Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 1. szám - A SZEMLE KÖNYVESPOLCA
vonásaira figyelhetünk. Versei az értelem és a szív szavával szólnak hozzánk, közelinek érezzük őket. Tájélményből, emberi szelídségből, elemi boldogságvágyból sarjadnak. A magány, az egyedüllét élménye is gyakori kísértő, de közösségre szomjas, vallomásos alkata képes az oldódásra. Derűre, önfeledtségre vágyik. Kalázs László pedagógus költő, élete nagy részét iskolában, fiatalok közt tölti. Kötetei értékőrző folytonosságról tanúskodnak. Elérkezett o válogatott kötethez. Négy vékony kötetéből azokat a verseket kell megőriznie, amelyekben vallomásos ,,önarcképei" a kormagyarázatok szintjére emelkednek. Szép válogatott kötet lehetőségét látjuk eddigi eredményeiben. Várjuk, hogy méltóan kötetbe, csűrbe gyűjtse munkájának eddigi termését. „voltam: vagyok s leszek míg élek királylányért mindig erős . . . borúval szennyel szembeszáll jak markoljam a villámokat felhő ellen fénnyel csatázzak csak lennénk végül boldogok" (A táltosló) Feltűnnek az erőszakos halál, az elmúlás képei is. Már a harmadik kötettől kísérő motívuma ez költészetének. Könyörgésként száll a szó: ,,Ne dűts ki szél.". Érzi tehetségét, azt, hogy bőven van mondanivalója erről a csöppnyi hazáról, a dombos-hegyes szülőföldről: „Apró ország/ csöpp anya/ szemnyi asszony/ itt még a dombok is hegyek/ hadd nőjek e kisded magason/ azzá én is: mi lehetek". Kalász László négy kötetét olvasva költői arcképének kirajzolódó Líra, irónia, groteszk ARVO VÁLTON j A HUROK ÉS MAS ELBESZÉLÉSEK A magyar olvasó napjainkban kielégítő mértékben és igényes fordításban találkozhat az új szovjet irodalom világirodalmi színvonalú termésével. Sőt az átvétel most már egyre jobban kiterjed a soknemzetiségű irodalomra is. Napjaink sokszínű, változatos szovjet kultúrájának egyik legérdekesebb jelensége a balti köztársaságok irodalmának alakulása. Nem véletlen, hogy az észt, lett és litván művek egyre gyakrabban kerülnek a külföldi olvasók elé is. A magyar közönség az elmúlt néhány esztendőben többször is ízelítőt kapott az észt és litván irodalom alkotásaiból (Előérzet, A bálvány, A csíkos trolibusz, Myk^las Sluckis több regénye). A mai észt elbeszélőket bemutató Előérzet című kötetben szerepelt magyarul első ízben Arvo Válton, akinek válogatott elbeszéléseit most önálló kötetben tette az Európai Könyvkiadó az olvasóközönség asztalára. Mykolas Sluckis: IDEGEN SZENVEDÉLYEK A Madárodú-tanyo emlékeztet bennünket •gy műit századi, romantikus irodalmi élményünkre: Bronte üvöltő szelek című regényének dombtetőn épült kúriájára. Csakhogy ez a tanya egészen más égtájon van. a Baltikumban, Lettország déli részén, a litván határ közelében. Nem polgárosodó földesúr lakja, hanem kelet-európai paraszt, nagygazda. Korábban ugyan a felesége földesúrnak képzelte magát, olyan nagy volt a gazdaság, de ezt a szovjet hatalom által végrehajtott földreform megnyirbálta. Valamit azonban nem vehetett el. ami vak szenvedéllyé vált: a bírás vágyát. Megtartani a maradékot, egy esztelen szerelem segítségével vagy feláldozásával, mindegy. Szinte már öncélúvá válik a szenvedély, mindent magának rendel alá: ebben is hasonlít Sluckis regénye az Üvöltő szelekre. Meg valamelyest a táj Is hasonló a két regényben: a Madárodú-tanya lakóira, a környékre, a szenvedélyekre ráborul a balti táj különös szürkesége. Ugyanaz az Idő elevenedik meg, amelyik Sluckis korábbi regényeinek, novelláinak jó Sajátos hangulatú alkotások Arvo Válton novellái, bizonyos fokig a csehovi novella fol/tatásának tekinthetők. Korai elbeszéléseinek legjellemzőbb vonása a kisember világa iránti érdeklődés. S ebből a világból sem az egyes ember életének kiemelkedő eseményeit, nagy sorsfordulóit mutatja be, hanem a mindennapit, a megszokottat, azokat a történéseket, amelyek az egyik hétköznapot a másiktól megkülönböztetik ugyan, de összességükben a mindennapi élet eseménytelenségét adják. Nem nagy hősök és nem nagy események tehát ezek. Ám ezt a hétköznapi világot a maga minden bájával és szépségével együtt lírai tónusban mutatja be (A jó ember, Körhinta). Elbeszéléseinek egy másik csoportjában hőseit és a hősök életének eseményeit a finom humortól az irónián át a szatíráig terjedő skála eszközeivel rajzolja meg (A halász, Szalmonella, Nyolc japán lány, A tudós). Későbbi elbeszéléseiben a szatirikus elemek egyre inkább a groteszk — esetenként az abszurd — felé hajlanak, s létrejön a sajátos „valtoni" novella. Egyre gyakrabban részében: 1946 vagy 47, a háború utáni évek, amikor az erdőségekben még gerillák harcolnak a szovjethatalom ellen, Rigában pedig lóhúst esznek vagy éheznek az emberek. A Modárodú-tanyán bővében van minden, ennivaló, gazdasági felszerelés, pénz. Az apa és fia, a két ügyefogyott mellett az asszony az igazi gazda, meg Antons, az egykori litván béres, kitüntetett frontharcos, ő tudta megvédeni a gazdaságot a likvidálástól. Anna és ő szövetségesek a gazdaság megtartásáért folyó harcban, halálos ellenségek a szerelemben, mert Antonst nemcsak az asszony szereti, hanem kisasszonylánya Is. Szövetségesek és halálos ellenségek egyszerre, ebben áll a szenvedélyek szörnyű kavargása, egymáshoz csapódása. A család két férfitagja csak szemtanú. De van oz eseményeknek egy harmadik szemtanúja is, Maryte, a cselédként odavetődött litván lány, az olvasó az ő szemével nézi végig a drámát. A lapokon feltűnik a sok zárójel, ezek mind Maryte ki nem mondott gondolatait rejtik el a környezete elől. Emberi szenvedélyek, egyének érzései és gyűlölködései: Sluckis mértéktartóan,de aggályoskodás nélkül használja fel a nyugati Irodalom modern példáit. Ám a színpad, amelyen az egyének drámája lejátszódik: a közélet, ez újonnan szervezett balti szovjet- köztársaságok társadalmi átrendeződése. Az író nem beszél sokat társadalmi kérdésekCs. Varga István állít elénk az abszolút groteszkig rendkívüli emberi sorsokat, amelyekkel azt szimbolizálja, hogy íme, mivé fajul az ember, aki valamilyen megszokott, magára erőltetett és rákövesedett látszat törvényei szerint él (Nagy Sándor, A hurok, Vissza I). A kesernyés hangú írások szomorú képet festenek a modern élet sok fonákságának hurkában vergődő emberről. Ám az írót a jobbítás szándéka vezeti; azért tart elénk sokszor túlságosan is torzító tükröt, hogy ráébredjünk arra, mit kell és mit nem szabad tennünk, ha nem akarunk ilyenek lenni. Sok kérdőjele és fanyarsága ellenére Válton mégsem pesszimista. Ezt igazolják olyan elbeszélései, mint A csók és a Lélekharang, amelyek az élet nagyszerűségéről és szere- tétéről, az ember pozitív érzelmeinek győzelmét valló hitről tesznek tanúbizonyságot. S a fiatal mérnök-író ezt olyan meqqyőző erővel hirdeti, hogy vele együtt nekünk is hinnünk kell: ,,. . . az élet senki halálával nem áll meg, egyik helyen felszáll a végső sóhaj, a másikon meg új élet sarjad, egyesülnek a mohó sejtek, és ez utóbbi mégiscsak gyakoribb ezen a világon." (Európa, Modern Könyvtár.) Vándor Anna rőt, politikai kérdésekről éppenséggel keveset, az olvasó mégis érzi jelenlétüket minden lapon. Felvonul a Madárodú-tanyáro fegyvereivel együt a társadalom és az ellen- társadalom. Amikor a regény végén a tehetetlennek hitt örea gazda meggyilkolja Antonst, halaszthatatlanná válik o leszámolás a kizsákmányoló na^vgazda és a szovjethatalom között: az öreget börtönbe viszik, családját messze vidékre telepítik át. Antons figurája talán kevéssé meggyőző; mintha a világirodalom valamelyik régebbi, klasszikus férfihisztériájának késői képmása lenne. A magyar olvasónak ismerős, de szerencsésebb értelemben, a lett ki$paraszto! megszemélyesítő Ezerinis: mintha Mórics Zsigmond és Veres Péter egy-egy parasztalakjának vonásait, gesztusait ismernénk fel rajta. A stílus kemény, mégis gazdag, mozgékony: „és Maryte ott maradt Lettországban, ahol az égbolt annyira hasonlít a litván égre, mint egyébként minden ez alatt a sápadt égbolt alatt . . Maráz László érdeme. hogy ezt a stílust az orosz nyelvi közegén keresztül meg tudta eleveníteni magyarul. A közvetítő nyelv segítségével történő fordítás sajátos művészet; ez a regény bizonyítva, hogy vannak nálunk szakemberei,. (Magvető) Bán Erwk 62
