Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Szigethy András: Az idő nagykövetei
tént azután, hogy ön bejelentkezett és leszállási engedélyt kért? Brandt: Most mondom el pontosan hatodszor. Megkaptam a leszállási engedélyt. Beerson: És? Brandt: És? És leszálltunk. Beerson: De mi történt közben? Brandt: Carlo megkérdezte, hogy nem láttam-e a rágógumiját. Én erre azt mondtam, az agyamra megy az állandó rágógumi-kereséssel. Beerson: És mi történt még? Carló: Valami pornográf filmről beszéltünk és Hugh ránkszólt, hogy maradjunk csendben. Beerson: Mást nem mondott? Villy: De mondott. Azt mondta, hogy ez légierő, és nem kupleráj. Hát nem is az, hanem diliház. Mit nyaggat a hülye kérdéseivel, nem veszi észre, hogy unjuk? Beerson: Uraim, önök úgy látszik, nincsenek tisztában a helyzet súlyosságával. A légierő egyik kulcsfontosságú stratégiai gépe. az Imola, közvetlenül a leszállás előtt kerek tíz percre eltűnt a földi ellenőrzés alól, és erre önöknek semmi magyarázatuk nincs. Eltűnik egy bombázógép? Hogyan, miért? És hol voltak önök kerek tíz percig, uraim, hol? Mit csináltak kerek tíz percig, uraim? És ezt a trükköt, hogy tíz perccel visszaállítják mindegyikük óráját, mintha mi sem történt volna, ezt mi nem vesszük be. Hugh: Mit mondott uram az órákról? Beerson: Nagyon jól tudja, Hugh kapitány. Önök visszaállították tíz perccel az óráikat mindannyian, mintha az a tíz perc nem is létezne, amit ki tudja, hol töltöttek. Hugh: És megnézték a beépített digitális órát a műszerfalban? Beerson: Meg. Legyen erős, az is tíz perccel kevesebbet mutatott. Hugh: Azt ugye minden bizonnyal tudja uram, hogy a műszerfal digitális órája központi vezérlésű és ahhoz a személyzet semmi módon nem tud hozzáférni. Beerson: Pedig az az óra tíz percre valahogy megállt, mivel pontosain tíz perccel mutatott kevesebb időt a valóságosnál. Hugh: ön minden bizonnyal azt is tudja uram, hogy a digitális órának külön szalagja van, amelyen grafikon jelzi a működést. Megszakadt ez a grafikon, vagy nem? Erre a kérdésre ön válaszoljon nekünk. Beerson: Nem szakadt meg. Hugh: Akkor megkérném egy szívességre. Először magával tisztázza, hogy mit is akar tudni tulajdonképpen. 5. A fegyveres őr benyitott a párnázott ajtón és feszes tartásban jelentette be, hogy Morrison Hugh, az Imola stratégiai bombázó kapitánya a tábornok kérésére megjelent. Hugh belépett az ajtón, tisztelgésre emelte a kezét.- Hagyja, Hugh — emelkedett fel Klee íróasztala mögül. Foglaljon helyet. Szivart vagy whiskyt?- Ha lehet, mind a kettőt.- Remek, Hugh, ezt vártam magától. Klee fényes, okos szemei körül összeszaladtak a ráncok, ahogy fanyar hangján felnevetett. A tábornok felállt. Magas, szikár alakja pillanatra eltűnt a szekrény mahagóni ajtaja mögött, aztán újra megjelent, szivart és üveget tett az asztalra.- Abban a régi időzavar ügyben kéretett, tábornok úr?- Igen, Hugh.- Amit tudok elmondtam. Az alatt a tíz perc alatt semmi nem történt, illetve ment minden rendesen, ami a leszállás előtt történni szokott. Hiszen ön is tudja, repülő volt.- Persze, hogy tudom. De engem nem ez érdekel- Engem nem katonai jelentés érdeket barátom, én ahhoz már öreg vagyok és megmondom magának őszintén, az egész katonásdi játék évek óta nem izgat. Ne, ne álljon fel, barátom, nincs lehallgató készülék, ez nem beugratás vizsga. Nagyon fontos dologról szeretnék magával beszélni, Hugh. Én jól ismerem magát, tíz év óta figyelem az embereket és igyekszem kiválasztani azokat, akikre szükségem van, a nagy akcióhoz.- Nagy akcióhoz? — kérdezte Hugh -, milyen nagy akcióhoz?- Meg fogja tudni, kedves barátom, meg fogja tudni. Tölthetek?- Köszönöm. — Hugh egy hajtásra kiitta a poharat.- Mennyit tud meginni anélkül, hogy ártana?- Sokat uram, meglehetősen sokat. Amint bizonyára tudja, válogatott tíztusás versenyző voltam, megjártam az űrkiképzést, háromszor voltam a világűrben, és kétszer zuhantam le, mint berepülőpilóta. Úgy hogy elég sok mindent kibírok, uram. — Tudok a két lezuhanásáról is. Sajnos, maga nem volt őszinte a bizottsággal, amikor a gép felrobbanását vizsgálták a szakértők és magát is kihallgatták. No de ez nem baj. Azokat a bulldogokat úgyis egyetlen dolog érdekli, az ellenséges tevékenység. Hülyék. Csak a kijelölt korlátok között képesek gondolkodni. Hugh mondja meg nekem őszintén, mi történt, mielőtt szétrobbant a gépe három évvel ezelőtt? —Én, uram, azt el nem mondom önnek. Nem azért. Tudom, ön őszintén mondta, hogy ez nem katonai kihallgatás. Attól tartok, uram, hogy a bolondok házába csukát, ha elmondom. És én láttam űrhajósokat a dühöngőbe csukva. Nem kívánok odakerülni. — Rendben van, Hugh, akkor inkább én mesélek valamit. Még 1963-ban történt. A North Camp irányítóközpontban teljesítettem szolgálatot. A Solaris kísérleti űrváfíalkozásnak a rádióirányításáért és összeköttetéséért voltam felelős. Bizonyára emlékszik rá. Mind a hárman bennégtek a kabinban odafönt. Nos, ezt ön is tudja, mindenki tudja. Azt azonban már nagyon kevesen tudják, hogy a három földi űrhajóst valaki, vagy valakik meg akarták menteni. Valaki, vagy valakik figyelemmel kísérték a repülést, és ott voltak mellettük, amikor a katasztrófa bekövetkezett. Bizonyítékaim vannak rá, hogy valaki, vagy vala
