Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Líra és geometria

50

kör közepében..." (Gorái Gábor: Magyarul). — ..Az életed egy körbe ér, / Hol nincsen irgalom" (Stetka Éva: Matematika). — „Akárhogy bontom, bezárul a kör" (Takács lore: Kis napló). — „Egy bi'incs van — ez a kör” (Kiss Dénes: Té’el). — „A Mindenség is — mondatokban beszél / alany — a kör / állítmány — a forgás / mind^ / él, mozog, van / forog / kering / perdül / az anyag mértan- szerkezetére feszülve!” (Tamkó Sirató: Forgás-szobrok). — „Csönd / Csillagokból / ezüstös körönd / Égi té' / a fénye I földig ér / Kör. / Sohasincs vége. / Kezdetéhez visszatér. / Csönd. Béke" (Bóka László: Epigrammák).

A két nem egymáshoz való viszonyáról szá'ó versekben, a vizuális fantáziánkat fe'keltő szóképekben, hasonlatokban is kulcsszerepet játszik a kör fogalma. Ebből az is kitűnik, hogy még a szerelmes versek nyelvi szövetében is jól teljesítik közlő, kifejező szerepüket a geometriai fogantatásé képek, kifejezésformák: „Bölcseleted báját kitárva, / rá*é‘ek geometriádra. / Egy tudata'atti halk hang szól a párhuzamos vonalakról. / S a szám végül rólad beszámol, / mint irracionális számról, / cikázom, mint sötét pont fö'-le, / de mint körhöz körben a görbe / tehozzád mindig visszatérek / — te legvonzóbb köre a térnek” (Horváth Imre: A hűség versei). — „Se közeledni Hozzád, / se távolodni Tőled nem tudok, / met pályám olyan gö-bevo- nai', / melynek minden pontja Tő'ed / egvenlő távolságra van” (Szabó Béla: Pályám egy kör). — „Tökéletes kör: te meg én / és tökéletes logika" (Szilágyi Domonkos: Pénelopé).

A „körnégyszögesités” kifeiezésben rejlő fantasztikum, intellektuális izgalom a költők képzeletét is mozgásba hozta. Erről tanúskodnak a következő versrészletek: „Az ismeretlent is hiszem, / mert van-e hát lehetetlenség? / Négyszögesiteni a kört, / tudom, nem lehet ..” (Toldalagi Pál: Hibái. — „Szerelmem, mint a villanydrót, / s olyan hosszú volt, s akár / a kör négyszögesítése, olyan reménytelen” (Lakatos István: Kutyáknak hegedű). Horváth Imre Megoldás című versében a teljes mondanivajó hitelesíti azt a grammatikailag szabályosan szerkesztett mondatot is, amelynek állítása csak a versbeli beszédhelyzetben igaz: „Őszre tél jön, tavaszra nyár, / az évkör négy formát talál. / Észak, Kelet, Déi és Nyugat / arca is négy irányt mu'at / abból is, ami oly kerek, / kinő négy alapművelet. / Tűz, Víz, Fö'd. Lég, négy őselem / egy kő ből sarjad szüntelen, / a csillagok, a Hold, a Nap / sugár szögekké bomlanak. / Eukleidész marad felül: / a Kör íme, négyszögesül" (Horváth Imre: Megoldás).

Az 1920-as években Kassák lapjában a Ma hasábjain több olyan vers jelent meg, amelyben a háromszög, a négyszög, a sokszög stb. mértani fogalmak, v'letőleg szakszók vállalták a kulcsszó szerepét. Hogy milyen szövegösszefüggésekben és jelképi értékben, arra csak három példát idézünk: „Nagy háromszögek alatt, ©'süllyedi ablakokból maszkos embe kék fürtösödnek az értelmetlen éjszakába.” (Barta Sándor: Mese a patikusról). — „Egy A-ön áll. A két befogó támadja-e vagy támogatja egymást?” (Déry Tibor: üvegfejű borbély). — „Lábalok a sárga sokszögek között...’” (Kassák: Séta a perifériákon). Mai költőink verseiben is egyre gyakrabban kapnak versbeli szerepet ezek a mértani fogalmak, megnevezések. Egyrészt szemléletességükkel ható képeket bontanak ki belőlük költőink, másrészt nagyon komoly intellektuális élmények felkeltésére is alkalmas nyelvi képletek a'apjául szolgálnak. A vizualítás'a érzékeny olvasó számára valóban merész asszociációs motívumsorok is feltárulnak a bemutatott versrészletek segítségével. Csanády János nem véletlenül adta versének ezt a címet: Körúti kubizmus. A nyelvi formák képszerűsége főszerepet játszik ebben a szövegösszefüggésben: „Egy asszony lassan körbefordul: / körúti fényben érleli / magát, / gyönyörű / lába bokában megtörik, / háromszögekre bom'éklással / lábaszára ../közébük... / a has háromszöge becsússzon, / ráfordul a bordák ívén / beékelt háromszög-gyomor; / fölötte mint gúlák, szögellnek / a soklapú prizmá'ó mellek; / hegyesszögekre szétomolnak / a kulccsontok, a gödröcskék; nyak / -vonalán az izomhasábok...”

Elmélyültebb gondolkodásra késztet a mértani fogalmakra épült gondolatiság és vizualítás együtt ezekben a versrészletekben: „A kimerültség négyszöget rajzol" (Lász- lóffy Aladár: Eszmélet). — „Képlékeny szellem-létünket mi sem törheti meg, / óhajunkra lehetnénk körök vagy négyszögek, / ember vagyunk” (Szécsi Margit: Szellem-testvéreink). — „...vigasztalanul illesztgeted a / lábak, törzsek és arcok sokszögét / kitölthetetlen köreidbe” (Tandori Dezső: A visszaérkezett). — „Derékszögben állunk a világba I egymást támasztva, taszítva, metszve / a halál átfogó- jaivai eqymáshoz szögezve” (Károlyi Amy: Derékszögű háromszög). — „A kevesebb — mint — ugyanaz / holnyl helyet se kér egészen; / semelyik felől oldalaz / maga s más egyenesszögében." (Tandori Dezső: Vízjel W. S.-nak). — „Éhség derékszögben. / Szomjúság hegyesszögben" (Dobai Péter: Éhség). — „Színek, idomok, szögek, és körök — / de a kép egyre más / a tények mindig újak, de örök / maga a változás” (Hegedűs Géza: Ne add tovább). — „Többször megmondtam, / a színeket szeretem, / megmondtam egyenesen / a vonásoknak ezt . / s azonnal a sokszögeknek / és a hasáboknak is.” Márki Zoltán: Csak válasz).

A módani alapformák, geometriai idomok képi érzék- letességükkel igen alkalmasak arra, hogy a lírai köhők számára is szolgáltassanak látó értésre és értő (ásatásra felhasználható metaforákat, szemlé’etes költői kife'ezés- módokat. Az olvasók aktív fantáziájára és asszociációs képességére is számít a költő akkor, amikor a kocka, a téglalap, a hasáb, a gömb stb., stb. mértani fogalmak és megnevezések szerephez jutnak a versbeli képek, hasonlatok, megszemélyesítések, metaforák stb. kinlakításáb”n.

A hat egybevágó négyzetlappal határolt szabályos mértani test, a kocka az olvasó számára is izgalmas versbeli szerepet válla! például József Attila Eszmélet című versének ebben a részletében: „Sovány vagyok, csak kenyeret / eszem néha, e léha kocka / lelkek közt ingyen keresek / bizonyosabbat, mint a kocka”. Simái Mihály versében a kockaegyedüllét igen kifejező összetétel, s mind fcga'mi tartalmával, mind atmoszférateremtő, hangulati értékével központi szerepet vállal: „...arcod visszaveák a folyók / megsokszorozva / a kockaegyedüllét / mindegyik lapján visszaverődsz...” (Simái: Kíséret). Az olvasóban éppen meghökkentő képiségével gerjeszt intellektuális izgalmat e mértani fogalomra épített stíluse'em Mezei András költeményében is: „Mintha börtönből jönne ki / a megkinzatott / kockák térfogatából” (Mezei: ítélet).

önmagában véve is intellektuális és esztétikai élményt nyújt a szemlélő embernek az a gömbölyű test, amelynek felü'etén minden pont egyenlő távolságra van a test középpontjától: a gömbről van szó, erről a valóban tökéletes idom ól. Feltűnő, hogy költőink ebből a mértani fogalomból, illetőleg szakszóból mi'yen változatos poétikai motívum-sort, metaforikus kifejezésformákat bontanak ki: „Párhuzamosok folytonos találkozása / szüntelen metszése / gömb. / Pontok lehetetlensége a térben, / mely megsem- mis.t és körülönt” (Kiss Dénes: Gömb). Az alábbi versrészletek a gömb-motívum fe'használása révén elsősorban kommunikációs irányultságukkal, belső képi logikájukkal kényszerítik az olvasót, hogy vállalja az együttgondolkodást a költőkkel: „Kedvem gömbje domború, / bizony belülről homorú” (Weöres: Naplójegyzetek). — „Szomo úsá- gom szürke gömb, / bárhol próbálom bontani, / föltépni és szétrontani, / lesiklik róla a kezem” (Csorba Győző: Szilveszter este). — „Fényes gömb szá:ában élek; sugár a menny, / a föld és a falak. / Nekitámasztom ujjaimat.

/ Párzik a zene: az egyenes, a kör. / Hústömegek áübög- nek lentről, messziről.” (Horgas Bé<a: Fényes gömb).

Az egyenes- a ferde- és a csonkakúp mértani fogalmak, illetőleg szakmegnevezések is gyakran jutnak versbeli szerephez. Hogy mennyire merész asszociációs-sort, illetőleg metaforikus láncolatot bonthat ki ebből a mértani fogolombó! a költő, jellemzően példázza Tamkó Sirató Károly Hát érts meg engem kedves című költeménye: „A szavak / csúcsai / kúpok / a kúpok / alapjai / keringenek I tágulnak / a tudat lüktető hullámzó mindig más felszínű / mezőnyében... / A kúpok csúcsain / billentyűk f mondatokat zongorázok rajtuk.”