Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Pásztor Emil: Kazinczy Lajos az utókor emlékezetében

rr

TUDOMÁNYOS MŰHELY «1

£iiiii(ilitiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiit(iiiiiiiii>tiiiiiiiiitiitiiiift(>iiiit(iiiliii(iiiiiiuiiiiuiiciiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiitiliiiiiii«»iiil«iii«l*ilillii>it(iiiiiiaiiiiifiiiliitiiiM(iti»iiiiiiiniiiiiiiiiii>iiiiiiiiiillllliiiiili>iiii>i(i*tii>itiiiiiiniifi^

PÁSZTOR EMIL:

I Kazinczy Lajos az utókor emlékezetében |

(A TIZENNEGYEDIK ARADI VÉRTANÚ TÁBORNOKRÓL KÉSZÜLŐ

NAGYOBB MUNKA EGYIK FEJEZETE) j

(■iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmitiaiiiimiiiiuiitiiiimMiiiiiiiiiiiiiiitiiimmiiiiiHtiiiiiimitiiiiiiiMiiiiiitii

111 iiiiiiiiiiiihiii ■■■■■■ 11 ■ 11 tiiiilimHlliiliiHmiiiiiiiiiiiiiimiiiillluiiiiiiiiiiit iium smiiiiiiiiiimiiilillllHili

Lexikonaink az aradi vértanúk címszó alatt haqyomá- nyosan csak tizenhárom nevet sorolnak fel. Pedig Haynau egy tizennegyedik honvéd tábornokot is kivégeztetett Aradon, bár őt a többieknél tizenkilenc nappal később: 1849. október 25-én.

E méltatlanul elfeledett vértanú tábornok Kazinczy

Lajos (1820—1849), a nagy hónak, Kazinczy Ferencnek a fia. Csa'ádjában a hét testvér között, Aradon pedig a vértanúhalált halt honvéd tábornokok között ő volt a legfiatalabb. Ha olykor szóba kerül is a neve különféle megemlékezésekben, nemegyszer unokatestvérével, Kazinczy

Gáborral (a politikussal és íróval) tévesztik össze, vagy az egri szü'etésű Lenkey János tábornokkal, akinek a szabadságharc bukása után az aradi vár börtönében elboruU az elméje, s emiatt nem végezhették ki.

Kazinczy Lajos egy igen jelentős emlékiratot is hagyott az utókorra: aradvári fogságában titkon részletesen leírta eaész életét és szabadsáaharcos tevékenyséaét. Emlékirata egy ott szolgált ismerős „tót katona" révén jutott el az aavonlőb fiatal tábornok rokonaihoz; eqvik unokaöccse századunk elején közzétette egy vidéki he'ytörténeti folyóiratban, de országosan nem vált ismertté.

ARAD

Miért nem a többi tábornokkal együtt végezték ki Kazinczy Lajost? Ennek egyik oka az volt, hogy ő nem Világosnál tette le a fegyvert, mint Görgey vezetésével a honvéd tabornokok többsége, Hanem — csak tizenkét nappal később — a Szilágy megyei, Szamos menti Zsibónál. Az összes csapatvezérek közül (Komárom, Pétervárad és Munkács várvédelmét nem számítva) ő folytatta legtovább az el'enál'ást. Miután 1849. augusztus 25-én a még megmaradt katonáival ő is letette a fegyvert az o-osz cári csapatok előtt, ezek őt is kiszolgáltatták az oszt ákoknak. így került Kazinczy hadifogolyként az aradi várba, de csak két héttal a többi tábornok bekísérése után. ügyének hadbírósági tárgyalását csak akkor kezdték el, amikor a többiekét már be is fejezték.

Ezt a többieknél később és külön agyonlőtt aradi vértanú tábornokunkat nyilvánosan sokáig senki sem emlegette Magya-országon, de nem is igen tudtak köze'ebbit a foqságáról s a kivégzéséből.

Jóformán emléktárgyai sem maradtak, hiszen Aradon minden ott veszett vele, illetőleg ami kevés holmija megmaradt, azt elárvereztették. 1850. március 4-én délelőtt 8—12 és délután 3—6 óra között adták el árverésen Kazinczy Lajosnak és más vértanúinknak az aradi várbörtönben a kivégzéssel egyidejűleg hivatalosan e'kobzott ruhaneműit, könyveit és egyéb holmiéit. A Had'örténelmi Levéltár külön Kazinczy holmijainak értékesítéséről is őriz egy jelentést: az aradi vár osztrák irodaigazgatósága közli 1850. március 17-én a pesti királyi jogügyi igazgatósággal,

hogy a kivégzett Kazinczy tábornok hagyatékának elá-ve- rezéséből tiszta maradványként befolyt 215 pengő forint és 40 krajcár összeget befizették a temesvári hadipénz- tá mák.

A következő négy évtizedben Magyarországon a’ig esik szó Kazinczy Lajosról. 1881-ben Aradon — a vár melletti mezőn — szerény emlékművet avatnak: egy obeliszk hirdeti, hogy 1849 októberében ott halt vértanúhalált tizenhárom honvéd tábornok. A tizennegyediknek, Kazinczy Lajosnak a neve hiányzik az emlékező felsorolásból.

ÉRDEKLŐDIK EGY KAZINCZY FERENC

1890. október 6-án az aradi főtéren országos ünnepség keretében állítják föl a tizenhárom vértanú emlékét idéző Szabadság-szobrot (Zala György alkotását), de Kazinczy Lajosról — mint a tizennegyedik októberi vértanú tábornokból — ismét megfeledkezik a nemzeti keqye'et: az ő bronz arcképe hiányzik a szobor talapzatáról. (E szobor jelenlegi hollétéről nem tudok; az obeliszket ellenben — az aradi vártól délre eső mezőn, a kivégzések helyének közelében — magam is láttam 1975 nyarán.)

Néhány hónappal később Kazinczy Lajos egyik unokaöccse levelet intéz előbb Görgey, majd ennek tanácsára Klapka tábornokhoz, hogy érdeklődjék tőlük Kazinczy kivégzésének körülményeiről. A levélíró a Sátoraljaújhe'yen lakó Kazinczy Ferenc: Kazinczy Lajos legfiatalabb testvérbátyjának, a szabadságharcban szin’én részt vett Bálintnak a fia. Ez a „második Kazinczy Ferenc" fölkéri a két idős tábornokot, hogy „a szabadságharcban velük együtt küzdő I. K. Lajosnak (=első Kazinczy Lajosnak, a taoornoknak) jellemzésére, a hadjáratban teljesített szolgálataira és magatartására nézve legyenek szívesek, mint lenhivatattabb b'rái, vé'eménvüket vele közölni" (Kazinczy Béla: A kazinci és alsó-redmeci Kazinczy családnak ll-ik korszakáról .. Debrecen, 1910. 111. lap.)

Kazinczy Ferenc egymás után több levelet ír a kiegyezés u‘án hazatért s azóta Visegrádon lakó Görgeynek. (Minthogy Görgey 1849-ben az osztrákok előtt nem, hanem csak az oroszok előtt volt hajlandó meghódolrii, őt n^m engedte kivégezne ni az orosz cár. Bünta'ése 18 évig, 1867-ig tartó internálás volt az ausztriai Klagenfu-tban, rendőri fe'ügyelet alath) E levelek a tábornok válaszának fogalmazványával együtt megvannak az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában.

Kazinczynak a leveleiben Görgey aláhúzással és számozással emeli ki magának a válaszadáshoz a következőket; 1. „vajon ki lehetett azon császári és kirá'yi osz'rák őrnagy, aki a katonai vérbíróság ítéletét ( ..) szomorú végzetű nagybátyámon végrehajtotta”; 2. „kik lehettek azon sírásók akár egyike, akár másika, akik holitetemeit elhamvalták”, vagyis akik az 1849. október 25-én reggel agyonlőtt Kazinczy Lajost eltemették. (Ma is ott nyugszik valahol az aradi vár északi sáncában — jeltelen sírban.)