Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 3. szám - JELENÜNK - Vames Gyula: kezdődött a kettős könyveléssel
ségek évközi alakulását. A kettős könyvelés alapján rövidebb idő alatt pontosabb mérleget tudtak készíteni. Jellemző, hogy 1959-ben a kompolti tsz — ekkor már két éve kettős könyvelést vezetett — már január ö-án zárszámadási közgyűlést tartott. Igaz, hogy amíg másfél száz ka- tasztrális holdon gazdálkodott, be tudta bizonyítani a kettős könyvelés életrevalóságát. 1959-ben megyénk területén 85 termelőszövetkezet még rovatos rendszerrel és 19 tsz a kettős könyvelési rendszer szerint vezette könyvelését. Azért nem több, mert akkor a megye 104 termelőszövetkezetében — melyből csak 27 volt 500 kh-nál nagyobb területtel rendelkező —, összesen három mérlegképes végzettségű könyvelő volt. Igaz, ekkor már megyénkben (1959 őszén) két mérlegképes oktatás volt, közel 50 fővel és párhuzamosan három képesített könyvelői oktatás, 75 fővel indult. A könyvelés megfelelő dologi előfeltétele sem volt biztosítva a termelőszövetkezetekben. Nem volt elegendő helyiség, bútor. Az irodagépesítés ismeretlen fogalom volt. írógéppel csak minden ötödik tsz rendelkezett, azok is többségében csak táskaírógépek voltak. Megyénk mezőgazdaságának szocialista átszervezése több mint két év időtartam alatt történt. Ez idő alatt a számviteli munka is jelentősen fejlődött. A szakminisztérium által szervezett szakmai képzettséget kihasználva, mintegy 120 fő szerezte meg a mérlegképes oklevelet, és mintegy 250 fő a képesített könyvelői bizonyítványt. Etnellett hatékonynak bizonyult a szakember-átcsoportosítás. 1961. év végéig 59 fővel frissült fel a tsz-könyvelői apparátus, akik vállalatoktól, más ágazató szövetkezetektől kerültek át a termelőszövetkezetekbe és a korábbi munkahelyeken szerzett magasabb irodai intelligenciát, korszerűbb könyvelési módszereket honosították meg megyénk termelőszövetkezeteiben. Ennek eredménye, hogy 1961-ben már 182 termelőszövetkezet — az összes 91 százaléka — zárta az évet kettős könyvelés előírása szerint. Előnyösen változott a könyvelés technikája is, mert a tsz-ek 64 százaléka — szakítva a fűzött könyvekbe történő főkönyvi könyveléssel — átíró könyveléssel látta el a számviteli feladatokat. Nem volt könnyű feladat a gesz- toros kettős könyveléstől, a rovatos könyvelésen át az átíró technikás, önálló számlakeretes könyvelésig eljutni. A tsz-mozgalom első évtizede sokat köszönhet azoknak, akik ebben az időben irányítói, megvalósítói voltak ennek a megtisztelő feladatnak. Sokan közülük ma már nyugdíjasok, vagy már csak a sírjuk található. Néhány ezek közül: Pajtás László, Hernádi Tamás, Szokoly Elek, Jenei Béla, dr. Kovács-Széplaki Károly, Garzó Miklós, Zarándi Vilmos, Lázáry György, dr. Berecz István. Említésre méltó, hogy néhány helyen apáról fiúra szállt a számviteli munka. Ilyen példa Kiskörén kettő is van, ahol dr. Orosz István és Forgács János apjától vette át a munkakört, és napjainkban is folytatják a könyvelői munkát. Mások is — és nem kevesen — hűek maradtak a tsz-számvi- telhez, közben tanultak, diplomát szereztek, vagy éppen a legmagasább számviteli képzettséget, az okleveles könyvvizsgálói képesítést szerezték meg és hasznosítják tudásukat napjainkban is. A számvitel fejlődése nem állt meg. Napjainkban folyamatban van, hogy az átíró könyvelést felváltja az egybeépített író-, számológépes gépkönyvelés és várható, hogy a munkaigényesebb anyag- és élőmunka-elszámolás, leltárfeldolgozás nagy teljesítményű, elektronikus számológépek igénybevételével készül. A könyvelés elmélete és gyakorlata már a XV. században jelentkezett. A könyvviteli számlák rendszerezésének és csoportosításának gondolata, a kezdeti kísérletek az olasz és francia matematikai és könyvviteli irodalomban megtalálhatók. Hazánkban, a felszabadulás előtt jogszabályi kötelezettség volt a rendszeres könyvelés. Ez azonban nem volt egységes könyvelési rendszer. Ma már a számvitel egységes, országos irányítása a Pénzügyminisztérium által biztosított. A korábbi forgalmi szemléletű könyvelés — a szocialista rendszerben — ötvöződött az üzemi könyveléssel, megoldódott az értékesítési cs vállalati eredmények kimutatása. Az önköltségszámítás is beépült a könyvelésbe. Emellett kialakult az ágazati rendszer, és előtérbe került, hogyr a számvitel pénzgazdálkodási szemléletű legyen. A számvitel a gazdasági irányítási rendszert szolgálja és az egyes ágazatok sajátosságait is tiszteletben tartja. A termelőszövetkezetek — sajátosságaiknál fogva, melyek az állami tulajdonban levő gazdaságoktól megkülönböztetik — könyvelése eltérő a többi ágazatétól. A jövedelemelosztás, a beruházások állami támogatása a termelőszövetkezeteknél speciális, elkülönül a népgazdaság többi ágazatától — még az állami gazdaságoktól is. Ezért nem azonos a termelőszövetkezet számviteli fejlődése, ezért kell elkülönítve foglalkozni a termelőszövetkezeti számviteli rendszer kialakulásával, kezdeti lépéseivel. Nemes Gyula 31
