Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 2. szám - JELENÜNK - G. Molnár Ferenc: Úgy mondom, ahogy van II.
kadiii a röhögéstől, mert a haverom felesége is megtudta az ügyet. Képzelheti, milyen cirkusz lett otthon! De meg kell adni, köztük is van mindenféle. Tudok arról, hogy az egyik zenés szórakozóhelyre rendszeresen szállítanak a csávók szűz lányokat. Az italozgató társasághoz odamennek, és közük: ott a portéka annál az asztalnál, garantáltan érintetlen, és nem is kell két darab százasnál többet adni érte. De nehogy azt mondja valaki, hogy csak a cigányok ilyenek. Nézze, nevet nem mondok, de tudok egy olyan értelmiségi asz- szonyt, aki fél órás ismeretség után feküdt le egy nyugati turistával Csak trippert kapott emlékbe a daliás nyugati férfiútól. Nem tudom, hogyan magyarázta meg a különös szuvenírt a térjének, akit szintén bevittek a nemigondozóba. Nem ez a közvélemény, de ezek a vélemények is beletartoznak a közösség összvéleményébe. a°o A gyöngyöspatai vb-titkár mondta nekem: — Ez a Mezei feljelentett engem már a legfelsőbb helyen is. Nem is akárkik jöttek le az ügyet kivizsgálni. A vád az volt ellenem, hogy én cigányellenes vagyok. Aztán kiderült, hogy az érvényes rendeleteket én sem szeghetem meg, még Mezei kedvéért sem, még tízszer ennyi cigány kedvéért sem, mint amennyi Patán lakik. De ezt csak úgy értette meg Mezei, hogy neki ezt a Pestről és a megyétől kijött elvtársaknak kellett megmagyarázniuk. Már semmi keserűség nem volt Illés János vb-titkár hangjában. Tényként említette a nem is olyan régi esetet, és bizonyos mértékig jellemzésül is. Ez kiderült a következő kérdésre adott válaszából is. — Milyen ember hát ez a Mezei István? — Mozgékony, tenni akaró, a cigányokért sok mindenre kész ember, akinek van esze is, és olyan kitartása, hogy az már szinte irigylésre méltó. Ha valamit a fejébe vesz, abból nem enged. Dörzsölt fickó, így mondják ezt mostanában. Csak azt nem szereti, ha valakinél ellenállást talál, ha nem siet mindenki a segítségére. Óriási helyzeti előnye van, hiszen akárhová megy, ha kiejti ezt a szót: cigány, mindenki azonnal készségesen odafigyel rá. Nehogy kisüssék róla, hogy ő fajüldöző. Még csak nem is gesztikulált, mialatt mondta a véleményét. Csendesen, inkább maga elé morzsolva a szavakat, mondta ki a gondolatait. Aztán döccenve felnevetett, az arcát is megemelte, úgy folytatta tovább. — No, hogy milyen ember ez a Mezei, elmondom, hogyan sikerült neki Hofit megszereznie egy patai előadásra. Hiába nézte a címét a te- ilefonkönyvben, abban nincs benne. Miután a KISZ Művészeti Együttesénél tárgyalt éppen, szintén az együttes patai szerepléséről, addig ment egyik szobából a másikba, amig valaki kibökte, hol lakik Hofi. Elment a megadott címre, Hofit nem találta otthon, csak a feleségét. Elmondta hát a művész feleségének, mi járatban van. Hogy jön a Kajkó- zenekar Patára, meg a tánckar és egy egész estét betöltő műsort adnak a patai cigánygyerekek megsegítésére, és nagy boldogság lenne, a falu apraja-nagyja nagyon örülne, ha Hori is. Persze, úgy mint a Rajkó- zenekar, vagyis társadalmi munkában, gázsi nélkül, hogy a rendezvény teljes bevételét a cigánygyerekekre lehessen fordítani. Valahogy így magyarázta a dolgokat Mezei, elég ahhoz annyi, hogy Hofi, a felesége közbejárására-e vagy Mezei, illetve a patai cigánygyerekek kedvéért, de vállalta a leruccanást Patára. Csak annyit kért, fél hétkor kezdjék a műsort, mert neki már fél kilencre Pesten kell lennie, Komlós színpadán szerepel a szokás szerint. Most tett először szélesebb mozdulatot a karjával, széttárta, mint aki megadja magát, vagy éppen értetlenül rácsodálkozik valami szokatlan dologra, esetleg azt akarja mindenki tudtára adni, hogy ő semmiről sem tehet, a dolgok tőle függetlenül történtek meg, tehát az indíték, az ok máshol vagy másban keresendő. — Hát, ilyen ez a Mezei — mondta lazított hangon, oldottan. a°o Az iskola igazgatója Hegedűs Béla, aki egyben a községi pártalap: szervezet titkára is. — Tulajdonképpen miről van szó? Mit jelent az, hogy az előadás bevételéből segíteni akarják Patán a cigánygyerekeket? — Előbb menjünk vissza egy lépéssel — kezdte a felvilágosítást az iskola aránylag fiatal vezetője. — A tanács lehetőséget ad arra, hogy tanév elején minden cigánytanulónak megvegyük a könyveket, a füzeteket, a felszerelést. Nekik erre nincs gondjuk. A tanács azt is szigorúan számon kéri a szülőktől, hogy a gyerekeiket elküldjék az iskolába. Egyre többen kaptak és kapnak pénzbírságot, ha a gyerekük igazolatlanul hiányzik a tanításról. Persze, a pénzt nem fizetik ki, hanem leülik. Pénzük nincs, de ülni sem kellemes a börtönben a gyerek miatt. Az iskolába járás tehát egyre rendszeresebb lesz. Ebből még nem következik az, hogy a cigány- gyerekek mind tanulnak is. Bejönnek az iskolába, eltöltik az időt, nem egynek közülük már a könyve is elveszett, ahogy a füzetje is másoknak. De legalább ott vannak az órákon, hallanak, figyelnek esetleg, ragad rájuk valami. Az egyikre több, a másikra kevesebb. Ha nem járnának iskolába, akkor egyikre sem ragadna semmi. így kell megítélni ezeket a dolgokat. Az igazgató régi pedagógus ósa- lád sarja. Édesapja is igazgató volt, szinte az örökébe lépett a fia. Talán a családi hagyomány teszi, hogy az ifjabb Hegedűs Béla is nyugodt hangon magyaráz, mozdulatai takarékosak, agitatívak. — Most azt ^szeretnénk, ha ki tudnánk alakítani egy szociális létesítményt az iskolában a cigánygyerekek részére. Magyarul: egy öltözőt. Most még csak lavórban mosdatjuk meg őket, amikor bejönnek a tanításra. Mit kerteljünk? A fertőtlenítést rendszeresen el kell végezni most is a cigányok között, mert minden alkalommal találnak az egészségügyiek tíz-húsz tetvest közöttük. Hiába tehát a mosdatás, ha ugyanabban a ruhában ülnek be a padba a cigány- gyerekek, amiben otthonról eljöttek. Mi tehát azt akarjuk elérni, hogy az öltözőben vessék le az otthoni ruhát, akasszák be a szekrényükbe, füröd- jenek le, vegyék fel az iskolai tréningruhát, és így menjenek be az osztályba. Amikor vége van a tanításnak, akkor ismét átöltöznek. Még annyit: a napközit minden cigány- gyereknek ingyen biztosítja a tanács. A térítési díjat tehát kifizeti helyettük. — Mikor lehet ebből a tervből valóság? — Szeretnénk, ha a tavaszra fedél alá kerülne az öltöző. Egy már meglévő épületrészt alakítanánk át erre a célra. A tanácsnak van rá ötvenezer forintja. A berendezésre, a felszerelésre hiányzik a pénz, de a már említett műsor bevételéből talán kitelik ez is. Mindezt intézte, szervezte, rendezte Mezei István. Ö volt azon a műsoron a konferanszié is, az előtapsoló is, aki a színpad sarkába kiállva biztatta a jelenlevőket, hogy ne sajnálják a tenyerüket a művészektől. Aztán ő volt a házigazda is azon a vacsorán, amit a műsor után adtak a KISZ-művészegyüttes tagjai részére. Csirkepörköltet szolgáltak fel, illetve adagoltak ki előre, makarónival és savanyú uborkával. Aztán volt bor, sör és cola, kinek mi tetszett és mennyi esett jól. A tálalást Mezei Istvánná végezte egy fiatal cigánylány segítségével. A csirkét a napköziben készítették el. Ott dolgozik Mezei Istvánná is. Ma is még nagyon fiatal, szinte lányos alakú, szelíd, szép asszony. Jó ízlése van ennek a Mezeinek. a°o A Kapitol szövetkezet kihelyezett részlege 1975. február 20-tól' működik Gyöngyöspatán. Az utóbbi négy hónap eredményeként elkészítettek 1054 kosarat. A részlegvezetőnek a fizetésé havonta 3000 forint. Ezt kapja Mezei most is, hogy összesen sincsenek ötnél többen a szövetkezetben. — Megéri ez így a Kapitolnak? — kérdeztem Mezeitől.
