Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Balogh Béni: Egy kegyvesztett érsek
BALOGH BÉNI: Egy kegyvesztett érsek miuiiwiuiiumniHiiuii»nminiiiiniMiM<mii mim i m !iminiinmiiii mm iMint a szilaj áradat, úgy hömpöly- gött végig a letiport keleti és északi országrészeken a győztes kurucok bátor hada! Amerre elhaladtak, diadalittasan ujjongott a nép, és megvert kuvaszként hátrált a zsarnok császár rabló hada. Rákóczi daliás kurucái hamarosan eljutottak Gyöngyös városába is, ahol nagy megbecsülésben részesültek. A nagyságos fejedelem is igen jól érezte magát Gyöngyös szabadságszerető polgárai körében. A szabadságharc lefolyása alatt gyakran meg is fordult itt, s némely hajdankori öreg gyöngyösi emberek, ha országos vásárokon összetalálkoztak más vidékiékkel, imigyen szóltak tréfásan, amikor megkérdezték tőlük, merre valók? Az egyik ezt mondta: — Én biza a fővárosba! — Micsoda? — hitetlenkedett a kérdező. — Iszen se ruházata, se a beszéde nem olyasforma kigyelmednek. — Már pedig én odavaló vagyok.. . A nagyságos Rákóczi fejedelem valahai fővárosába, Gyöngyösre! .. .Mert ez bizony valóság volt, hogy egy időben ez a kies, mátraalji városka a főváros szerepét töltötte be... Nemcsak, hogy innen irányították az ország ügyét, hanem még béketárgyalások, „diplomáciai manőverek” is folytak falai között. Nem áll már az a ház, de valaha a Fő tér sarkán díszlett, ahol Rákóczi Ferenc, a magyar szabadságharc vezére és a kalocsai érsek, Széchenyi Pál, a császár követe találkoztak. Való igaz, hogy a szabadságszerető gyöngyösiek nem valami nagy lelkesedéssel fogadták a főpapot, pedig egyébként a város szülötte volt. — Nem lehet rendes magyar az, aki az osztrák császárral egy tálból cse- resznyézik — hangoztatták a piactéren megforduló gyöngyösiek. — Már csak várjuk meg a végit - tanácsolta valaki. — Hiszen az érsek úr is a békét akarja, annak ügyében fáradozik. — Béke sokféle lehet — hajtogatta egy bajszos csizmadia. — Nekünk a fejedelem őnagysága, a kurucok békéje kell... Ha azt kiharcolja Széchenyi érsek úr a császárnál, akkor nem tagadjuk meg, mint városunk szülöttét. Míg az egyszerű nép így vélekedett, addig a Fő téri házban folytak a béketárgyalások. .. Még külföldi követek is jelen voltak, hogy nagyobb súlyuk legyen a dolgoknak. Rákóczi illő fénnyel és pompával fogadta a császár küldöttét.. . A szabadságharc vezére 25 pontban foglalta össze a nemzet követeléseit. Am az érsek ezt nem fogadta el. — Sajnálom — hangoztatta gyakorta. — De erre nem adott felhatalmazást a magyarok törvényes királya. — Hát akkor mire adott felhatalmazást kegyelmednek a „törvényes magyar király”? - kérdezte Rákóczi gúnyosan a sok-sok huzavona után, majd hozzátette: hiszen amit érsekséged javasol, az a nemzet újabb rabságát jelentené. A városka lakói, de az egész ország iis izgatottan várta, mii lesz? Voltaik, akik féltek, hogy Rákóczi visszavonul birtokaira, és beszünteti a harcot. Az ilyen véleményeket azonban hamarosan letorkolták: — Nagy vezérünk, Rákóczi, ilyet nem tehet! És nem is tett... 1704. március 12—29-ig folytak a béketárgyalások. 29-én este híre futott a városban, hogy Széchenyi érsek elutazott. Megindultak a találgatások. A gyöngyösi nép olyan izgatott állapotban volt, hogy a város küldöttsége még az est folyamán felkereste Rákóczit, megtudni tőle a teljes igazságot. Amíg a város vezetői bent jártak a palotában, addig a tömeg körülfogta a Fő téri házat és a hangja egyre jobban erősödött. Végül már fáklyák kerültek elő. .. Az egybegyűlteknek azonban nem sokáig kellett a válaszra várniuk. A legendásan bátor, s fiatal Rákóczi több égő fáklya kíséretében hamarosan megjelent a ház erkélyén. — A nagyságos úr szólni kíván! — hangzott fel hirtelen egy kísérő fegyveres kuruc szava. — Halljuk, halljuk! — visszhangozta a tér a tömeg feleletét, majd Rákóczi intésére a jelenlevők elcsendesedtek. — Gyöngyös város derék polgárai! - kezdte. - Megmondottam Széchenyi érsek úrnak, hogy a magyar szabadság nem eladó! — Vivát! Vivőt! — tört ki az egetverő zaj. — Inkább a harc, mint a rabság! Ezt izentem a császárnak — fejezte be Rákóczi. — Fúj, Széchenyi érsek! Fúj, Lipót császár! — zúgott fel haragosan a tömeg, majd lelkes kurucdalok kíséretében, Rákóczit éljenezve, végigvonultak a városon. Lipót császár Széchenyi érseket fanyalogva fogadta. — ön odavaló, érsek úr, és mégsem tudott a polgárokkal kapcsolatot teremteni!? — Elnézést, felség, de ez a Rákóczi valósággal megbabonázta a népet.. . Még az ottani alsóbb papság is valósággal lelkesedik érte. — Felháborító, skandalum! —dühöngött a császár. — De mégsem lehet ennyiben hagyni!... Az ön további feladata lesz, érsek uram, hogy újabb próbálkozásokat kezdeményezzen. — Igenis, felség — bólintott a kalocsai érsek. — A magam részéről mindent megteszek, hogy sokat szenvedett hazámban béke legyen, a magyar nép és a császári ház javára. — El is várom öntől - helyeselt a császár. — El kell távolítani ettől a lázadó Rákóczitól a népet, de az urakat is. .. — Nem lesz könnyű dolog. .. A népet sok bántalom érte - próbálkozott az érsek. — Ach, bántalom! Ach, sérelem! — háborgott Lipót. - Mindenütt csak ezt hallja az ember... De mondja, érsekséged, vajon az egyház tűrte-e annak idején az eretnekséget?... Ugye, nem! . .. Mi, Ausztria császára és Magyarország királya sem tűrjük a lázadást.,. Még akkor sem, ha azt egy főúr vezeti! Széchenyi érsek sokáig nem szólt semmit, megvárta, míg a császár leihiggad. .. csak azután szólott alázatos hangon. — Én mégis azt java Horn, hogy nem ártana, ha felséged elolvasná, mit kér Rákóczi... Talán egy-két dologban lehetne véle tárgyalni. — Majd megnézzük - legyintett indulatosan a császár. - Különben pedig megvárjuk, mit tesz Rákóczi? — Harcolni fog tovább — jelentette ki határozottan az érsek. — De mi sem hagyjuk magunkat! - szólott élesen a császár, majd köszönés nélkül otthagyta az érseket. A hoppon maradt főpapot rendkívül bosszantotta a vénülő Lipót gőgös lekicsinylése... Mérgesen nyelt egyet, s aztán sarkon fordulva otthagyta a kihallgatási termet. A jelenlevő tanácsosok, kik az asztal mögött némán lapítottak, várakozón néztek egymásra. Az udvarban hamarosan híre ment, hogy, s miként tárgyalt az érsek a császárral... Sokan arra gondoltak, hogy ezek után Széchenyi megszökik, $ meg sem áll Rákóczi táboráig. Nagyot tévedtek... A kalocsai érsek nem tette ezt, mivel elképzelni sem tudta az egyházat a császári ház támogatása nélkül. Ezért vállalta el később is a békeközvetítést. .. Még Lipót halála után is... Ám az ő békekísérlete !. József alatt is kudarcot vallott. — Nem lehet fából vaskarikát csinálni, érsek úr - mondotta egyszer neki Rákóczi. — Pedig ön azt mondja, szívén viseli hazája sorsát?! — Igen, ezt állítom... De mi ebben a vaskarika?
