Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 3. szám - JELENÜNK - G. Molnár Ferenc: Gépóriások a holdbéli tájon
A már lefejtett gödörbe rakja le a meddőt. A gémje akkora, mint egy futballpálya hossza. Itt ezek a méretek a természetesek. 3. — Mondják, hogy a bányászok ...! Persze, a széntermelés a mindenek fölött való. Itt minden azért történik. De hadd említsek két számot. A termeléssel összesen 1500-an foglalkoznak. Az ő kiszolgálásukkal pedig kétezren. A többség tehát azért van, hogy mindenben a kezükre játsszék azoknak, akik a lignitet adják. Enélkül a kiszolgálás nélkül leállna a bányászat. De azt sem engedhetjük meg magunknak, hogy mások szeszélye befolyásolja a mi munkánkat. Ezért úgy kellett felépítenünk a teljes üzemet, hogy komplexen ellássuk magunkat mindennel. Tulajdonképpen csak az alapanyagot kell beszereznünk, a javítást, az új alkatrészek elkészítését is mi végezzük. A III-as műhelyben Kovács Imre művezető helyettesítette a részlegvezetőt. — Gondunk? Az nem nagyon van. Mi itt semmit nem érzünk az anyagbeszerzés nehézségeiből. Szakmunkásunk sem hiányzik egy sem, talán még esetenként átcsoportosítani is kell embereket, hogy kellő intenzitással tudjuk foglalkoztatni őket. Azt már Izsvák Antal mechanikai főmérnöktől tudtuk meg, hogy nem olyan rózsás az anyagbeszerzés helyzete, mint ahogy azt a műhelybeliek esetleg feltételezik A nyersöntvényt szállító partnerek nem mindig értik meg a visontaiak kérését. —* Mi azonban nem bízhatunk semmit a véletlenre. Mindent meg kell terveznünk, hogy az erőmű ne érezze meg azt, ha nálunk karbantartás van — magyarázza a főmérnök. — Tehát tudjuk, mikor akarunk leállni valamelyik géppel. Ehhez igazítjuk az anyagbeszerzést, és csak akkor fogunk hozzá a munkához, ha már minden a raktárban van. Például, az egyik forgótárcsás kotrógépet október 15-re tervezzük felújításra. Mi történik, ha nem pontosan ezen a napon, déli 12 órakor áll le? Semmi. A lényeg, hogy készen legyünk a felújítással, mire a gépnek mennie kell. Ez pedig szinte parancs. A szervezés. Mondják, hogy csak gépgyárakat, csarnokokba betelepített ipari üzemeket lehet jól szervezni. Ami kint van a szabad ég alatt, ahol a csillagos vagy a viharos égbolt a tető, ott a munka mindig az időjárástól függ. Visonta az ellenpélda. Itt aztán pontos menetrendhez kell tartania magát mindenkinek. A szalagok, a gépláncok mozgása, a maguk dinamizmusukban, tehetetlenségükben megszabják minden ember percre beosztott munkáját. Itt még az is dolgozik, aki karba tett kézzel álldogál. Feszülten figyel, hogy a tárcsafej, vagy a merítéklét- ra pontosan azt a szeletet fogja fel, amelyikre szükség van, és olyan mélységben. Gondoljunk a lavírmesterre. — Ha a legjobb brigád után érdeklődik, akkor a 22
