Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 2. szám
Iniciálé A Révai Lexikon megállapítása szerint az iniciálé .. .színes, sokszor igen gazdagon díszített kezdőbetű ... Az iniciálé ünnepélyes okleveleken is előfordul.” így a lexikon. Távol álljon tőlünk, hogy folyóiratunkat oly régtől eredendőnek tekintsük, mint a középkori kódexek, még azt is merészségnek tekintenénk, hogy az iniciálék díszes szépségét és ebből fakadó értékét átruházzuk a Hevesi Szemle belső tartalmára. Az iniciálé a kezdet. Egy kicsit előlegezett summája mindannak, ami következni fog a kódexek szépen kaiig - rafált oldalain, sejtetése annak, mire vállalkozott a szerző, de még inkább mire vállalkoztak a szerzők. Ennek, ilyen summának szántuk mi is az Iniciálét, hídnak egy kicsit, amely átível egy negyedéven, amely összeköti a két megjelenés dátumát, s amelynek ívje „alatt” néminemű le és visszatekintésre nyílik alkalma az olvasónak. És a Hevesi Szemle négy évfolyama alatt soha nem volt ennyire célszerű és praktikus, segítő és kifejező az iniciálé, mint éppen ezekben az időkben, amikor kongresszus kongresszust követ, amikor a szocialista országok testvérpártjai, sőt a nyugati országoké is sorra rendre tartották, tartják számvetésüket. Amikor minden párt belü- gye a pártok közüggyé vált és a pártok közügye az egyes pártok „belügyévé” is. Folyóiratunk célja most a legkevésbé sem az, hogy mélyen és sokoldalúan foglalkozzon, elemző módon értékelje a kommunista pártok kongresszusainak jelentőségét, e pártok történelmi szerepét századunk utolsó negyedében. Sem erőnk nem elég ehhez, sem feladatunk nem erre rendeltetett a társadalom szellemi munka- megosztásában. Ám arról szót nem ejteni, akar még egy ilyen „provinciális", de országos terjesztésű folyóirat hasábjain is, hogy a nemzetközi munkásmozgalom eseménysorozata ez időben zajlik — valóban a legprovinciálisabb szemellenzőséget jelentené. És, ha így van, mert így van, akkor egyetlen szocialista ország testvérpártjának mérlegvonása sem lehet közömbös egyetlen, a politikát figyelő és értő, sőt megértő állampolgár számára sem. — még ha pártonkívüli is. A történelem igazolta azt a ma már közhelynek tűnő megállapítást, hogy a kommunisták pártja egyetlen országban sem csak a kommunisták, hanem minden becsületes, békeszerető, haladni akaró ember pártja: azok legjobbjainak, a munkásosztálynak az élcsapata. Nem véletlenül ejtettünk szót az internacionalizmusról, az egymás iránti felelősségről: mert ez tekinthető a legigazabb humanizmusnak. Magában foglalja más népek, nemzetek megbecsülését, jogainak tiszteletben tartását a határokon belül és kívül, és ami a leglényegesebb, magában1 foglalja azt a szabadságot, amely az ember legigazabb sajátja: az alkotás, a munka, az egyenlőség szabadságát. A gondolat nem új, a nemes törekvést, hogy a világ proletariátusa egyesüljön, hogy a népek, nemzetek ebben az „egyesülésben” alakítsák ki új és igazán emberi társadalmukat már Marx előtti utópisták naiv, de becsületes elképzeléseikben is megvolt. És megvolt Marx után is, Magyarországon is, a jó szívvel gondolkodó, de e szív liberális határait túllépni nem tudó, de a népek, nemzetiségek egyenlőségén, és ebben az egyenlőségben a kölcsönös felelősséget is felvetni képes polgári gondolkodókban is. A Hevesi Szemle mostani számában ilyen gondolkodóval és ilyen gondolatokkal találkozhat az olvasó, mintegy jelezve, hogy a modern pártok, a kommunista pártok képesek megvalósítani azt is, amit a haladó gondolkodású polgári politikusok csak elképzelni voltak kénytelenek. Megvalósítani képtelenek. Magyarországon is. Heves megyében is élénk figyelemmel kísérték és kísérik a testvérpártok kongresszusát. Az országhatár sem, nemhogy egy megyehatár lehetne szellemi választóvonal, valamiféle kínai kőfal, amely a haladó világ jelenségeit elzárná a mindennapok érdeklődő építői elől. Akik ezen a 3600 négyzetkilométeren élnek, dolgoznak, akik ebben a kis megyében építik jó három és félszázezren a szocialista ország egyik kis, de mégis jelentős országrészét, tetteikben befolyásoltak a körülöttük zajló és forradalmi módon előrehaladó élettől, mintahogyan maguk is befolyásolják tetteikkel ennek az életnek az alakulását. A Hevesi Szemle azon igyekezett és igyekszik ebben a számában is, hogy ezeknek a „befolyásoló tetteknek” nyilvánosságot adjon a maga módján, hogy fóruma legyen a helyi, de országos érvényű gondolatoknak, mindannak a szellemi tettnek, amely itt fogamzott meg, de amely alkalmasnak tűnik, hogy országos értékké váljék. A megyében élő, dolgozó ésa közösség ügyén, a világ dolgain gondolkodó, azon alakítani, jobbítani akaró szellem emberei számára nem volt és nem is lehet közömbös az a kongresszus-sorozat, amely lezajlott testvérpártjaink életében. Figyelték az eseményeket, az ott hozott határozatokat, eltöprengtek a vitákon és aligha lehet kétséges, hogy mindezek nyomán és mindezek miatt a magyar párt kongresszusa nyomán fellendült politikai és szellemi pezsgés csak újabb lendületet és utánpótlást kapott mindettől Heves megyében is. Megvagyunk győződve arról, hogy így van.
