Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Líra és geometria

musban is, ame'y az olvasót éri. Az olvasó a geometriai fogalmakra és a mértani szakszókra épített szóképek, motívumok értelmezésén túl, sajátos intellektuális izgalmak és egyúttal esztétikai élmények birtokába is kerül. A versbeli szerepet vállaló mértani műszók mind kontextuális, mind szituációs funkciójukban éppen a belőlük kibontott képek nyitottsága folytán igen alkalmasak a szabad és merész asszociációs sorok megalkotására. Természetesen a mértani fogalmakat megnevező szakszók kulcsszók ugyan a versekben, de nem varázsszavak, hanem olyan elemek, amelyek egyrészt nagyon érzéki látványt képesek felidézni az olvasóban, másrészt a legelvontabb összefüggések megmutatására is alkalmasak.

Először az elemi, illetőleq az eukMdészi geometria alapfogalmait megnevező műszókra (pont, vonal, egyenes, sík stb.) formált szóképek, metaforák, stíluselemek versbeli szerepét mutatjuk be. Az ezekkel kapcsolatos alapismereték is szükségesek ahhoz, hogy pontosan értelmezni tudjuk a versbeli nyelvi formák közlő és kifejező funkcióját.

A mértani pont fogalma, illetőleg maga a műszó egészen sajátos mondanivalót sugallt a költőnek: „A pont a végső alap, amelyre / támaszkodik a végtelenség, / és eg 'ben ő az abszolút árvaság is. / Néha így érzem magamat én" (Horváth István: A pont). Kiss Tamás Fogóddz a csillagokba című kötete első ciklusát ezzel a nyelvi formával minősíti: Geome‘riák dallama. Ebben olvasható az Eszmélet címet viselő költemény. A mondanivaló lényegét ez a hasonlat hordozza: „Légy... olyan / mint a pont, / ne tudd önmagad végességét". Kiss Dénes Véglegesség cimű költeményében is kulcsszóként szerepel a pont mértani fogalma: „Véglegesség vagy bennem már: / biztos pont, biztos támasz, / tőled szerkesztem harmóniámat.” Merész dialektikával súlyos gondolatok kifejezését bizza Simon István is a mértani fogalmakból kibontott motívum- sorra: „S még ők bíztatnak engem, kör a körben, / szorítva helyemre, hogy értsem: könnyen / ma sem buggyant föl a szép szó, mikor / a pontot, ezt az önmagába terjedt / világot kell, hogy segítse, az embert, / kilépni legvégső béklyóiból" (örök körben).

A vonal, az egyenes, a párhuzamos mértani fogalmak, illetőleg szakszók versbeli szerepére is idézünk néhány példát. A belőlük kibontott metaforikus sor önmagában is jól értelmezhető. Ugyanakkor a költemény mondanivalója szempontjából a vers kulcsszavainak is tekintendők. A példák felsoakoztatása egyúttal azt is jelzi, milyen utat tesz meg a költő az érzékileg fe'fogható képtől az intellektuális izgalmat is gerjesztő elvonatkoztatásig: „Pont, / melyből ha meghosszabbítom / vonal lesz / Vonaglik tekereg / körré alakul” (Kassák: Elszántan). — „...fogyó kiterjedés / foglya te, s ti többiek . / s'kká, vonallá hasadtatok: / itt vagyok köztetek, / csak nem fogtok fel... / ti, szűnő tér, ti testnélküli pont” (Szabó Lőrinc: Tücsökzene: 341 (A nő)). — „A vers egyenes vonal. / Szabad kézzel húzott / Végtelen” (Böndör Pál: Ólompont a végtelenen). — „ az egész ideiglenes / fájdalom: pont kör egyenes" (Kiss Dénes: Fényből, porból).

A francia költő, Guillevic szel'emes versciklust alkototl a geometriai alakzatok, idomok, fogalmak lényegéről. (Vö. magya-ul: Föld és víz. Bp., 1962.). Különösen meglepő azoknak a verseknek a metaforikája, amelyekben a kulcsszerepet a következő mértani fogalmak, il'etőleg megnevezések játsszák: egyenes, vonal, párhuzamos, kör, sík stb. A költő euklidészi verseknek nevezi költeményeit. Több olyan magyar versrészletre hivjuk fel a figyelmet, amelyek azt példázzák, hogy a mi költőink is a felsorakoztatott mértani foglamakból, a'akzatokból egészen meglepő gondolatsort, szókép-láncolatct bontanak ki. Szentmi- hálvi Szabó Péter Definíciós vers c'mű költeményében olvashatjuk pl. ezt a geometriai alaptételt: „Két pont között a legrövidebb út az egyenes". Ezt használja fel motívumul, vaqy ha úav tetszik, vezérlő textusul nagyon is egyéni mondanivalójának kifejtéséhez. Aczél Géza már elvontabb képet bont ki e tételből, s az olvasót is merészebb asszociáció megalkotására kész'eti: „Két egyenes között / a legszebb út a hulla" (Aczél: A. G. úr X-ben). Tamkó Sirató Károly Eukleldészt sem véletlenül em'egeti ebben o versrészletben: „...ahol mégsem lehetett / egyetlen egyenest sem húzni, béke veled Eukleidész!" (Ellentétek egységében).

Szemlér Ferenc Vers a párhuzamos vonalakról című költeményében mind a nyelvi formák jelképiségének, mind a mondanivaló lényegének a megéléséhez, értelmezéséhez szükséges az is, hogy a geometriai párhuzamosság fogalmával kapcsolatban megfelelő Ismeretekkel rendelkezzék az olvasó: „Mi párhuzamos vonalak .. / Jaj, párhuzamos vonalak / vagyunk ketten .. / túl zeng a kérdés szívemben, / kedves, találkozunk vajon / mi ket’en még a végtelenben?" Károlyi Amy Vörösmarty emlékének szánt szép versében nagyon költői hasonlat alapjául használja fel a párhuzamossóq geometriai fogalmát: „ Zalán csak / fut és meg nem áll, mint a párhuzamos / egyenesek. A vég'elenben célt talál" (Vörösmarty). Hamm olyan versrészletet is bemutatunk, ame'yben ez a motívum igen kifejező és atmoszférateremtő funkciót vállal: „Párhuzam — vonal / — velem úszol / Érzem, közel — közel vagy / Két friss vonal / Két víg vonal. / Paralell futnak s találkoznak I összeérnek / a végte'enben, / amely csak egy: / — a boldogság" (Tamkó Sirató: Paralell). — „A görbék mégis önmagukba érnek / A párhuzamosok egy pontba futnak / Gondolattá sűrűsödik a lényeg” (Mamti Lajos: A tér élete). — „.. lesütött fej'el / bandukolok / a párhuzamosok / találkozására..." (Aczél Géza: Perspektíva).

A képi gondolatközlés egészen sajátos módját példázzák azok a vers ész'etek, amelyekben a kör fogalma, illetőleg maga a szakszó vállal nyelvi szerepet, és ez nem véletlen. Valóban igazuk van azoknak, akik azt tartják, hogy a minden szempontból vonzó mértani alakzat, a kör szinte esztétikai élményt is nyűit az embernek. A szorosabb értelemben vett szakcikkekben is olvashattunk a körrel kapcsolatban ilyen minősitő je'zők'ől: izgalmas, szép, vonzó stb. Az emblematikus ábrázolásokban is felhasználják a kör rajzát a „letisztult" bölcsesség képi ábrázolására. A versekben is elsősorban az őszinte meditációt, az elmélkedő töp;engést kifejező nyelvi képletek társaságában vá'lal a kör fogalma, illetőleg megnevezése kommunikációs szerepet. Igen gazdag példatárból válogathattuk az erre vonatkozó bizonyító ve srészleteket. Horváth Imre A kör című versében olvashatjuk tömörítve mindazt, amit eddig elmondottunk a körről: „Célul csupán / azt tűzte ki, / hogy önmagát / ke ülgeti, / S bármilyen szűk, / teljes a Kör, / s mert töretlen, hát tündököl!” Elgondolkoztat bennünket Pa'ocsay Zsigmond alábbi versrészlete is: „Válaszd a kört, / az egysze ű, / s számodra roppant célszerű, / a térben nyomban gömbbé gerjed, / és egyformán szigorú, / egyformán merész / akár az élet csöpp- je / sűrű űtkot hordoz" (Partes Columnae). Hárs László Bezárult kör című alkotásában mélv filozófiai gondolatokat fogalmaz meg éppen a költemény tartóoszlopának, kulcsszavának, a körnek segítségével: „Megteremtve az én énem és az én / bogozhatatlan egységét, mi nem más, / mint a bezárt-körű szemé'yiség. / S hol is vagy te „én"? Ki is vagyok „én”? Kérdezem most már engem — önmagam, / ki ott rejtőzöm a kör közepén / egyszerre búvó s bujtató. / Hogyan lehet, hoqy nemcsak közeopont vagyok, / de kör is, amelynek minden pontja / amat ól egyenlő távolságra van? / Csak úgy, hogy a körnek / körömnek / nincsen / kiterjedése, akárcsak a pontnak, / (középpontnak, énemnek, önmagomnak) / miáltal egybevágó azzal minden / ponton, vagyis az egyetlenen — velem."

Egészen sajátos kommunikációs és metaforikus szerepe van a kör fogalmának az alábbi versrészle'ek mondanivalóját illetően is: „Jaj, kör vagyok, eqyetleneay vonalból, / s nem csaphatok ki sohsem enmagambói!” (Hollós Korvin Lajos: A kör sóhaja). — „A kört már mtrahúz- tam, / magam körül húztam, /ami rajta túl van, attól elbúcsúztam" (Nadányi Zoltán: Fekete zászló). — „Ha kívül vagyok rajta, ha belül / szorít, megkínoz, emberte'enül. / Ahelyett, hogy zárulna végül, / miért nyílik újra a kör?" (Rákos Sándor: Táguló körök). — „ . ö ökfo gásban kerülget a téboly, / mint pontot a pörgő tér, / a bezárult