Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Lőkös István: Megyénk irodalmi kistükre VI.
Az első félév vizsgáinak idején olyan súlyos köhögési rohamot kapott, hogy abba kellett hagynia a tanítást. 1796 tavaszán, baráti összefogással, feleségével Kassára megy Viczay doktorihoz, aki diákkorában már egyszer meggyógyította, ám hiába: az elhatalmasodott tüdőbajjal szemben már ő is tehetetlen volt. 1796 őszén tért vissza Ung- várra, s október 20-án meghalt. Halálával a magyar felvilágosodás tragikus sorsú fiatal töltő nemzedékének egyik legígéretesebb alakját veszítette el irodalmunk, olyan lírikus egyéniséget, akinek teljes költői kibontakozásától a kortársak sokat reméltek. Elsősorban Kazinczy, aki ifjú barátja haláláról sajnos csak 1801 után értesülhetett. A széphalmi mester — a börtönből való szabadulást követően — nyomban hozzá is kezdett az elhunyt barát hagyatékának felkutatásához, azzal a szándékkal, hogy Daykát példaként állítsa a megújulásra váró magyar irodalom akkor jelentkező művelői elé. Az előmunkálatok után, 1805- ben, a Magyar Kurírban valóságos programot hirdetett, amely a Dayka-versek utóéletének fontos dokumentuma lett: „Ungvári professor fő nemes születésű Újhelyi Dayka Gábor még 1796-ban megihaláíozott. Elsőbb poétája hazánknak nálánál, igen is vagyon: kész volt ő a pályaágat Virágnak még minekelőtte halhatatlan ódáit ének- lette is, kész Kisnek, áitalnyújtani: de édesebb, de szere- tetre még méltóbb, az ugyan egy sincs; s Virág és Kis gyönyörködve fognák őtet magokkal egy rendben ülni látni. A parkák megirigylették őtet Hteraturánknak, s fonalát ifjú esztendeiben metszették él. - Épen most lesz négy esztendeje, hogy nyomtatás alá készített kézírása kezembe került. Az a nemeslelkű nagy férfi, aki azzal megajándékozott, tudta, mely szoros barátságban éltem én a megboldogulttal. De a nyomtatás alá készített kézírásban sóik darabokat nem lelek, melyekkel 1794. előtt magam is bírtam. Hogy végre hozzá foghassak kiadásához, hogy végre tökéletes munkát kaphasson a haza, kényszerűek minden barátjait a Szépnek, Jónak és Igaznak, akiknél versei megvagynak, tegyék correspondentiába vélem magokat, és a náloik meglévő daraboknak felyüIírásait, s a versnek első sorát küldjék meg nékem, hogyha a nálok meglévő vers nálam is megvagyon, haszontalan fáradsággal s költséggel ne terheltessenek. Tanuló társai pedig, s tanítványai igen kedves szolgálatot tennének nékem, ha biographiai tudósítások által segéílennék elő igyekezetemet.’’ A felhívásra megmozdult az ország irodalmi közvéleménye, s a szanaszéjjel kallódó Dayika-kéziratok lassan összegyűltek, de az életrajzi adatok is, amelyek jó részét az egykori barát és tanártárs, Bodnár Antal szolgáltatta, aki ekkor már az egri érseki jogakadémiáin a magyar tanszék tanára volt, a híres tudós hírében álló Pápay Sámuel utódaként. . . Greskovits László: Az új Eger (V.)
