Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Líra és geometria

talánosításóval négy, sőt több dimenziós térbeli alakzatokat is értelmez; harmadszor pedig azért, mert a tudomány új felfedezéseiből azt a tanulságot is le akarják vonni, hogy „az új világok végtelen sokaságát teremthetjük meg, amelyeknek tö.vényeit mind megismerhetjük, de amelyekbe a lábunkat sohasem tehetjük be” (vö. Fejes Tóth László: Lagerung in der Ebene auf der Kugel und in Raum, 1953.).

Ez a többdimenziós felfogás a lírai költőket sajátos költői világuk merész kitágítására is ösztönzi. Hogy mi'yen használati értékben és stiláris funkcióban élnek költőink a dimenzió fogalmával, illetőleg megnevezésével, jól tükrözik az alábbi idézett ve^srészletek: „A pont legyen hazád; dimenzióban éden" (Bóka: Költészet kegyelme). — „Tanít: Weöres Sándor, a dimenziódon birodalom királya” (Kiss Dénes: Tanítók). — „Versem kék / ablakon át nézem / Bodrogközt kétdimenziós (?) térben” (Török Elemér: Haza). — „...zsebkésemmel nyithatok új dimenziót..." (Gyárfás Endre: Új dimenzió). — „...s ember-meteor törte át a négy dimenziót...” (Szerb György: Látomások). — „így jár az óra / a világ órája / e vertikális és negyedik dimenzióban...” (Takáts Gyula: A csigás mércébe állva).

Az alábbi költői sorokban szerepet vállaló dimenzió szakszó nemcsak megá'lítja az olvasót, hanem arra is kény- sze íti, hogy belekódolja a versbe saját asszociációs képességét és bizonyos matematikai (geometriai) ismeretéből formálódó tudati tartalékát is: „Vibrálni kezdenek az elnyomott / dimenziók koordinátái...” (Nádasdi Éva: Centrum és cella). — „...milyen dimenzió, hol az / innenső látószöge..." (Gergely Agnes: Özönvíz). — „A távolságok nem jönnek el értünk, / szemfényvesztések mind a dimenziók" (Kiss Dénes: Gyökerek között). — „Dimenziók szűk zárkája, agyam. / Megkísérlem helyzetem bemérni / egészen a reménytelenségig / Faltól-falig járkálok bent magam” (Kiss Dénes: Embervilág).

Az 1900-as évek első évtizedeiben az un. „dimenzio- nlsta” szemlélet új tér és idő koncepciót hirdet meg, s arra bíztatja az alkotókat, hogy hódítsák meg a négydimenziós teret is. Ennek a programnak volt képviselője és megfogalmazója Tamkó Sirató Károly (vö. Le planisme: a két dimenziós irodalom kiáltványa, 1936. Dimenzionista manifesztum, 1936.). Nem véletlen tehát, hogy ő is gyakran biz versbeli funkciót a dimenzió szóra is: „A pont — él, mozog: vonal. / A vonal — él, száll: sík. / A sík — él, sűrűi: tér, / A tér — él, remeg: / négy dimenziós téridő — folytonosság" (Szózat a Pont-emberhez). — „Lelke / tengődik / a négy dimenziós Tér-Idő continuumban..." (Spengler) stb.

4. Dolgozatunkat önálló filológiai teljesítményként nyújtjuk át az olvasónak. A téma felvetésével és a feldolgozás módszerével elsősorban azt kívántuk bizonyítani, hogy az újabban egyre erősödő műelemző feladatvá'lalás hitelességét csak az biztosíthatja, ha minél gazdagabb forrásanyaggal támasztjuk alá elvi-elméleti elgondolásainkat. Kitűnik az is feldolgozásunkból, hogy humán műveltségű költőink egyre köze'ebb kerülnek a matematikához, a geomet'iához. A természettudományok szakszókészlele, fogalmi kincse egyre gyakrabban ihleti meg költőinket nagyon is eavéni gondolatok és érzelmek ábrázolására is.

Megvalljuk őszintén, hogy pedagógiai, ha úgy tetszik, didaktikai célokat is szolgálni kívántunk: a felsorakoztatott nagy forrásanyag talán alkalmas arra, hogy érdeklődést felkeltő szerepet vállaljon, nemcsak a magyarórákon, hanem a természettudományok, a matematika, a fizika stb. ismere'anyagát feltáró és szakszerűen elemző órákon is. Egyenesen biztatjuk tanárainkat arra, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel. Ezzel a feladatvál'alással a két kultú a, illetőleg a humán jellegű és a természettudományi irányultságú szemlélet szintetizálását célzó törekvéseket is erősítjük: s nemcsak ismereteink bővülnek, hanem világképünk is teljesebbé és egységesebbé válik.

TROJAN MARIAN JOZEF grafikái