Hevesi Szemle 5. (1977)

1977 / 3. szám - JELENÜNK - Vames Gyula: kezdődött a kettős könyveléssel

című számlasoros könyvben rögzítettek.

Például a sörárpa vetőmag tartozását a tsz kiegyenlítette. Ekkor á „B I.” könyvben a csökkenést a nem saját gazdaságba című rovatba, a ,,C II.” könyvben a Magtermeltető N. V. számlája tartozik oldalára kellett könyvelni. Ugyanez a tétel az „A III.” könyv kiadási oldalán és az „IV.” könyv terménysúly rovatába került idősorosán könyvelésre. Jellemző volt erre az időszakra, hogy az értékesített cukorrépa minden mázsája után 45 Ft-ot készpénzben és 1 kg cukrot természetben kapott terményéért a tsz. Hasonlóan oldották meg a rizs értékesítését is (pénz és hántolt rizs). A tejért is a pénz mellett korpakiutalást is kapott a termelő.

Az egyszerűsített rovatos könyvelés különböző könyveit minden hónap végén egyeztetni kellett. A főkönyvi könyvelés négy idősoros könyvének adatai egyeztek az abból vezetett hatszámlasoros könyv forgalmi összegével. Ennek feltétele volt, hogy minden tétel — mind a számlasoros, mind az idősoros könyvelésben — lekönyvelésre került, és jó volt az összeadás is. További egyeztetési lehetőség volt, hogy a tagonkénti elszámolási könyvbe előlegként beírt adatoknak egyeznie kellett az idősoros könyvelés megfelelő oszlopába beírt adatokkal. Ha minden egyezett és a gazdasági év végén is megnyugtató volt a könyvelés naprakészsége, akkor a zárlati munkákat kellett elvégezni, ami a részletes leltár és a könyvelési számlák egyenlegének egyeztetése után vált esedékessé.

A zárókészlet, illetve a záróegyenleg felvezetése után a vonalazás következett, majd újabb összeadás és újabb vonalazás. Már a tanfolyamokon úgy rögzítették: „vonalat vonalon, vonalzóval, vonaltól vonalig vonalazzunk.”

Kik könyveltek a termelőszövetkezeteknél? Egyszerű emberek. A szakminisztérium az országban 10 helyen 60—80 fős tanfolyamokon képezte ki a tsz-könyvelőket. Megyénkben — rövid ideig — Atkáron és az Eger- kőlyuktetői Mezőgazdasági Szakiskolában működött ilyen tanfolyami oktatás. Ezeken a tanfolyamokon ismerkedtek meg az ügyvitel, mező- gazdasági számtan-mértan, pénzgazdálkodás tantárgyak mellett a számvitel alapfogalmaival és technikájával a hallgatók. Nehezen tanulták meg és értették a tartozik és követel alkalmazását. Oktatni úgy kellett, hogy pár nap múlva már álmukban is fújják az alapelvet: „aki kap az

tartozik, aki ad az követel — ebből áll a könyvvitel.” Emellett meg kellett ismerkedni a termelőszövetkezetekkel kapcsolatos intézmények, vállalatok nevével is. Ilyenek voltak az Országos Szövetkezeti Hitelintézet (OSZH), a különféle nemzeti vállalatok (N. V.), a biztosítóintézet (ÁB) stb. A szaknyelvezetet is élővé kellett tenni az irattározással, az ügyviteli nyilvántartásokkal, a pénzforgalom okmányaival, az állami begyűjtési rendszerrel, az adórendszerrel stb. kapcsolatban.

Semmi sem örök. Az 1950-ben indított egyszerűsített rovatos könyvelés 1953-ban módosításra került. A rovatokat a fejlődés követelményeinek megfelelően (gépállomási követelések) stb. kellett alakítani.

A természetbeni jövedelmek és felosztásuk könyve közelebbi kapcsolatba került a termelőszövetkezet éves tervével, ugyanis az éves tervszámok is felvezetésre kerültek az illetékes számlák fejrovatainál. (Például tényleges vetésterület és tervezett hozam számai.)

Közben a termelőszövetkezetek létszámban, területben és termelő- eszközökben is gyarapodtak. A kiskörei tsz-be 1954-ben több mint 100 fő lépett be és hozta be a háztájit meghaladó tehénállományát, lovait és gazdasági felszereléseit. A fejlett nagy termelőszövetkezetek igényét már nem elégítette ki az egyszerűsített, módosított rovatos könyvelési rendszer. Hiányzott a közös munka eredményének a könyvelése, mivel a könyvelés csak a forgóeszközök és az idegen forrásokban beálló év közi változásokat rögzítette — nem mutatta ki teljes körűen a termelés költségeit, hozamait, teljesítményeit. Az a gyakorlat, hogy az egyszerűség kedvéért a rovatos könyvelés a természetbeni mennyiségeket és a forintértéket tartalmazó műveleteket mindkét összegben egyaránt lekönyvel- ték-e. Nem utolsósorban az egyszerűsített rovatos könyvelés hiányos adatszolgáltatása folytán nem keltette fel a vezetőség és a tagok érdeklődését, nem vált a tsz gazdaságirányításának eszközévé, finoman szólva öncélúvá lett és így ez — főként a megnövekedett termelőszövetkezetekben: — a könyvelési munka lebecsülését, a könyvelés elhanyagolását és késedelmességét vonta maga után.

Több csoport kapott megbízást a vezetésre, irányításra alkalmasabb könyvviteli rendszer kidolgozására. Így készült el a rovatos rendszer elvét továbbfejlesztve, az ágazati rovatos könyvelés, amit sikertelen próbálkozás után a szakirányítás 1955ben elvetett. Figyelemre méltó volt az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági-Számviteli Tanszéke kettős könyvviteli rendszerre készített javaslata, amit a szovjet szakirodalomból merített. Ez a könyvviteli rendszer megszüntette a korábban alkalmazott könyvelés hiányosságait és egyik legnagyobb előrelépése volt, hogy összeköttetést teremtett az egymást követő zárszámadások mérlegei között. E javaslat sokáig szuny- nyadt, addig, amíg a szervezett számviteli továbbképzés nem került napirendre. Szükség volt a szakmai továbbképzésre, mert a könyvelőként dolgozó tsz-tagoknak nem volt kellő irodai gyakorlata és a régiek mögött is csak két-három éves gyakorlat volt, és a termelőszövetkezetek vezetősége, illetve többi tagjai nagyrészt járatlanok voltak számviteli és pénzügyi kérdésekben.

A kettős könyvelésre való áttérés 1953-ban kezdődött. Megyénkben először a füzesabonyi járás néhány termelőszövetkezete kezdte el a magasabb szintű kettős könyvelést. Ez a könyvelés még mindig fűzött könyvben történt. Az új rendeltetésű bi~t zonylatok már rögzítették az állóeszköz-változásokat, könyvelni kellett a szállítási tevékenységet és ösz- szevontan is bizonylatolható volt egy-egy állatcsoport részére többféle takarmány heti, illetve 10 napos időtartamra szóló bizonylatolása.

Minőségi fejlődést jelentett, hogy a keretutalvány kettős feladatot oldott meg. Utasítás volt a raktár részére és annak igazolt végrehajtása után utasítás az analitikus, illetve főkönyvelést végzők részére. A kezdeti tapasztalatok alapján a gyöngyösi járás valamennyi termelőszövetkezete áttért- a kettős könyvelési rendszerre. Ehhez nagy segítséget adott dr. Angyal Béla, a PM osztályvezetője, aki a Heves megyei tapasztalatok alapján szerkesztette és írta meg a „Mező- gazdasági termelőszövetkezetek kettős könyvvitele” c. tankönyvet. E könyv már nem tartalmazta a beszol- gáltatási kötelezettségek teljesítésének, a gépállomási díjak természetben törlesztendő bonyolításának stb. könyvelési tételeit, de tartalmazta az. 1957. nyarán életbe lépett új mező- gazdasági árrendszerrel kapcsolatos könyvelési tételek alkalmazásánál* módját.

A kettős könyvelés szervezettebb munka által naprakészebb könyvelési biztosított. A havonta rendszeresen készített főkönyvi kivonatok alapján módjukban állt a tsz vezetőinek ismerni a bevétel-kiadási költségvetés időarányos teljesítését, illetve a költ30