Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Farkas András: A Sziklafal kritikái és a kritika sziklafalai

egymást. Olyan különös párviadalt vívnak, melynek egyik célja a szerelmi vetélytársnő - özvegytársnő - lejáratása, sértegetése, s végső tönkretétele, a másik pedig annak bizonyítása, hagy a szerelemben igenis kell lennie megváltó erőnek.

A kredenctől a hitvesi ágyig itt mindent kiborítanak és felforgatnak. így aztán mii is szívből örülünk Kassai Kornél földanya nyugodtságé utolsó szeretőjének, aki komótos és békéltető rendcsinálással juttatja nyugvópontra a drámát. Ez a nyugvópont azonban mégsem végső megnyugvás, megoldás: az érzelmi csődöt már nem lehet visz- szavonni. A darabban kérdések vannak és nem válaszok. A drámaíró persze nem lelki tanácsadó. Többek között azért sem, mert a válasznál jobban érdeklik a kérdések, a kétségek, sőt éppen ezeket tette meg színműve alapjául. Egy pszichoanalitikus türelmével és tapintatával kutatja, szereplői hogyan és miért szeretnek, mégpedig rosszul. És hogyan buknak el - végül is hősiesen - abban a harcban, melyet ezért a gyarló szerelemért folytatnak az érzelmek és érdekek gyanús összevisszaságában."

Eddig sorjáznak a vélemények Kertész Ákos drámájáról, a Sziklafalról. Az ötlet talán hasznos lehet: egybegyűjtöt- tük ezeket a véleményeket, amelyek alkalmasint a nézőt és az írót tájékoztatják, segíthetik. Á nézőt abban, hogy ezeket az asszonyi hősöket és általuk Kassai Kornélt is, a távollevő hőst is megértse, felfogja azt az írói üzenetet, amely az érzelmek és a szenvedélyek természetéről vall. Az írót a szakmai oldal megszólalása esetleg késztetheti színpadi műve szerkezetének, esetleg alapeszméjének újragondolására.

A kritikák időbeli sorrendjével el akartuk kerülni a rangsorolás kényes kérdését. Talán akkor tettünk kivételt, amikor a két kritikát, amelyeket Földes Anna és Szekrényesy Júlia közöltek, a végére hagytuk, záróakkordként, azzal a meggondolással megbarátkozva, hogy a nőik véleménye, kritikai alapállása érdekes önmagában véve is egy olyan darabnál, ahol minden kiejtett szó, minden drámai indulat a női lélekből fakad. Úgy gondoljuk, hogy ezek a kritikák nem jelentenek majd sziklafalat sem a darabnak, sem az írónak, s bár itt-ott sziklakeménységűek, mégis arra szolgálnak, hogy a darab újabb színpadokon, újabb színházi-dramaturgiai műhelyekben továbbérlelődve, újabb sikereket érjen el; az író pedig, sorsa sokirányú,küzdelmében, ezt a hadállást is vállalva, induljon újabb harcba, újabb művekkel, az igazságért és a közönségért. Ezzel a kritikai körképpel mi is hasonló célokat szerettünk volna szolgálni.