Hevesi Szemle 5. (1977)

1977 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Molnár Pál: Az utolsó túlélő

Mikor kinyitotta a szemét, Górd hajolt fölébe hideg, kíváncsi sze­mekkel. Aztán ez is szétesett előtte. Valahonnan iszonyú távolból gye­rekkori pajtásai integettek felé apró, dundi karjukkal, majd szülei tűntek fel, karonfogva sétáltak a napsütés­ben; anyja jóságos arca jött köze­lebb, aggódva fürkészte, mint rég; el­ső szerelme mosolygott rá felhőtle­nül, tisztán, s együtt nevettek szív­ből, őszintén... Mentősziréna reccsentette ketté a képet. Kinyitotta a szemét, lámpa­fény fehérsége vakította el. Erős ke­zek nyúltak a hóna alá, markolták meg a lába szárát. Polin, a nagy túlélő e pillanatban kegyetlenül becsapottnak érezte ma­gát. Molnár Pál (Csont István illusztrációja) 13

Next

/
Thumbnails
Contents