Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Pásztor Emil: Kazinczy Lajos az utókor emlékezetében
Az 1849. október 6-i tizenhárom vértanú emlékoszlopa Aradon, kivégzésük helyének közelében. i GÖRGEY LEVELE KAZINCZY LAJOSRÓL Görgey az akkori dunai árvíz miatt csak késve válaszolhatott, miután Kazinczy már a harmadik levelével fordult hozzá. Itt következik Görgey Artúr válasz'evele (az utolsó, nem Kazinczy Lajosra vonatkozó szakasz kivételével): „Visegrád, 1891. april 20. Nagyságos Úri Magyarázattal és bocsánatkéréssel tartozom tisztelt Uraságodnak, hogy folyó évi február hó 28-án, március hó 23-án és ap-ilis hó 11-én kelt három rendbeli becses leveleire csak ma válaszolok. Az első az árvíz elleni küzdelemben talált, a második, valamint a harmadik is, az árv'z okozta rombolások ki- ta‘arozása körül szükséges intézkedésben. Ma vég e határt szabhatok eddigi mulasztásomnak, esedezvén kegyes elnézéséért. Boldogult nagybátyját Tu'lnban (=e Bécstöl nyugatra fekvő városka hadapródiskolájában) mindnyájan szerettük mint komoly törekvésű iskolatársat és deék jó pajtást. Én 1836-ban ősszel léptem ki ezen intézetből. Ű pedig egy vagy két (lehet, hogy három) évvel későbben. Ezen körülményre már nem emlékezem tisztán. Tizenkét és fél év múlva ismét talá'koztunk, mikor az én hadtestem a Klapkáéval egyesült Dembinszky fővezésége alatt az 1849. évi február hó elején az ugyané hó végén esett kápolnai csata előtt, melyben tudtommal nagybátyja is részt vett mint Klapka hadtestének egyik törzs (vagy legalább már magasabb ranaú fő-) tisztié. Dembinszky elmozdíttatván ügyet'ensége miatt a főve- zérség'.ől: Klapka hadtestét március elején liszafü edről Cibakháza felé indították, az én hadtestemet pedig ugyanonnan Jászberény irányába. A Vetter fővezér tervezte Tisza-ótkelés (Cibakházánál) azonban félben maradt. Klapka hadteste újra felvonult vissza Tiszafüredre, Itt kelt át (a többi hadtestekkel együtt) a Tisza jobb partjára, s így ismét taló'koztam nagybátyjával Gyöngyös táján (március vége felé), s azon túl együtt vettünk részt azon hadjáratban, mely a horti csatával kezdődvén Budavár ostromával érte végét. Boldogult nagybátyja magas katonai rangja, melyet ő — tudtommal — protekció nélkül nyert el, minden kétségen felül bizonyít kiváló vezér! tehetséggel megáldott vitéz katona volta mellett. Részletekkel — eleget sajnálom — én nem szolgálhatok, miután nem az én hadtestemhez tartozott ő. Ezek iránt a még élő Klapka György úrhoz méltóztassék fordulni, kinek közvetlen parancsnoksága alatt ő a táplóbicskei, isaszegi, váci, naqysarlói és komáromi (április 26-ai) csatákat vívta. Ami pedig az időnkénti előlépfetéseit il'eti, konstatálhatok azok az 1848/9. hivatalos közlönyből, melynek egyik teljes számú gyűjteményét — úgy hallom — az országos múzeumban őrzik. Ki hajtotta végre az osztrák haditörvényszék kimondotta halálos ítéletet (ha ugyan létezik egy ilyen forma szerinti), nem tudom, valamint azt sem: kik vo'tak a sírásók, de még azt sem, Aradon-é vagy más helyen esett ő az otromba osztrák politika áldozatául. (...) Magamat ismételten jóakaró elnézésébe ajánlván maradtam kiváló tisztelettel Nagyságos uraságodnak alázatos szolgáia: Görgey Artúr” Ez a levél nemcsak Kazinczy La'osról ad megbízható je'lemzést, hanem magára Görgeyre is jellemző az a mód, ahogyan itt egykori bajtársáról ír. Stílusa világos, logikus, határozott és udvarias. Az öreg tábornok objektivitásra törekszik a szavaiban, de azért — akaratlanul — saját érzésvilágába is enged némi betekintést. Figyelemre méltó az egykori fővezér segítőkészsége. Görgey levelében az a megjegyzés, hogy „ha ugyan létezik egy ilyen forma szerinti” halálos ítélet, arra vonatkozik: szerinte e'képzelhető, hogy Kazinczy La'ost szabályos hadbírósági ítélet nélkül végezték ki a császáriak. Ma már tudjuk, hogy az aradi vértanúk kivégzését „szabályos” haditörvényszéki tárgyalás és ítélet előzte meg, de az is igaz, hogy tulajdonképp csak a Haynau által előre megszabott halálos ítéletek törvényeshése véaett rendezte meg ezeket a pereket az osztrák haditörvényszék. A mai olvasó számára feltűnő, hogy Görgey még 1891- ben — tehát negyvenkét évvel a szabadságha’c és az a-adi kivégzések után — sem tudja, hogy Kazinczy Lajos valóban Aradon halt-e vértanúhalált. De úgy látszik, őróla, a tizennegyedikről akkor még jóformán senki sem tudott semmi biztosat. Görgey már csak azért sem tudhatta, mi történt Aradon Kazinczvval, mert őt (Görqeyt) az osztrákok 1849. augusztus végén nem A-adra, hanem Klagenfurtba vitték. Az aradi haditörvényszéki perek iratanvagába pedig — ennek titkos kezelése miatt — hetven éven át nem engedtek betekintést, csak 1919 után, amikor Bécs- ből az aradi vértanúk egész peranyaga hazakerült Budapestre. (A Hadtörténelmi Levéltárban magam is tanulmányozhattam.) KLAPKA TÁBORNOK LEVELE Kazinczy Lajos unokaöccse — Görgey javaslatára — hamarosan Klapka Györgyöt is fölkereste érdeklődő levelével. Az 1867. évi kiegyezés után Klapka is hazatért az emigrációból, s ide:ét attól kezdve megosztotta hazája és FronHaorszóaban élő család'a között. (Őneki, aki 1849-ben Komárom vá-ának védője volt, Haynau akkor a vár átadása fejében szabad elvonulást engedett. Katonái hazamehettek, neki pedig bizonytalan időre el kellett hagynia hazáját.) Klapka válaszlevele másfél hónappal később íródott, mint a Görgeyé. Nemrég került elő ez a becses kézirat, amely 1944 őszén veszett el a széphalmi Kazinczy Emlékmúzeumból. Klapkának ez a kézirata igen kalandos utat
