Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Ludányi Mária: A "Hét bölcs mester" egri bemutatója elé

diókos ihletésű természetes és felszabadító humor. (Ilyen közjáték volt a már ismert András kovács királysága, s ezeknek késői, remekmívű leszármazottja Csokonai Kar- nyónéja.)

A felvilágosodás új lendületet ad a drámának, nagy íróink új utakon haladva próbálják létrehozni a magyar nyelvű színműirodalmat. Itt elsősorban a nyelvművelés eszközét látják ebben a műnemben, és így az olvasmányjelleg ezekre a művekre is jellemző. A kibontakozást az a tény is késleltette, hogy bár a polgárosodás folyamatában megszületett a színház igénye, a Habsburg elnyomó hatalom azonban világosan felismerte a magyar nyelvű színházművészet politikai jelentőségét és veszélyességét, így létrejöttét minden eszközzel akadályozta. Nagyon sok küzdelemnek kellett lezajilania, melyben íróink szívvel-lélek&el részt vettek — amíg végre a német nyelvű színházak mellett 1792-iben hivatalosan is megszólalhatott Thália magyarul.

Ennyi küzdelem megérdemli az utókor figyelmét, de itt nem valamiféle kegyeletteljes elismerésről kell, hogy szó legyen. Ezek a művek szépek, csodálatos zengő nyelven írottak, mély gondolatokat találunk bennük, humorukban a nép tréfálkozó kedve szólal meg, kár Jenne hagyni őket elsikkadni. Az, ami élvezhetetlen, melynek oka a színházi járatlanság, az egy jó rendező és dramaturg kezében eltűnik, s színikultúránk gazdagodik jó pár, élményt adó régi magyar irodalmi művel.

★ ® ★

Ezen rövid, vázlatos gondolatsor után azt hiszem, nem lesz érdektelen egy kissé közelebbről megismerkednünk az idei AGRIA-játékszín bemutatandó darabjával.

Ponciánus históriája (a hét bölcs mester) fordulatos cselekményével, színes dialógusaival szinte kínálja magát a színpadra állításhoz. Elbeszéléseinek drámai erejét már korán, a XVI—XVII. században felismerték, s több átdolgozás született. Ezek a színművek vagy egy-egy elbeszélést ragadtak meg, vagy mivel a keretjáték is sok lehetőséget rejt magában, az egész művet öntötték drámai formába. Ez utóbbi törekvést valósítja meg a mostani, modern átdolgozás, mely Nemeskürty István munkája.

Maga a Ponciánus-história keleti eredetre megy visz- sza, a keresztes hadjáratok idején került Európába. Az ősi eredet ismeretlen, és a mű számtalan variánsa nagyon korán elterjedt keleten és nyugaton egyaránt, óriási hatást gyakorolva a műprózára. Motívumkincse, sőt az egész kerettörténet is, és az elbeszélések egy része belekerült a népköltészetbe, s így sok nemzetnek, köztük nekünk is, van egy műprózai és egy népmeséi Hét bölcs mesterünk.

A kutatók a történet eredeti hazájaként Indiát jelölik meg, s feltételezik, hogy nevelő célzatú buddhista iro- aalmi termék. Egyes elbeszélései már keleten nagyon Ko .on önálló életet kezdtek élni, bekerültek a különböző rne ^gyűjteményekbe, önálló művekbe. így például a Pan- csatantra is tartalmaz ebből eredő történetet, az Ephesus özvegy című elbeszélés megfelelőjét pedig megtaláljuk Petronius Satyriconjában. Magának a keretjátéknak az c motívuma: melyben a királyné szerelemvágya elutasítás ra talál ifjú mostohafiánál, s erre bosszúból erőszakosság gal vádolja és halálba akarja küldeni, ugyancsak elég ko ián bekerült a világirodalomba, így például Heliodoror AethiopIlkájának is egyik jelentős cselekménybonyolító re szévé válik. A szituáció pedig erősen emlékeztet a biblia' Putifárné történetére. Ennek a bonyolult hatás, illetőleg egymásra hatásnak következményeképpen ma már lehetet len az ősforrást kikutatni. Jelenleg keleten négy átdolgo zás ismert: perzsa, arab, szír és héber nyelven. Ezek alap jón készült a XI. században a görög fordítás „Syntipas' címen, melynek révén Európa is meghódol e mű előtt. Le fordítják, illetőleg átdolgozzák latin, francia, spanyol, német, holland, angol, olasz, örmény, cseh, lengyel, orosz, bolgár és magyar nyelvre. Óriási népszerűségének érzékeltetésére csak egy számadat: a századok folyamán például német nyelven harmincnyolc fordítás készült el. Említettem már, hogy a XVI. századtól színpadon is él ez a mű. A német Volksschauspiele kedvelt témája volt, számos átdol- aozásban Játszották a polaárok. de mind a katolikus, mind

a protestáns iskoladrómák jelentős mennyisége is e könyvből veszi történeteit. A nagy francia drámaíró, Moliére ihletet nyer" egyik elbeszéléséből, a ,,Putens" (A kizárt férj) novellából, és megírja a Danáin Györgyöt. De Moliére nem elégszik meg a rászedett férj helyzetkomikumával, hanem nagy művészhez méltóan, társadalmi kérdéseket vet fel, s a hűtíenségi komédiából a butaságig jóhiszemű, meggazdagodott paraszt férj és a nemesi származású, rokonok által támogatott, velejéig romlott feleség párharcává válik ez a történet.

Moliére-rel egyidőben keletkezett az a Gyöngyösi Istvánnak tulajdonított dráma, mely „Igaz barátságnak és szíves szeretetnek tüköré" címmel szerepel az irodalmi köztudatban. Ez az „Amid” elbeszélést dolgozza fel, s kevéske udvari színjátékunk közül ő az utolsó ebben a műfajban. Bár epi'kussága miatt ma csak olvasmányként élvezhető (sokáig nem is tartották drámának az irodalomtörténészek), közjátékainak jóízű humora, lírai monológjainak néhol már a népköltészet gondolatvilágát idéző szépsége becses alkotássá teszik. Idézzünk néhány, Balassi-strófában írt részletet, hol a kedveséért aggódó leány a műköltészet és a népi varázsmondókák gyönyörű összhangjában sírja el fájdalmát:

Búval teljes,

Gonddal terhes,

Bennem keseredett szü.

Olyan vagyok

Csak nyavalygok

Mint a gyökere szakadt fű.

A sűrű gond, bánat fniatt Kedvem bomol, orcám hervad,

Szívem vígságra nem hű.

Ahol jár kél

Semmi veszély

Ne kövesse bújdosását.

Rózsa keljék Gyöngye teljék,

Ékes lábai járását.

Ne sértse semmi keménység,

Töltse minden gyönyörűség,

Minden utai járását.

A Ponciánus értékeit az újabb korban is számon tartották, így Voltaire „Zaire” című tragédiájában is tovább él, melyet Dugonics András dolgoz át magyar nyelvre (Cserei, 1808.), vagy említhetnénk még Christian Felix Weisse: Matrone von Ephesus-át, és sorolhatnánk számtalan változatát, napjainkig.

Visszatérve az első magyar Ponciánus-históriákra: Magyarországon az 1570-es években indul el a népszerűség útján. Két fordítás születik egymástól függetlenül egyidőben : Ebreus Balázs által Bécsben kiadott, ismeretlen szerzőjű könyv, mely „mostan igaz és tiszta magyar nyelvre fordít- tatott”, és Heltai Gáspár műve. Számunkra ez utóbbi érdekes, s ez az emlékünk Nemeskürty István szavaival élve: „nem csupán muzeális érték, hanem ma is élvezetes, könv- nyen olvasható, gyönyörködtető szöveq". Heltai művészete többet ad fordításnál, történeteit alakítja, eqyéníti, a magyar szokásokhoz igazítja, és ezzel vérbő, sodró lendületű szépprózát teremt. Érdemes összehasonlítani eav kis részletet a két fordításból, mennyire elevenebb, művészibb Heitaié, a fordítás hűségéhez ragaszkodó Ebreus-kiadásnál.

'k királyné csábítása a bécsi kiadásban így hangzik: .Szerelmes ifjú az te szépségedről sokat hallottam, de immár ugyan látom és úgy szeretlek, mint én lelkeme,. De jó Diocietianus azért szorgalmaztam az te atyádat, nogy haza hozna nekem, hogy örülnék az te ismereteden. Azért kétség nélkül mondom ezt, hogy az te szerel- ' .nedért mind én a mai napig szűzen megtartottam magamat teneked, szólj azért énnekem, és egyetemben fe- Küdjünik le és aludjunk el.”

Heltainál ugyanezen részlet mennyire hajlékonyabban, magyarosabban és szebben hangzik:

„En szűvem és lelkem: sokszor hallottam a te szépséged felöl: mostan penig ugyan szömömmel látom. És nagy gyönyörűségem vagyon ebben, hogy szömeimmel immár ezt mealátom. kit azelőtt szüvem szerint megkéván-