Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Líra és geometria

nyilván fordítottjai, / feszültség, bélés, töltés, homorú / tükrötökben tükrözve domború / pá huzamosság: a vér s hús szeme, / a tapintás két gömbfelülete / egymásra zárul, s ikertükre, vak / káprázata visszáru látja, vagy egyszerre úgy is látja — mit? — magát / s a másikat: villámtükör- csaták / gyú'nak a belső éjben, s ez az a / varázslat, az a geome ria, amely miatt mint felhő borítasz, / mint szárnyas égbolt, s ugyanakkor az / én gyönyö'öm is mint teljes burok / borulhat a tiédre: Itt meg Ott / nincs többé, s mint a világegyetem, / csap szét bennünk valami végtelen." Igen mély filozófiai gondolatok megfogalmazásában használja fel kulcsszóként a geometria szót Szabó Lőrinc Gyermekünk, a halál című költeményében: „Tűrnünk kell, táplálni s növelni, / ellenségünket, a halált, / ki húsunk vak terein át / rejtelmes geometriák / kezével építi magát, / hogy egyszer meg tudjon születni".

Egy-egy költőnk, a geometria szót, illetőleg motívumot nemcsak atmoszférateremtő erővel ruházza fel, hanem igen komoly társadalompolitikai mondanivalót is bíz rá. Igen jellemző például idézhetjük Hatvani Dániel Falusi udvar című versének alábbi rész'etét: „Gallykerítés kettős kor- cának sínusz — / vonalai: — szegénység geometriája, / görbülésed még a hajdani”.

Arról is szólnunk kell, hogy a geometria megnevezés magyar megfelelője, a mértan szó is igen gyakran jut versbeli szerephez. Hogy milyen szövegösszefüggésekben, milyen használati értékkel és atnoszférateremtő erővel, megmutatják az alábbi idézett kö'teményrészletek:

Először azt mutatjuk be, hogy Vas István milyen izgató, elgondolkoztató és megragadó erejű ve shelyzeteket teremt a mértan szó sajátos hangulati értéknek és jelentésimpulzusának felhasználásával: „Vaskrony, daru, exkavátor / Min'egy eloldva talajától / Imbo’yog a köd tömegében / Öiiás szerkezetek / Szilárd mértana lezulva lebeg" (A város télen). — ,,S vonaglani kezdett a kicsi égett / Szerkezet, a vékonyvonalú váz. / De megmaradt a test, majdhogynem épen / Hiába néztem .. / Megpö. kölődötí őslény-mértanát.” (Az imádkozó sáska).

Most röviden arról szólunk, hogy igen merész asszociációkra késztetik az olvasót azok a versrészr’etek is, amelyekben a mértan szó kifejező és ábrázoló funkciójához saátos nyelvi feszültség is társul. „Csupán láz, és csupa fázás / piramisfal téglavörös lejtő / mértanában gyötrődik a május” (Nagy László: Seb a cédruson). — „Milyen gyötrelmes, pontos mértan ez? / ...a fuldokló kézbe zárt vágy / feltépi mint a bezárt ab’akot / arcod vad asszimmetriáját?” (Orbán Ottó: Sze'elmes arc). — „De jó is ülni ott a Kőfejen! / fenn gém szövi a sűrű fény-szitát, / rend sejlik át a porló é'eten, / elcsendesül panasz, goromba vád, / torlódó látvány s higgadt értelem / magyarázza villámok mértanát” (Keresz'uri D.: A Kőfejen) — „Eleven maradni / eleven / csiiagok mérta- nával (Gyurkovics Tibor: Litánia) — „Itt a karjaid zu- hatagíve; / válltól a csuklóig hirtelen / megnyilvánul, mint íratlan törvény, elemi mértan, a szerelem” (Kalász Márton: Jelenés vagy) — „A hókristá'y hideg, mégis kápráztató a mértana” (Hunyadi István: Hó alatt fenyők).

Megnő a mértan szó tartalmi információs értéke a versbeli jelzős szerzetekben reá szabott nyelvi szerepében is: „Mértani öröm a hangját hallani, / mert nemcsak hallom, nézem: / elvont grafika csillagtérképen” (Károlyi Amy: Öröm). — „Keskeny kezed / vezet / ezer gyerek-kezet / a billentyűk fekete-fehér mezőin / tanulja ezer füljárat / dallamtalan dallamaidnak / mértani tisztaságát" (Maróti Lajos: Évfo-dulóra).

3. A dolgozatunk címében jelzett témával kapcsolatosan különösen meglepődtünk azon, hogy újabban költőink feltűnően gyakran haszná'ják fel költői képek és gondolat-motívumok megalkotására a mértani fogalmakat, illetőleg a qeomeViai műszavakat. Az így alkotott képeknek, metaforáknak közös jellemzője oz erősen látható jellegű jelképiség, s a látványt látomássá emelő funkció. Forrásanvaaunk összegyűjtése után önkén'elenül vetődött fel az a kérdés, lehet-e egy geometriai szakszónak hangulati értéke, érzelmi színezete és expresszivitása. Példáink elemzésével bizonyítjuk, hogy a bemutatott versrészletekben, a versbeli sajátos beszédhelyzetekben a geometriol szakszók s a belőlük kibontott szóképek, metaforák sajátos érzelmi és hangulati tartalommal is telítődnek. Természetesen az alkotó gondolati és érzelmi világa, illetőleg természeti és társadalmi környezete is motiválja, hogy milyen nyelvi és sti'isztikai szerepet biz egy-egy geometriai fogalomra, illetőleg műszóra.

Nem egy versben a geometriai szakszók komplex metaforikus szóegyüttesként vállalnak nyelvi szerepet, s nemcsak a látványt erősítik, hanem a geometriai formákba belelátott valóságrészletek mögött élő emberről is vallanak. Figyeljük meg ebből a szempontból Szabó Magda Szörnyetea c mű versét. A költemény iqen szemléletes képsort tár elénk, éppen a geometriai formákra, fogalmakra épített nyelvi képletek segítségével: „...fe'sötétlett, Badacsony / trapéza, az jutott eszembe, / csupa mértani fogalom, / csupa élő s holt síkidom, / amerre látok, a vidék, / itt keringenek körülem / a hexaéder hópihék / ha a faluban szertenézek, / minden ház téglalap vagy négyzet: / a tó ellipszise mögött / Kis vulkánkúpok állanak, / metszik az országút körét / merő'eges napsugarak, / a hegy lejtőjén egyenes / egy kopasz nyírfa áll, mint cövek, / előttem két liba totyog, / lábnyomaik háromszögek, / ...néztem az úton át / nyuitózkodó romboidot / a rogyott pocsolyát ) engem, mint hurok / valami megfogott, / és elferdült a tájék / mértani rendszere... / s mint aki végre rájön, j hogy réges rég beteg, / felismertem magamban / azt a szörnyeteget, / aki szememben pugqol / és ahová tekint, ott / a ko-all liba léptek / neki háromszögek, / egy fél parabo'át lát, / amint e tájra néz, / a vadszűgyű bazalthegy / a szemének trapéz, / a tengeri kötényes / kis házak négyzetek, / a hó selyem pihéi / csepp hexaéde- rek.”

A továbbiakban is olyan versrészleteket mutatunk be, amelyekben több geometriai műszó együtt, illetőleg a belőlük kibontott szókép-sor, jelmotivum segíti a szemléleti, az érzelmi és a gondolati tarta'mat elénk tárni. Az olvasót az sem zavarja, hogy a legkülönbözőbb geometriai formák, illetőleg fogalmak jutnak nyelvi, stilisztikai sze-ep- hez. Hogy egymáshoz és a vers egészébe egyaránt jól illeszkednek bele a metaforák, ezt példázzák alábbi idézeteink: „Hogyan mondhatnám el neked / alakzatok árnybeszédét / a kinvallató köröket..., / a cinikus hegyesszögek / szakadatlan támadását, / pontok szavát, ellipszissóhajt, I síkok dermesztő pofonjait, / kockák konok homlok-élét” (Kiss Dénes: Hogyan mondhatnám el) — „ ..a

vastraverzek mértanában / síkok, kúpok, háromszögek / bőrünkbe égett rejtjelek" (Vészi Endre: A vastaverzek mértanában) — „Üsző csillagot mutat a sötét / rakétát nézünk nyári ég alatt. / Ha a csőbö1 a töltés kiszaladt .. / Kört ír le — fejtsd meg szép görbületét. / Előttem sem több, csak egy pillanat: / görbének látni meg az egyenest, / s a párhuzamosok széttartottak, / s a kör: ellipszis ..” (Jankovich Ferenc: Alulnézetből) — „Mértani öröm a hangját hallani, / mert nemcsak hallom, nézem: / elvont grafika csillagté képen. / A mindörökre párhuzamosak / az egymást késsel metsző vonalak, / itt szűkül, ott tágul a szög / körzővel írt ritmus körök / végtelenbe vesző egyenes ..” (Károlyi Amy: öröm) — „Szerelem o mértannak báját, / ...körök, sokszögek mágiáját ..” (Imre Farkas: Szerelem) — „Mint önmagába záruló kör, / szám- lálhataHan falú sokszöq. / kristályrendbe kényszerülő pör, I kitáguló pont, angya'ördög” (Keresztury Dezső: A gyöt- rődőnek a világ).

Ha az alkotást, a verset olyan „zártláncos rendszernek tekintjük, amelynek keretében a nyelvi formák, a szóképek, a stilisztikai alakzatok nemcsak a költői szándéknak, s a költemények belső törvényszerűségeinek megfelelően vállalják közlő, kifejező és ábrázoló szerepüket a kommunikáció mikroegységében, a mondatban, s a mondatnál nagyobb szövegegyeségekben, hanem a közlés pszichikai mechanizmusának törvényszerűségeire is tekintettel az olvasó tudati tartalékát, asszociációs képességét is bele kódolja a költő az alkotás folyamatába, a versbeli nyelvi formák stiláris sajátosságaiba, akkor az olvasó geometriai ismeretei szerepet játszhatnak abban a hatásmechaniz