Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 4. szám - LEVELESLÁDA
„BAUSSI BÁLINT ÉLETMŰVE" tudományos ülésszak Egerben A Magyar Tudományos Akadémia I. osztályának védnöksége alatt minden év májusában tudományos ülésszakot rendez az MTA Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz-kutató osztálya, valamint a három tudományegyetem régi magyar irodalomtörténeti tanszéke. Az ülésszakok célja elsősorban a legfrissebb kutatási eredmények zártkörű ismertetése, ami lehetővé teszi, hogy a régi irodalommal foglalkozók összefüggéseiben lássák a tudományos munka egészét, s ebben saját munkájuk helyét. Az ülésszakok témaválasztásában bizonyos periodizáció figyelhető meg. A szélesebb, átfogóbb jelleqű témákkal (pl. az 1975-ös ülésszak a reneszánsz művészetelméletével foglalkozott), szűkebb csak egy-egy költő, író életművét tárgyaló témák váltakoznak. Ez utóbbihoz tartozott az 1976-os ülés is. A Hevesi Szemle Szerkesztőségének felkérésére írt rövid beszámolóm az idei, 1976-os Balassi Bálint életművével foglalkozó ülésszak munkájáról szól. A tanácskozás teljes anyagát az Irodalomtörténeti Közlemények 1976. 5-6. száma közölni fogja, így csak jelzésekre szorítkozom. Az idei tudományos ülésszakot Egerben rendezték meg Heves megye és Eger város Tanácsa, valamint az Akadémia védnöksége alatt. A szervezés munkájában nagy segítséget nyújtott az egri Gárdonyi Géza Társaság, munkájukért ezúton is szeretnénk köszönetét mondani. A három tudományegyetem tanszékei mellett idén közreműködött a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Irodalomtörténeti Tanszéke is. valamint a főiskola adott kellemes atmoszférájú otthont dísztermében a háromnapos tanácskozásnak. Május 12-én reggel Szalay István, a Heves megyei Tanács általános elnökhelyettesének üdvözlő szavai, majd Varjas Béla intézeti osztályvezető elnöki beszéde nyitotta meg az ülésszakot. Az első előadó Komlovszki Tibor tudományos főmunkatárs volt, előadásának címe: ..Balassi és a reneszánsz arány szemlélet”. Komlovszki nagy tudással ismertette a reneszánsz arány szemlélet teoretikusainak fejtegetéseit, elemezte a reneszánsz szépségeszmény összetevőit, s ezek realizálódását a művészet minden területén. Ezután a reneszánsz szerkesztési eljárások érvényesülését vizsgálta Balassi Bálint verseiben. Kimutatta, hogyan mutatkoznak meg az egyes művekben ezek a filozófiai síkon megalkotott szabályok. A délutáni második ülés elnöki tisztét a'r. Nagy Sándor, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Irodalomtörténeti Tanszékének vezetője látta el. Ezen a munkaülésen a programnak megfelelően több kiselőadás hangzott el egy témakörben, mely témakör címe: „Kutatások Balassi életéről és költészetéről”. Először Bónis György tudományos főmunkatárs tartotta meg referátumát, aki érdekes, jogi szempontú fejtegetéseiben Balassi házasságával, illetőleg házassága utáni időkkel kapcsolatos pereiről szólt, sok új adattal egészítve ki az eddig ismerteket. A téma új oldalról való megközelítése néhány jelentős aspektusra mutatott rá Balassi életében, ezek segítséget nyújtanak az életmű további feltárásához. Referátumának címe: „Balassi szentszéki perei”. A következő referáló Kovács Sándor Iván egyetemi docens dinamikus előadásának címe: „Balassi Bálint és az Öceánum”. Kovács Sándor Iván Balassi műveiből kiindulva egy-egy motívum valóságélményét vizsgálta, és jól érzékeltette, mit jelentett költőnknek a tenger látványa, hogyan formálódott műveiben a reneszánsz sablon tenger-képe igazi ihletett élménnyé. Harmadik előadóként (e sorok írója) Ludányi Mária főiskolai tanársegéd tartotta meg referátumát „Balassi szép magyar komédiájának közvetlen hatása a hazai udvari dráma fejlődésére” címmel. Filológiai vizsgálatokkal kimutatta, hogy Balassi drámája tovább élt a XVII. század udvari színjátékaiban valamint Zrínyi Mikló". Idilliéiben. A referátum alapján — egy további kutatást igénylő - összefüggő magyar drámafejlődés képe alakult ki, ami megcáfolja csak az idegen hatás tényezőit számba vevő eddigi nézetet. A szünet előtti utolsó előadó Ritookné Szalay Ágnes tudományos munkatárs volt, előadásának címe: „írják gyermek képben”. Az előadó Balassi Cupido-ábrázolásának érdekes kérdésével foglalkozott. Ismert, Balassi verse Cupidoról, melyet Dobó Jakab éneke ellen szerzett, ebben megfordítja a hagyományos Cupido- leírás sablonját, s a megszokottal ellentétes módon festi meg a szerelem istenét. Irodalomtörténeti kérdés: mi lehetett az alapvers, ami nem maradt fenn, és Balassi ebben a versében milyen külföldi forrásra támaszkodhatott. Az előadó latin forrásra találván közel jutott e kérdések megfeitéséhez. A nan befejező előadását Virágh László, az Ars Renata együttes vezetője tartotta, „Gianéta Padovana nótáia” című referátumában ismertette úi zenetörténeti felfedezését. Balassi a címben jelzett dalra írta „Nő az én örömem” kezdetű versét, s ennek az olasz dalnak megtalálása mind az irodalomtörténet, mind a zene- történet számára jelentős tény. Virágh Giorgio Mainerio 1578-ban kiadott táncgyűjteménvében lelt rá a „La Zanetta Padoana” elnevezésű dalra s ennek dallamára Balassi szövege pontosan illeszthető. Az előadó feltételezése szerint Balassi nem közvetlenül ezt a művet használta fel. hanem ennek valamelyik ismeretlen variánsát. A zenei illusztrációt az Ars Renata eavüttes szolgáltatta. Az első munkanap után este, Eger város Tanácsának elnöke dr. Varga János fogadást adott az ülésszak tiszteletére a vár gótikus palotájában. Május 13-án. csütörtökön Bán Imre professzor, akadémikus elnökletével megkezdődött a harmadik ülés. A délelőtt előadója Varjas Béla intézeti osztályvezető „Balassi nagyciklusa” címen tartotta meg előadását. Szorosan e témához kapcsolódott a délutáni negyedik ülés, melynek elnöke Keserű Bálint, a József Attila Tudományegyetem régi magyar tanszékének tanszékvezetője volt, az előadó pedig Horváth Iván tudományos munkatárs, aki „Az eszményi Balassi kiadás koncepciója” címen fejtette ki nagyelőadásában e problémát. Mindkét előadás azt a fontos kérdést közelítette meg — más-más oldalról —, ami régóta a Balassi kutatás középpontjában áll. Ez a kérdés: a Balassi versek eredeti sorrendje, Balassi ciklusépítkezése. Ismert, hogy a Balassi művek csak másolatban maradtak fenn, egyes darabok elvesztek, valamint az énekeskönyvek összeállítói a költő eredeti szándékától eltérően saját céljuknak megfelelően alakították a versek sorrendjét. Mindkét előadó rekonstruálni kívánta az eredeti állapotot; Varjas Béla elsősorban az ismert élettényekből és a versek tartalmából következtetett a Júha ciklus felépítésére, s magának a ciklusnak a határait jóval szűkebben állapította meg, mint Horváth Iván. Horváth komplexebb módon, az irodalomtörténet más területein bevált kutatási módszerrel a versek többrétegű vizsgálatát adta, elemzésének eredményeként a ciklusépítkezés tudatos szándékát Balassi egész életművére kiterjesztette, s ezeknek a vizsgálatoknak alapján kimutatott egy általános rendezői elvet, ami Balassitól eredően az eszményi Balassi kiadás koncepciója lehet. Az előadásokat erőteljes vita követte, de ez a vita nem mondható lezártnak, több kérdés nyitva maradt, érzékeltetve, hogy e problémakör nem jutott még el a végső megoldáshoz. Az ülésszak utolsó napjának délelőttje újra a kiselőadások jegyében telt el. A központi téma, mely köré a referátumok csoportosultak: „Balassi és Közép-Európa”. Ai elnök tisztjét Klaniczay Tibor professzor, intézeti igazgatóhelyettes töltötte be. Az ülés első előadója Gömöri György, a cambridge-i egyetem tanára volt, kinek fő kutatási területe a lengyel—magyar irodalmi kapcsolatok. Előadásának címe: „Balassi és Braunsberg”. A költő második lengyelországi tartózkodásának ideje mindmáig feltáratlan, kevés életrajzi adat áll a kutatók rendelkezésére, főleg Dem- bó várából való távozása utáni életéről tudunk keveset. Ennek az időszaknak a lehetséges körülményeire világított rá Gömöri György előadása, amelyben a braunsbergi kollégium alapításáról, életéről, szervezetéről, e korban tanító tanárairól és a tananyagról nyújtott értékes adatokat, körvonalazva azt a szellemi hatást, ami Balassit e helyen érhette. A második referátum előadója dr. Lőkös István főiskolai docens „A kelet-európai petrarkizmus horvát változatai” címen tartotta meg kiselőadását. Az előadó a horvát petrarkista költészet felvázolásával arra mutatott rá. hogy Balassival egyidőben milyen európai szintű költészet élt Dalmáciában. Balassi költészetében kimutatható petrarkista vonások, melyek elsősorban Báthori udvarában szerzett műveltségére vezethetők vissza, központba állítja azt a kérdést, hogyan hatott Petrarca és az olasz petrarkizmus mind a délszláv, mind a magyar költészetre, s ez a hatás a két szomszéd népnél egymástól függetlenül következett-e be, vagy kölcsönhatással kell számolnunk. Az előadó a horvát reneszánsz szerelmi líra erővonalainak ismertetésével e kérdéshez sok továbbgondolható új szempontot és adatot nyújtott referátumában. Harmadik előadó Jan Slaski, a varsói egyetem professzora volt. Előadásának címe: „Balassi Bálint költészete és a korabeli lengyel irodalom”. Jan Slaski professzor tökéletes tisztaságú magyar beszédével meghódította a tanácskozás részvevőit, s rövid előadásában azokat a feladatokat ismertette, amelyek a két nép irodalomtörténészeire várnak. Mivel Balassi lengyelorszáqi évei eléggé feltáratlanok, valamint az a kölcsönhatás sincs kellőképpen tisztázva, ami a magvar költő s lengyel kortársai között fennállt. sok feladat vár még a lengyel—maqyar kutatókra. Slaski professzor vázolta a kutatások jelenlegi állását, s kijelölte a további munka legfontosabb irányait. A délelőtt utolsó előadójának, Szörényi László tudományos munkatársnak kiselőadása nagy tudással fejtegette Balassi Bálint és a török költészet kapcsolatát. A költő török versátdolgozása, illetőleg a „török nótára” írt versei mind azt bizonyítják, hogy ismerte és felhasználta a végvári ellenfél lírai műveit. Szörényi László most másik oldalról, a török költészet oldaláról vizsgálta meg ezt az irodalmi hatást kimutatván Balassi verseiből azokat a motívumokat, amelyek a keleti szerelmi költészet tartalmi- és formai jegyeinek ismeretéből adódnak, visszavezetve ezeket a tisztán elemezhető jegyeket a török költészeten keresztül a perzsa költészet ősforrására. Délután, az utolsó munkaülés elnöke Tolnai Gábor, az ELTE régi magyar tanszékének vezetője, akadémikus volt. Előadó Amedeo Di Francesco római tanár, aki 1975-ben Magyarországon nverte p| a kandidátusi fokozatot Balassi költészetéről szóló disszertáció- iával. Mostani előadásának címe: „Balassi és a manierizmus”. Amedeo Di Francesco abból az általánosan elfoaadott véleményből indult ki, ami szerint Balassi nem nevezhető manieristának, de élete utolsó szakaszában mindenképpen hatott rá a későreneszánsz manierista filozófiája és eszköztára. Ebből az alapállásból elemezte a költő pásztordrámáját középpontba állítva azokat a iegyeket, amelyek a manierista gondolkodás jellemzői. Ezután a kiemelt motívumok végiqvezetésével a válságban élő költő pszichológiai habitusára következtetett. Az érdekes, új látószöqű fejtegetés sok elgondolkoztató megállapítást tartalmazott, és az előadás által körvonalazott Balassi képben elsősorban a filozófisztikus vonások erősödtek fel. A vita után Tolnai Gábor akadémikus elnök zárszavában értékelte az egész ülésszak munkájának eredményeit, s e zárszóval befejeződött a háromnapos tanácskozás. Ludányi Mária Eger
