Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Pozder Miklós: Egy egri kereskedő a múlt században
MÚLTUNK JELENE Egy egri kereskedő a múlt századból Barchetti József egri kereskedő — ő tudja miért, ám mi magunk is sejthetjük — tanulmányt írt Heves megye termékeiről, több mint másfél száz évvel ezelőtt, 1804-ben. Pozder Miklós vállalkozott arra, hogy lefordítsa és magyarázó jegyzetekkel is ellássa ezt a gazdaságtörténeti szempontból érdeklődésre számot tartható írást. Az egri kereskedő és üzletember, Barchetti József, bár Heves megye termékeiről írt, akaratlanul is korképet festett Heves megye és ezen keresztül e nagyobb északi tájék gazdasági életéről. Ez a kép ma is szemléletes, érdekes és érdemes arra, hogy a gazdaságtörténeti kutatások e korszakra vonatkozó figyelme Barchetti írására is kiterjedjen. HEVES MEGYE TERMÉKEIRŐL A kereskedelem szempontjából Heves megye főbb termékei kétségkívül az egri bor, a debrői dohány és a parádi timsó. Kisebb fontosságú termékek továbbá a megye többi vidékének borai, a pálinka, a hamuzsír (1), a gubacs (2), a varjútövis (3), a saflor (4) és a kantharidák (5). Manufaktúra áruként Eger városa az ún. „Pulya Vászony”-t szállítja, Gyöngyös mezővárosnak pedig egy jól üzemeltetett pokrócgyára van. Ezenkívül mindkét városban több csapómester is működik, akik nagyon tartós, de csak középfinom minőségű szövetet készítenek. Gyakran az Egerben főzött enyv is a kereskedelem egy szerény ágát képezi. A termékeket a fenti sorrend szerint tárgyalom, hogy olvasóimat velük és kereskedelmi forgalmukkal részletesen megismertessem. Ahol szükségét érzem, rámutatok azokra az okokra, melyek az egyik vagy másik termék nagyobb mennyiségbeni előállítását akadályozzák. Sőt, merészkedem javaslatokat is tenni, hogy ezzel is elősegítsem a kereskedelem fejlesztését. Végül, úgy hiszem, hogy egy rövid összefoglalás a Legfelsőbb Hely által szorgalmazott selyemtermelés eddigi eredményeiről alkalmas helyet kaphat a tanulmányomban. AZ EGRI BOR A bor, melyet Eger város lakói a város határában, valamint helyenként a környező falvak határaiban is meglepő nagy mennyiségben termelnek, kétségkívül a legelsőrendűbb terméke a megyének. Egyúttal az ország leghíresebb borai közé is tartozik. Kellemes ízű, alkotórészeiben egészséges, magas alkoholtartalmú, tetszetős színű és könnyen kezelhető. Nincsen szüksége arra a százféle mesterfogásra, mellyel sok más bort kezelnek. Kétféle egri bor van, vörös és fehér. Utóbbi azonban az előbbit minőségben nem éri utói és ezért nem is termelik nagyobb mennyiségben. Az arány a vörös és fehér bor között, meglehetős pontossággal becsülve ötven az egyhez. Ez kedvezőbb is lehetne a fehér bor javára, ha a szegényebb szőlőtermesztőknek lehetősége lenne a fehér bort a vöröstől elkülönítve kezelniük. A vörös boruk színe is sötétebb lenne így. Ez idáig a bort főleg az orosz cár, illetve a porosz király fennhatósága alatt álló lengyel területekre szállították. Az értékesítés lehetősége azonban most ott erősen csökkent (6), így részben itthon, részben pedig a környező helységekben fogyasztják el ezt a bormennyiséget. Az egri bor jelentős szállítmányai mennek továbbá az ország többi vidékére, és jóformán minden örökös tartományba, valamint az azokkal határos országokba. Nevezetesen Bajorországba, Szászországba és Sziléziába is. Az alacsonyab értékű egri borokat többnyire a közeli falvak és szomszédos megyék csárdái és kocsmái számára vásárolják fel és ott mérik ki. Továbbá a városban levő földesúri borkimérés is ebből vásárol, ha a borkimérésben a beszedett tizedmennyi- ség az év folyamán elfogyna (A). De a termelő is ezt fogyasztja saját háztartásában, míg jobb minőségű borait, mint gazdaságának legjövedelmezőbb termékét eladja. Mindenfelől nagy a kereslet az egri bor iránt. Az egri kereskedők, magángazdák és vagyonosabb szőlőtermesztők között egyre több olyan akad, aki a borból nagyobb készletet vásárol fel, hogy azzal tovább kereskedjék. Igyekezetük évről évre jövedelmezőbb. Az 1797-es esztendő kiválóan jó termése, ezen egyedülálló évjárat kedvező alkalmat adott ezeknek az embereknek arra, hogy az egri bor nevét még híresebbé tegyék. De arra is, hogy ezt a hírnevet a maguk hasznára fordítsák. A példájuk aztán utánzásra csábított minden rendű embert, de sajnos ez az utánzás rossz irányba tért el. Az egri lakosok különböző rétegeiből igen sokan, még nők is, sőt tisztes iparos férfiak is a borkereskedéssel kezdtek el foglalkozni. Ezt a túlkapást aztán hamarosan a munkabérek emelkedése és a hordók drágulása büntette. A kereskedelem visszaesett, mivel így a távolba szállítást nem tudták teljesíteni az addig szokásos minőségben. A szüret itt általában 8—14 nappal Szt. Mihály nap (7) után kezdődik. Az engedélyt a szüretelésre a földesúr (8) a városi magisztrátussal történt előzetes megegyezés után adja meg. Ezután a szőlőbirtokosok a földesúri hivatalban 3 krajcárért engedélyt váltanak. Az így befolyt össze33
