Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 1. szám - HAGYATÉK - Szőke Lajos: Iván Bukovcan emlékére

HAGYATÉK MMMilHMHI lllntlMIIIUIIIMIIUIIIIHIKHIH SZŐKE LAJOS: Ivan Bukovcan emlékére A szlovák kultúrának és irodalmi életnek aligha van még egy olyan sokoldalú alakja, mint amilyen Bu­kovcan volt. A tömegkommunikáció adta szinte minden lehetőséget felhasznált arra, hogy gondolatait, művészi formába öntött eszméit a közönség minél szé­lesebb rétegeivel ismertesse meg. Miskolcon és Egerben nemrég a „Mielőtt a kakas megszólal" című drámáját láthatták a színházlátoga­tók. Röviddel a bemutatók után, 54 éves korában, felfelé ívelő irodalmi munkássága derekán ragadta el a halál. Bukovcant kimagasló írói mun­kásságáért Állami Díjjal tüntették ki. A prágai egyetem jogi hallgatója­ként három évig élt Prágában. Nem írónak indult. Jogi diplomája kényel­mes, nyugodt megélhetést biztosított számára a II. világháborút követő nehéz években. A társadalmi átala­kulás nem zökkenőmentes folyamata és a különböző áramlatok között ori­entálódni nem tudó ember küzdel­me magára irányította az éles sze­mű és jó stílusú fiatal jogász figyel­mét. Cikkei, riportjai, egyre gyakrab­ban jelentek meg a csehszlovák új­ságokban, mig végül is minden ere­jét ennek a munkának szentelte. A „Národna obroda” prágai lap szerkesztője lett. Érdekelték a cseh irodalom kiváló­ságai: Capek, Srámek, Vorkovec, Werich és E. F. Burián. Annak ellenére, hogy a cseh kul­turális élet középpontjában élt és a cseh irodalom klasszikus példáin ne­velkedett, írásaiban mindvégig szlo­vák maradt. Első könyve az 1948. év­ben megjelent Rozpacity mier (Této­va béke) tulajdonképpen a felsza­badulás után írt riportjainak gyűjte­ménye. A háború utáni európai or­szágokról ad vázlatot zsurnalisztikái módszerekkel, minden magasabb művészi posztulátum nélkül. Mégis sikerült megrajzolnia azt a sajátos atmoszférát, amely a már „békében" élő Európában alakult ki. Különösen sok riportot írt Jugoszláviáról. Ebben az időben még nem lehe­tett önálló szlovák filmművészetről beszélni. Az első erőfeszítéseket tét­lUmtlHHlNHIUI IIIIMIItUHMIIIIIIIIIIIIIIimilllMIIIIMUUUtlIMIUlllii ték meg ezen a téren is. Ami a leg­fontosabb, ötlet, forgatókönyv kellett. Sokoldalú tehetségre volt szükség, olyanra, aki egy személyben volt öt­letszerzője, szövegírója, művészi iro­dalmi megfogalmazója a filmnek. Bukovcan teljes lendülettel kap­csolódott be ebbe a munkába. Bra- tislavába köl’özött és a bratislavai játékfilmstúdióban dolgozott, mint az első hivatásos szlovák forgatókönyv­író. Katka, az első szlovák filmvigjóték szerzője is Bukovcan volt. Mint a leg­több úttörő jellegű munkában, eb­ben a filmben is bőven akad kifo­gásolni való, a technikailag gyenge megoldásokon kívül is. A kezdő film­író próbálgatása, keresése volt ez. De az első ilyen jellegű kísérlet után filmek egész tucatja következett, melynek Bukovcan részben, vagy egyedül volt a forgatókönyvírója. A „Boj sa konci zajtra" (A harc holnap ér véget) című filmben alapmotívum­ként a munkások sztrájkját ragadja meg, ahol reális képet tud nyújtani a jogos követeléseikért küzdő prole­tárokról. Nem sematikus hősök ezek, ha­nem valóságos jellemek, egyéni sors­sal. Itt mutatkozik meg igazán elő­ször Bukovcan nagyszerű érzéke a dialógusok frappáns, pergő megfor­málásához. Természetesen a korra jellemző termelésközpontú, százalé­kokkal, füstölgő gyárkéményekkel te­li, kortárs szerzők filmjei hatással voltak rá is. Ö azonban igyekezett színesebbé, változatosabbá tenni a témát egy­részt azzal, hogy a hagyományos osz­tályellenség helyett más alakokat választott szereplőként. Méltó példa erre a „Rodná zem” (Szülő'öld) című filmje. Igaz, hogy a színes filmtechni­ka adta lehetőséget felhasználva a hatást még csak emelni tudta népi­tánc- és dalbetétekkel. Egy-két kel­lék, ami mégis emlékeztetett a „hát­térre” — a traktor, és a felszántott táblák. Talán az alkotói szabadság megnyirbálása inspirálta Bukovcant történelmi témák feldolgozására. Pél­dákat keresett a múltban, hogy raj­tuk keresztül a jelen visszásságaira mutasson rá (Posledna bosorka) „Az utolsó boszorkány". Szívesen nyúlt vissza a közelmúltba, de már mégis történelmet jelentő Szlovák Nemzeti Felkelés eseményeihez. Ebből a ki­apadhatatlan témaforrásból merített drámai hangulatú epizódokat, me­lyekből alkotó fantáziájával a későb­bi színdarabjaira is jellemző sajátos szituációk rendszerét hozta létre. Va­lamennyi ilyen témájú filmjének alapmotívuma: megmutatni az em­ber igazi jellemét. Ez pedig valóban csak akkor mérhető le, ha nincs mód képmutatásra, álszenteskedésre, nagy szavakra. A halál kényszerű közeli érzete készteti e filmek szereplőit va­lódi énjük kimutatására. Ilyenkor de­rül ki, hogy az ember nem hősnek született, sőt becsülete, emberi mél­tósága kárára is cselekszik, ha ma­ga a lét kerül veszélybe. A katonát, az átlagembert mutatja be, nem a patetikus hőst, mint amilyennek ál­talában mások a Szlovák Nemzeti Felkelés harcosait ábrázolták. Annál inkább elgondolkodtató, hogy ezek az emberek nem rosszindulatú, sőt igazságos emberi jellemvonásokkal rendelkeztek a hétköznapi élet adta keretek között. (Zabelec — Gyáva, Zvony pre bosych — Mezítlábasokért szól a harang). Míg azonban egy szerző ötlete, el­képzelése a filmvászonra kerül, na­gyon sok közvetítő láncszemen megy keresztül. Olyannyira, hogy bármely filmről el lehet mondani, egy egész kollektíva közös alkotása, de annál nehezebb eldönteni, kié benne a leg nagyobb rész. Bukovcan maga is né­ha elkedvetlenedve konstatálta, hogy a rendező, a színész, a technikai ve­zetők, mind-mind másféle felfogása mennyire megváltoztatták az eredeti koncepciót. A színház a filmmel szemben itt előnyben van, már ami a szerző „szabadságát" illeti. Bu­kovcan figyelme természetesen elő­ször azokra a filmekre fordult, ame­lyek a legnagyobb közönségsikert al­kották. Ezeket próbálta színpadra átdolgozni, saját filmjeit, melyekből próbált még sajátabb színpadi mű­veket létrehozni. Meggyőződhetünk, sikerült neki. Első ilyen átdolgozás a „Nyersfa" (Surovo drevo, 1954.) de­rűs népi komédiája, mely színpadon is ért el olyan sikert, mint a film. (Szülőföld). Meg kell azonban je­gyeznünk, hogy Bukovcan azon szer­zők közé tartozik, akik tulajdonkép­pen teljes sikert csak a nézők kö­zött vivtak ki maguknak. A kritiku­sok más kritériumok alapján bírál­ták felül és a kapott eredmény nem mindig volt a legpozitivabb. Ez nagy­részt azzal magyarázható, hogy Bu-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents