Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Líra és geometria

Feltűnő, hogy költőink különösen gyakran használják fel metaforáik, hasonlataik megalkotásában a csonkakúp- motívumot. Világi.odaírni viszonylatban is ugyanezt tapasztalhatjuk. A leggyakrabban azokat az embereket hasonlítják össze a csonkakúppal, akik nem juthattak odáig, hogy „csúcsuk is legyen". Hogy milyen változatos gondolati, érzelmi tartalmat hordozhat ez a mértani fogalom, illetőleg megnevezés versbeli szerepében, jól példázzák az alábbi költeményrészletek: „Egy csonka kúp / eszmei csúcsa az ég! / Ezé a kúpé, melyet / én hívtam létre, általam csonka, de a / metszet már köralakú, / és ezen a köraiakú metszeten / létre jön az ég" (Tandori Dezső: Vissza az égbe, Albert Langlois clochard emlékének). — „Egy csonkakúp a nyolc világ, / Hol minden pont forog / De rádereng, mint prizma-láng / Az összhang és az ok" (Stet- ka Éva: Matematika). — „Búgó emlékek, / fájó unalom, / Fázok és égek: / Füstölgő csonka kúo: / aprózó köd, mely lágyan / nehezül most reám...” (Jankovich Ferenc: Füstöigő, csonka kúp).

Eddigi vizsgálódásunkból az is kitűnhetett, hogy a geometriai fogalmak, s azok az összefüggések, amelyek e fogalmak, illetőleg megnevezések mögött állanak, méltó költői tárggyá válhatnak, s a legegyénibb hangokat megütő lírai versekbe is beleillenek. Újabban már azt is tapasztaljuk, hogy a tudomány szakembereiben is egy-egy tudományos tétel, matematikai képlet vagy geometriai alakzat olyan intellektuális izgalmat kelt, amelynek kifejezésébe, leírására szinte a költők kifejező eszköztárából válogatják a legmegfelelőbb nyelvi formát. Nem véletlen pl. az sem, hogy a két vég'elenbe nyúló, össze nem függő és szimmetrikus ágból álló hiperbola oly gyakran jut legújabb lírai költőink alkotásaiban is versbeli szerephez: a szakembert is valósággal kö'tői alkotásra ihleti ez a mértani alakzat. Csak egy példát ennek bizonyítására: „A hiperbola görbéjén legfeltűnőbb az, hogy kétfelé szakad, mindkét ága szép símán, folytonosan vonul, de a 0-pont- ban ott a durva szakadás, a végtelenné tágított seb. A baloldali ág lefe'é, a jobboldali fölfelé szalad a végtelenbe, és közöttük ott az y tengely, mint egy kivont pallos: közeledhetsz, de egészen a 0 osztóig ne merészkedj!” (Vö. Pé:er Rózsa: Játék a végtelennel: teremtő forma. Szin'e prózavers ez a javából, s a benne szereplő szóképek is segítik az olvasót abban, hogy megértse, mennyire kifejező nyelvi képlet Som’yó Gyö gy alábbi költeményrészletében a „szédült hiperbolák" jelzős szerkezet: „...áll unk / hót mi is újra az új tetteknek elébe. / Állj meg a zúgó dolgok árja felett, / a kibomló fényben / ints nekik egyet: / kristályok torz / fénykörei / szédült hiperbolák! — a tiszta jövendő rakja he’yée / mélyebbrendű világát..." (Somlyó György: Láttátok-e?).

Érdemes lenne a versek logikai, szemantikai szintjén is vizsgálódni, hogy megértsük, miért szaporodnak el a lírai költeményekben az ellipszis és a parabola mértani fogalmakból, illetőleg szakszókból kibontott metaforák, hasonlatok, szimbolikus értelmű stilisztikai alakzatok. Most csak arról szólunk, miért igen kedvelt motívumok éppen az ellipszis és a parabola geometiai megnevezések egy- egy lírai alkotásban. Maga az alakzat, ez az elnyúlt kör, az ellipszis hosszúkás alakú, szabályos zárt görbéjével mái a szemlélődő embert is megfogja, a költői alkotásokban pedig arra kapunk példát, hogy igen merész képek és gondolatok felkeltésére is alkalmas alakzat. Csak négy példát ennek bizonyítására: „Hát va'óban / ellipszis-alakú a bánat? / Nem tudom megrajzolni / Ellipszis vagy más — / ugyan kit érdekel?” (Hajdú Zoltán: Ellipszis). — „Ez volt gyermekidőm környéke, a táj, ahová most / A sorsom visszatelepít / Jaj a sorsom vissza ide / Miért is kantort-? / Mire való ostoba elÜDszise? Nem érthetem szándékait” (Vas István: Teréz körúti elégia). — „Klasszikus ódát kel'ene zengeni / róluk e többszáz hősről .. / Ódát klasszikusat, de amelynek fennen irálya / Mégsem zárja ki i vont véből a reális / A-cokat úgy ahogy ott nyoma- kodtak előre a látvány Fókusza által megvont klasszikus ívű ellipszis, / Mén én mindegyik axot elénk rajzolva egyenként” (Som'yó Gy.: Mese a többszázról). — „Feltépték / a horizontot / valahol / ...Ugyanazt / jelenti / az

Akkor is / az Itt is: / végtelenbe / vetült / téridőellipszis'' (Képes Géza: Feltépték).

Témánk kifejtéséhez szükséges példatarunk összegyűjtésekor a legmélyebb intellektuális élményt és a legvá.to- zatosabb esztéteikai gyönyört azok a versrészletek szolgáltatták számunkra, amelyekben a parabola, ez az összefüggő végtelenbe nyúló síkgörbe, illetőleg a ^ fantáziát is felerősítő parabolisztikus ív szolgál alapul az igen kifejező szóképek megalkotására.

Első kérdésünk: minek a képzete tá-sul a versbeli szerepet válla'ó parabola-motívumhoz. A szinte sorjázó szóképek és a metaforikus nyelvi képletekre épülő asszociációs-sorok elsősorban a végtelen, a végtelenség képzetét idézik. Maga a mértani fogalom, illetőleg sajátos alakzata is ezt sugallja: a vég'elenbe nyú'ó síkgörbe adja ugyanis az alapot az alábbi versreszletekben jelentkező me'.aforika megalkotására és értekezésére: „Ó, iszonyú magasság, végtelen parabolák!” (Gergely Agnes: Csigalépcsőn) — „Ha kőindákba fonsz zenét (Mint parabola- áq / A végtelenbe ringatom / A könnyed ritmusát” (Stetka Éva: Matematika). — „Az ősztől az űrig és vissza / — az eszmé'et tágas parabolája / Árnyékán pár órás utat / Karcol az ember a tájra” (Lászlóffy Aladár: Madár-kerin- gő).

A következő versrészletek azt is példázzák, hogy egyegy geometriai fogalom „hidegen és szigorún" szép, s „o'yan fenségesen tiszta és szigorúan tökéletes" (Bertrand Russel), mint egy művészi alkotás: a belőle kibontott kép, mint a vers legértékesebb kommunikációs eleme alkalmas arra, hogy a gondo'atokban gazdag lírai meditáció ható- ere'ét is felnagyítsa.

Alábbi „beszédes" példáink önmagukat is értelmezik, de a költők az olvasó szabad asszociációs képességére és tevékenységére is gondoltak akkor, amikor a parabola- mot vumra versbeli szerepet bíztak: ,.A kéotelenségek parabolái / Egyre mélyebben vágnak életembe — / Lesi az őrség, hol lehet megál'ni, / Mielőtt szöknének a végtelenbe (Vas István: A képtelenségek parabolái). — „S a Napon túlról indult egy futár / sugárhajtású gépen, szemünk látta még / villanni: fénycsíkot húzott az ég / kupoláján .. Kettőnket .. befogva parabola-ívébe — / villogott tovább a végtelenbe" (Képes Géza: S a Napon tú'- ról). — „Majd bemérnek téged is / a síron túli figuránsok / a végső, vízszintes hasábbá / logarléccel s könnyzacskókkal / a szent normához igazítják / koponyád érc-paraboláit” (Nádor Tamás: Kis magyar nyelvtan). — „ ..a Hold távját feszegeti, / a bús merészség és világ csodája, / a gyermekek és költők jövőbe-szerkesztett álom-parabolája” (Somlyó Gyö-gy: Az asztronautákhoz).

A nagy lá'omásokba révü'ést megfogalmazó versbeli nyelvi formálásban is kulcsszerepet játszik a parabolamotívum Nagy László alábbi két vers-észletében: ,, ..nyeríts te legelöl arabs kanca .. / istenasszonyként szállj legelői / *e fényes mesebeli oár / arany-ing lobogással I parabolát írj a borula^os égre" (Nagy László: A zöld angyal). — „...és látta az atya tolakvó könnyein át .. / a tél paripáit, / ahogy ez ével a dombokon hirtelen görcsben / térdre hull mind, és nyakuk, fehér parabolák / törődnek a magasla'okba, hogy immár a gőz / dobogjon sörényként rajtuk (Nagy László: Ég és föld).

Újabban költőink igen gyakran használják fel a dimenzió foqalmát, illetőleg meqnevezé'ét is közlő-kifeiező versbeli szerepben. A geometriai alakzatok térbeli kiterjedtségét jel'emző és megnevező alábbi fogalmakra gondolunk elsősorban: O dimenziós pont. egy dimenziós egyenes, vonal, két dimenziós felület, sík, három dimenziós test, valóságdarab. Bizonyos vershelyezetekben a „négy dimenzi s a-rometria” (Vö. Coxeter: A geometriák alapjai, 1973) tételére vonatkozó fogalmakból is me ész me- taforikát bontanak ki költőink. Vajon miért? Először azért, mert úgy érzik, hogy az érző, a gondolkodó embert és vele kapcsa'atos viszonyulásokat, összefüggéseket nem lehet a három dimenziós koordiná*nrendsz~"oen mégha ározni; másodszor azért, mert a köl'ők intellektuális tevékenységét és képzeletük szárnyalását is erősebben mozgásba hozza az a matematikai (geometriai) tudományos ismeret- anyag, amely a tér s a térbeli alakzatok fogalmának ál-