Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 2. szám - JELENÜNK - G. Molnár Ferenc: Úgy mondom, ahogy van II.
— Hö nem érné meg, nem csinálná. De januártól megint megindul a nagyobb termelés, amikor már a nyugdíjasok is dolgozhatnak megint. Meg az itteniek dolga is rendeződik biztosan. A kosárhoz a vesszőt Tisszafüred- ről szállítják Patára. Az autó Pestről megy le Tiszafüredre a vesszőért, Patán pedig kosárral rakodik. — Pásztón is van a tsz-nek olyan telepe, ahonnan a vesszőt meg lehetne venni. De itt, Gyöngyöspatán is megvan még a tízholdas vesszőtelep, csak ki kellene tisztítani. Sorolja a dolgokat Mezei. — Tudja, az volna a jó, ha a gyöngyösi földművesszövetkezet venne át bennünket. Én már jártam bent ebben az ügyben náluk, de az elnökkel nem tudtam beszélni, akihez el tudtam jutni, az meg nem sokat érthet a kosárhoz, a vesszőhöz meg egyéb, hasonló dolgokhoz, mert nagyon semmilyen arccal hallgatta, hogy mit magyarázok. Pedig a kosarat visíik, mint a cukrot. Nem tudunk annyi kosarat csinálni, amennyi el nem keilne. Ha ránk bíznák, bevásárló kosártól kezdve, minden mást is megcsinálnánk. Amilyet még szinte elképzelni sem lehet. Aztán ott van a demizson. Tudja, mennyire keresik a vesszővel font demizsonokat? Még Dunántúlról is eljönnek érte Nógrád- ba. Ha mi azt is csinálhatnánk...! Ezért kellene a gyöngyösi ÁFÉSZ, azzal könnyebb vplna, és nekik is megérné. Egy ruháskosár megfonásá- ért harminc forintot kap a cigány. Számítsa ki, mi haszon lehet azon! Mezei belelkesedik. — Az iskolában is meg akarjuk szervezni a kosárfonó szakkört. Ha mások nem, legalább a cigánygyerekek tanulják már meg kis korukban ezt a mesterséget. Hogy amikor kikerülnek az iskolából, mindjárt legyen a kezükben kenyérkereseti lehetőség. Mert csak így lehet elkerülni, hogy csavarogjanak, folytassák a szüleik csavargó, tolvaj cigányéletmódját. Meg azt Is tervezzük, hogy a kultúrházban megalakítjuk a cigányegyüttest. Kétszáz cigány él Patán, közülük zenész, táncos egyaránt akad elegendő, csak legyen, aki ösz- szefogja őket. Eljön, ugye, ha megalakul a cigányegyüttes nálunk? Aztán visszakanyarodik az előző témához. — Ha sikerülne a gyöngyösi ÁFÉSZ-szal megegyezni, akkor a telep helye maradhatna továbbra is az én házam. A pincében most is ott a műhely, olajkályhával, hogy melegben lehessen dolgozni. De akár az egész házat is eladnám az AFÉSZ- nek. Ilyen ez a Mezei. Nem éppen szent, de amit akar, amit csinál, azt nem lehet szó nélkül hagyni, közömbösen nézni. Ért ahhoz is, hogy mások figyelmét is arra irányítsa, ami őt foglalkoztatja. Ot pedig főként egy dojog érdekli: tenni valamit azokért, akik közül való ő maga is — a cigányokért. Kiss Attila: Nyári táj 26
