Hevesi Szemle 5. (1977)

1977 / 3. szám - JELENÜNK - Vames Gyula: kezdődött a kettős könyveléssel

Kezdődött a kettős könyveléssel A számvitel fejlődése nem áll meg. Napjainkban az átíró könyvelést felváltja az író-, számológépes gépkönyvelés és várható, hogy a megyénkben több helyen a munkaigényesebb anyag, élőmunka elszámolás, leltárfeldolgozás nagy teljesítmé­nyű elektrolikus számológépek igénybevételével fog bonyolódni. Amíg az átírókönyvelésig eljutottunk, ennek a történetét tartalmazza vázlato­san e tanulmány, ami képet ad arról, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél a gesztoros kettős könyveléstől a rovatos könyvelésen át az átírótechnikás, önálló számlakeretes könyvelésig milyen utat tett meg a számvitel fejlődése. Ezerkilencszáznegyvennyolc év vé­gén, amikor az országban 130 terme­lőszövetkezeti csoport működött, He­ves megyében ezek közül háromnak volt működési engedélye. Egy évvel később már 17 tszcs készített zár­számadást, amiben számot adtak va­gyoni helyzetükről, és az elért jöve­delem felosztásáról. Jellemző adat, hogy átlagosan alig haladta meg a taglétszám a húsz főt és az átlagos földterület is csak 150 katasztrális holdat tett ki. Az első zárszámadás készítésekor a közösben összesen 25 ló volt és 16 tehén. A 2540 kh föld­területhez összesen 4 db traktor, 6 db cséplőszekrény állt rendelkezésre kevés munkagéppel. Hogyan is készült az első zárszám­adás? Október első napjainban elin­dult Egerből négy brigád és a szö­vetkezeteknél az első két nap alatt leltározott és a negyedik nap közgyű­lésen elfogadtatta az első mérleget és a jövedelemfelosztást. November végén, már az őszi alakulásé termelő­szövetkezeti csoportoknál készítették a kezdő leltárt. A mérlegek a forduló- napi vagyoni helyzetre épültek, sta­tikus mérlegek voltak. Csak ezt le­hetett készíteni, mert zárt rendszerű könyveléssel egyik szövetkezet sem rendelkezett. Milyen volt a termelőszövetkezeti csoportok számtartása? Tudni kell, hogy a termelőszövetkezeti mozga­lom fejlődésének kezdeti szakaszában a csoportok nem rendelkeztek sem elegendő anyagi erővel, sem szakkép­zett munkaerőkkel. Ezért a könyvelési munkák önálló vezetése nem volt megoldott. A köny­velési rendszer is úgy épült fel, hogy a kettős könyvelés ahhoz a földmű­ves-, vagy földbérlő szövetkezet könyveléséhez kapcsolódott, amely­hez a csoport szervezetileg is tarto­zott. Ahol a kellő felkészültség — fő­ként a földbérlő szövetkezetek köte­lékében — hiánya, vagy a csoport taglétszáma, illetve a gazdálkodásba vont terület csekélysége nem tette lehetővé, vagy szükségessé a teljes, zárt rendszerű könyvelés felfekteté­sét, ott lehetőséget adtak arra, hogy csak a legelemibb, nélkülözhetetlen számviteli adatok nyilvántartására szorítkozzanak. Ez utóbbi csak arra korlátozódott, hogy az évi eredmény­elszámolás alapjául szolgáló adato­kat rögzítették év közben. Megyénk­re is ez utóbbi volt jellemző. önálló könyvelést — függetlenített könyvelővel — 1949. évben az encs- pusztai tsz végzett. Itt a számvitel egyszerűsített formában csak arra szorítkozott, hogy a tagokkal szem­ben, azok munkateljesítménye és a csoportba hozott földterülete alapján pontos eredményelszámolás készül­jön. A következő könyveket vezet­ték: kézi pénztárkönyv, földkönyv, munkateljesítmények és szolgáltatá­sok könyve, tagkönyv, munkacsapat­vezető könyv. Próbálkoztak raktár­könyv, valamint üzemágkönyv veze­tésével, kisebb-nagyobb sikerrel. Ezek közül érdemes kiemelni a „Mun­kateljesítmények és szolgáltatások könyve”-t. Ebben a nagyalakú könyv­ben a teljesített munkaegységek ösz- szesítése című táblába hetenként ke­rült beírásra azok száma. Egy másik tábla a tag által beadott gazdasági felszereléseket, azok meny- nyiségét és értékét tartalmazta, amit a tag aláírásával havonta elismert. A harmadik tábla folyamatosan vezet­ve tartalmazta a természetben ki­adott járandóságokat mennyiségben és értékben, végül a 4. tábla az éves elszámolást szolgálta. (Járandóság, előleg, maradvány.). E könyv, ami tagonként volt meg­nyitva, szorosan összefüggött a Tag­könyvvel, ami a tagoknál volt, mert abban ugyanezek az adatok szerepel­tek részben a munkacsapat-vezető, részben az intézőbizottság megbízott­ja írásával. Az alacsonyabb típusú (átlag el­osztású, illetve táblás művelésű) cso­portoknál csak a Földkönyv, Tag­könyv, illetve az őszi-tavaszi vetés­tervek, költségelszámolás kerültek vezetésre. A földbérlő szövetkezetek kereté­ben működő termelőszövetkezeti cso­port — vagyis ahol a tszcs maga a földbérlő szövetkezet — központi könyvelése kettős könyvelést veze­tett. Ez a könyvelés kezdetleges bi­zonylatokra épült. Használták a pénz­tári, illetve könyvelési nyugtákat, feljegyzéseket, valamint a tszcs köny­veiből a perforált példányokat, illet­ve kivonatok alapján könyveltek. Könyvelésükben a következőket használták: vegyes napló és fő­könyv. E kettő a Főszámadások könyve volt. A fűzött könyvek kor­szakából érdemes visszaidézni a Ve­gyesnaplót, vagy ismertebb nevén a 25 rovatos, 12 számlás, lapszámozott — „amerikai táblázatos napló”-t. Ennek a formának alapelve volt, hogy egyesítette az idősoros feljegy­zéseket a számlasoros feljegyzések­kel. E Vegyesnapló legnagyobb elő­nye vitán felüli egyszerűsége volt. Jól meghatározott, 12 oszlopba elhe­lyezett számlarendjével könnyítette a főkönyvi számlák vezetését, me­lyekre havonta egy alkalommal ír­ták a forgalmi összegeket. A Vegyes­naplót havonta zárták és következő hónapra semmit nem vezettek át. A Vegyesnaplóban kötelező volt meg­nyitni a Pénztárszámlát, Igazgatási­költség számlát, valamint a 12. osz­loppárba a Vegyesszámlákat. A többi nyolc számlapárt a tszcs ágazati jellegének megfelelően lehe­tett használni. Ennél kicsit bonyolultabb volt a földművesszövetkezeteknél vezetett kettős könyvelés a tszcs részére. Ott is a Vegyesnaplóba épült be a tszcs könyvelése azzal, hogy abban annyi önálló kumulatív számlát kellett nyitni, ahány tszcs volt a földműves­szövetkezet kötelékében. A bonyo­lultságot a kumulatív számla okozta, mert a tszcs belső forgalma a napló­ba ugyanannak a számlának „Tarto­zik” és „Követel” oszlopába is köny­velésre került. Ilyen volt a vetőmag­kiadás, tagi előlegkiadás, raktárból stb. Ezért kellett a szövegrovatot bő­vebben meghatározni, hogy a szám- lasorosan vezetett Csoport-főkönyvbe az áttétel megoldható legyen. Itt a napló könyvelésével ajánlatos volt párhuzamosan — szinte egyidejűleg — a csoportfőkönyvet is vezetni. Lé­nyeges különbség volt, hogy a cso­portnál levő könyveket tintaceruzá­val, az anyaszövetkezetnél levő ket­tős könyvelésű könyveket tintával — de nem golyóstollal — kellett vezet­ni. 28

Next

/
Thumbnails
Contents