Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 1. szám - HAGYATÉK - Sugár István: A siroki vár urának pokoljárása nyomában

Az írországi Vörös tóban lévő Szent Sziget rajza a XX. század elején készült

fénykép nyomán.

járták a kicsiny szigetet, s végül is a barlang elzárt kapujához értek. S ekkor felhangzott a „Dies ilia, dies

irae" kezdetű g/ászének. ...A prior elővette a pu gatórium biztonságosan őrzött kulcsát, kinyitotta az ajtó zárját, s amikor feltárult az üreg sötétje, meghintette a ‘lélekben las- san-lassan elragadtatott Lőrinc mestert szentelt vízzel, aki határozott léptekkel belépett Szent Patrik pur- gatóriumába. S nagy dobbanással csapódott be mögötte a kapu, melyben a gondos prior kétszer is ráfordította a zárat.

AZ ALVILÁGI ÚT

Miután becsapódott a barlang kapuja, Lőrinc a magával hozott gyertyát kilenc részre törte, s az egyiket meggyújtotta. S a pislákoló lángocska fényénél vegyük szemügyre mi is, hogy mit is hozott a pokoljáró magyar úr magával. Oldalán függő tarsolyban némi élelem mellett egy zsoltároskönyv feküdt. Nyakában aranyból és ezüstből készült drágakövekkel ékes ereklyetartót viselt, mely Krisztus állítólagos keresztfájából négy darabka forgácsot, ruhájából pedig három darabkát (?), s más becsesnek vélt ereklyét rejtett magában.

Tar Lőrinc olyannyira híressé vált alvilági útja 1411. november 10-én, vagy 11-én zajlott le.

A vezeklő a fö'dre feküdt — és nyomban kezdetét is vették azon látomások pergése, melyekre olyany- nyira vágyott, miközben zsoltárokat énekelt és a litániákat recitálta. A gonosz szellemek nem várattak sokáig magukra. Két pokolfajzat a lábát kapta el és az ajtóig cibá'ták vissza. A jelenet háromszor ismétlődött meg, miközben Lőrinc mester ruházata erősen megrongyolódott a földön való vonszolódás során. Végül is keresztet vet a gonosz lelkekre,

mire azok nyomban eltűntek. Ebből állott a messzi földrő' érkezett magyar vezeklő első látomása, melyet még három követett.

A második vízióban a pokoljáró félhomályban derengő mezőre érkezik. A gonosz lelkek ezrei vették körül, tüzet okádó oroszlánok, medvék és más szörnyek to rnájában. Tüzes esőt szórtak az útra, melyen a lovagnak ha'adnia kell. De ő csak bátran tört előre, nvgnem egy hatalmas termetű, nyájas orcájú öreg- embe-rel nem találkozott, aki barátságos hangon úticéla felől érdeklődött. „Jézus Krisztusnak, a mi urunknak a kegyelmét keresem!" — volt a válasz. Fennhangon dicsőítette Kriszvush ann^k meat°stesü!ését, szenvedését és föltámadását, valamint mennybemenetelét. Ere az öreg Jángoló haragra lobbant. „Jézus volt a leggonoszabb bűnös. A zsidók és Pilátus megérdemelten feszítették keresztre! Ne higgy feltámadásában s mennybemenetelében, mert ostoba csordának való balgaságok ezek, amiket a papok tanítanak. De fogadj nekünk örök hűséget, kövesd mindig a mi akaratunkat, add nekünk testedet és lelkedet! Amint napvilágra mégy, ellátunk hamis arany, ezüst és drágakövek garmadájával, leggazdagabb leszel a földön, élvezheted az élet javait. Hosszú élet után tisztes öregségben fogsz meghalni, akárcsak én magam. Halálod után pedig elvezetünk a mi országunkba, ahol továbbra is, az örökkévalóságiq élvezheted a gyönyöröket és örömöket, miként itt ez a társaság.” Sirok vára ura megsokallta e részére szörnyűséges szavakat és keresztet vetett az öregemberre is, mire az borzalmas szidalmak és istenkáromlások közepette eltűnt a semmibe.

A harmadik látomásban a sátán Tar Lőrincet, a férfit kisértette meg.

Egy előkelő, szépséges orcájú hölgy

alakja tűnt fel a vezeklőnek. Nyomban ráösmert. Szenvedélyes vonzalmat érzett iránta, de ez a leány nem a királyi udvar könnyűvérű erkölcseiben nevelkedett, és mindig szigorúan távol tartotta magát az utána epekedő Lőrinc mestertől. A szelíd arc most csupa bűbájos ígéret és káprázatos ragyogás. Drágo ékszerekkel, bársonyban, selyemben pompázott, s a férfit csábító mosoly- lyal bűnre biztatta. Eddig nem akadt alkalmuk a szerelmi légyott gyönyöreinek élvezetére, de most itt van o perc, éljenek hát vele, ami a földön nem adatott meg nekik...

Lőrincet harag öntötte el. „Te nőstény ördög!” kiáltással nagy hosszan kioktatta, megleckéztette. Tudtára adta, hogy bár arca ismerős, de ez csak az ördög műve, mert az a hölgy, akit megtestesít, az az írországi Vörös tó piciny Szent Szigetétől nagyon távol él. A leleplezett sáíánfaizat alakja is szertefoszlott Tar Lőrinc sziklaszilárd hitvallása nyomán.

A negyedik látomásban még mindig a poko'ban, kalmárokat látott mindenféle ígé etes, drága és finom portékával, piros'ó nemes boritallal s kívánatos étkekkel. Kövér, hájas aaook tűnjek fel, mellükön gyémánttal kirakott kereszt. De Lőrinc csak haladt előre — hajtotta a vágy, a kíváncsiság. Egy szépséges óbrázatú fiatalember jelent meg hirtelen mellette s útját ál'ta. „Siam alecha!" — köszönti zsidó nyelven. Kiderül, hogy Mihály arkangyal, a mennyei angyalseregek vezére ő, akinek a tiszteletére egyik falujában templomot is emelt. Mihály megjelenése már hűsége, megingathatatlan volta jutalma, mert ő betekintést adhat a tisztítótűz, a purgató- rium földöntúli titkaiba is.

Az anaval sötét csigalépcsőn át egy végtelen nagy zöld mezőre vezette Lőrincet, majd ismételt kérésére megmutatta neki a purgatóriu- mot, ahol az ördögök „számos, még életben levő egyének” lelkeit sanyargatták, s ahol már régen meghalt őseinek, szüleinek és rokonainak a le'két is látta, úgyszintén háza táját, jótevőit, gyermekeit és ismerőseit, egy valakinek a kivételével, akit pedig kiváhságosan kedvelt, de annak éppen úgy, mint a pokolnak és a mennyo szágnak a megtekintését nem engedhette meg neki az isten, mivel nem azzal a szándékkal érkezett, hogy a földi világot véglegesen elhagyja. Látta cselédeit, munkában meggömyedt hátú pa-asztokat, akiknek kérésein és panaszain ott fenn a földi é'etbert segíteni igyekezett, a jobbágyasz- szonyokat, akik elhalt kicsinyeiket szorították sovány mellükhöz, a kévekötő leányokat, akiknek ajkán elhalt a dal. Mind ott látta őket — csak a nagyurak közül találkozott kevés-