozói létszám jelentős csökkenését tapasztalhattuk. A csökkenés mértéke a konzervgyárban 1969-ről 1975- re 21 százalékos, a cukorgyárban pedig 25 százalékos. A csökkenés okai ismertek (munkaerő iránti igény nemek szerinti alakulása pl.), a felszabaduló létszám más, főként Hatvanon kívüli munkahelyeken helyezkedik el. Ezekben az üzemekben ugyanakkor nőtt a bejárólétszám (főleg női munkaerő). A növekedés mértéke a cukorgyár esetében pl. 40 százalékos. Az egyoldalú ipar következménye, hogy a város hatósugarában fekvő települések nagy elszívó hatást gyakorolnak a férfi munkaerőre. A fent említettek következtében alakult ki egy olyan paradox helyzet, hogy a város férfilakossága a környék ipari üzemeiben keres munkaalkalmat, ugyanakkor a vonzás- körzet településeiből nagymértékű Hatvan munkahelyeire a női munkaerő beingázása. Végeredményben a városban munkaerő kicserélési folyamat megy végbe. Amennyiben az ipar szerkezetében nem történik változás, úgy ez a folyamat tovább tart. A jövőben tehát olyan munkalehetőséget kell biztosítani, amely megszünteti az élelmiszeripar monopolhelyzetét és előtérbe kerülne a férfi munkaerők foglalkoztatása. Különösen 1970. évtől figyelhető meg fokozottan a hatvani munkaerő elirányulása más, egyébként természetes, földrajzi helyzeténél fogva Hatvan vonzáskörzetébe tartozó településeken levő üzemek felé, pl. a Csepel Vas- és Fémművek Qualitál Könnyűfémipari Feldolgozó Vállalat apci üzemében 1971-ben a bejárólétszám 44,6 százalékos, 1975-ben 48,5 százalékos volt, és ,a tervezett adatok szerint 1977-ben 68,4 százalékos lesz. A bejáró dolgozók közül a hatvaniak részaránya 5,6 százalékról 11,0 százalékra, a hatvani vonzáskörzet községeiből pedig (pl. Lőrinci, Zagyva- szántó) 17,3 százalékról 29,7 százalékra emelkedik (tervezett adatok) 1971 évtől 1977-re. Hatvan város iparának az élelmiszeripar tekinthető. Ez a helyzet a múlt században kialakult iparszerkezet megmerevedésének az eredménye. A századforduló idején megépített cukorgyár mellett az 50-es években meghonosították a tartósítóipart is. Hatvan iparában a konzervgyár és a cukorgyár szerepe a legnagyobb, melyek országos igényeket elégítenek ki. Egyéb ágazatot képviselő üzemek, illetve ktsz-ek csak helyi jelentőségűek. Az élelmiszeripar jellemzője az idényjelleg. Ebben az ágazatban egész évben folyamatos munka lehetőségei csak részben megoldottak, mert késő téli, kora tavaszi időszakban csak a karbantartási munkálatokat végző minimális munkaerővel dolgoznak. Hatvanban a tercier ágazatban foglalkoztatottak száma az átlagosnál magasabb, az aktív keresők 44,1 százalékát teszi ki. Ez az arány a szállításban dolgozók (MÁV) nagy száma miatt alakult ki. A szolgáltatóiparban dolgozók létszáma nem magas ezt a jövőben indokolt növelni. Hatvan gazdasági szerkezetéből adódik, hogy a városban a mezőgazdaságnak is fokozott jelentősége van 1970-ben a mezőgazdasági foglalkoztatottak korcsoport szerinti megoszlása kedvező. Ebben a népgazdasági ágban a mezőgazdasági keresők 28,5 százaléka 30 éven aluli, 45 százaléka 30—50 év közötti, és 50 év feletti 26,5 százalék. A jelenlegi helyzet ellenére Hatvan ipartelepítési és fejlesztési adottságainak lehetőségei az átlagosnál jobbak. Elsőrendű adottság a kedvező közlekedés, a földrajzi helyzet, a villamos energiával való ellátottság és a városnak az országos gázhálózatba való bekapcsolása. Az ipar strukturális átalakítása során a jelenleg távol dolgozók a távlatban a város munkaerőforrásaként aktivizálhatóvá válhatnának. Hatvan város munkaerőmérlege adatainak ismerete fontos tényező a város jövendő fejlesztése szempontjából. Ebből megállapítható, hogy a népesség 3,0 százalékos növekedése következett be 1970^hez képest 1975- re. 1975-höz képest 1990-re viszont a népesség közel 20 százalékos növekedése várható. Az egész népességen belül a munkaerőforrásként figyelembe vehető népesség növekedési üteme 1970-hez képest 1975-ben szintén 3,0 százalékos, 1990-ben pedig 17,0 százalékos. Az adatokból látható, hogy az össznépességhez viszonyítva kismértékben csökken a munkaerő- forrásként figyelembe vehető népesség százalékos aránya 1970—1990 között, a csökkenés azonban, hangsúlyoznánk, kis mértékű: 1970-ben 62,2 százalék, 1990-ben 59,2 százalék (tervezett). Amennyiben viszont a városban dolgozó aktív keresők számát viszonyítjuk az össznépességhez, a számok kedvezőbbek: 1975-re 1970-hez képest ugyan csökkenés mutatkozik, viszont 1990-re az 1970. évi 38 százalék és az 1975. évi 25 százalék helyett az aktív keresők részarányát 48 százalékra tervezik emelni. A városban dolgozók számában (a bejárókkal együtt) 1970-hez képest 1975-re 3,1 százalékos növekedést terveztek, az 1990. évi tervadat 19,1 százalékos növekedést ütemez elő. Az eljáró dolgozókból a naponta ingázók száma 1970-hez képest 1975-re 39,0 százalékkal emelkedett. Az 1975— 1990 közötti időszakban azonban az eljárók számának nagyarányú csökkentését irányozza elő a tervezés. Ez természetesen a helyi ipartelepítési 17
