Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Molnár Pál: Útszéli történet
hatna még, és hogy az életből neki sem csupán a kötelesség jut, hanem önmagára is gondolhatna már vég. re. Igen, anya már csak ilyen marad, de ő nem. ö élni fog. A füstöt előreíújja a szélvédőre: vékony csóvádban ereszti ki a fogai között, ezt nagyon tudja, meg élvezi is. Nagyhajú is megkívánja a cigarettát, Fecske után kotorászik. Az ing- zsebéből elődből egy agyonnyomorított szálat. Rágyújt, de nem esik jól, mert szembevág rá a szél, nem érzi az ízét. Egyszer kapott ajándékba egy doboz Fecskét. Meg volt akkor szorulva, mert elvesztette a pénztárcáját, aztán két hétig üres zsebbel kódorgott a városban. A lány még azt is megkérdezte, hogy elég lesz-e egy napra, meg hogy pénzt is adjon-e? Ráadásul őszintének látszott, amikor ezt kérdezte! így utólag mindenesetre nehéz megérteni. Ahogy fújják a füstöt, egyszerre hallani lehet a csöndet. Márpedig csöndben lenni csak a jó barátok tudnak feszengés nélkül. Futó ismeretségben kényes téma a hallgatás. Kerülni illik. Pedig a legtöbb embert éppen a hallgatás teszi bölccsé. Azaz csak tenné, ha élne vele.- Jó dolog ez a kocsi - állapítja meg Nagyhajú. Odafordul a szemüvegeshez. — Tudod, volt egy sztorim még régebben: egy lány kijelentette, hogy nem vesztegetheti rám tovább az idejét. Őneki autós pali kell. No, nem mintha sajnálnám, szó sincs róla, csak azt akarom ezzel mondani, hogy ilyen szempontból vezet előttem, akinek van egy járgánya. A szemüveges kicsit gondolkozik, meg bevakar az okuláréja alá.- Nézd, ez igaz, bár a nő részéről elég idejétmúlt, szinte — hogy úgy mondjam — szakállas életfelfogás. A kocsi manapság majdnemhogy természetes, ületvehogy ... tulajdonképpen elérhető. Nagyhajú lecsap, mint egy héja. — Mégis van, aki erre utazik! Nem is egy. Kihúznak egy pár évet az ürge mellett, aztán meg majd csak lesz valahogy. A szemüveges az orrát dörzsöli tenyérrel. — Mm. .. nincs valami fényes véleményed a nőkről... mm. — Én nem általánosítok. Ugyan! Csak némelyik áztatta el magát előttem. Amelyikről beszéltem például. — Azon kapja magát, hogy kiabál. Erre hátradől az ülésen. — Azok után ahogy kezdődött! Mindent megosztottunk egymással, akár a testvérek.,. Aztán meg... valaki beadta neki, hogy ő egy szuperjó nő, aki minimum autós, diplomás férjet érdemel... Bár igaz ugyan, hogy neki még érettségije se volt. Az esti gírnire is én beszéltem rá. Itt leáll, mert mármeg panaszkodik, ami meglehetősen undorító, de legalábbis. semmiképpen nem férfias. Olyan nyálkás, vizenyős valami. Ráadásul a nevetségességig fajulhat, ami öl. Jobb a gúny, ámbátor az is csak a tehetetlenség egyik fokozata. - Szóval mellettem csiszolódott valamit. — Khö.. khö.. khm - a nő ki pöcköli a csikket az ablakon. A szél fölkapja, elhúzza mellettük. Érdekli a dolog a szemüvegest. — Most mi van vele? — Sikerült neki — mondja Nagyhajú. — De nem irigylem, hogy őszinte legyek. Pokoli lehet egész nap hazudni! Naiv gyerek ez a szőrmók, gondolja a szemüveges. Olyan giccses. Hiába modem a külseje. Beszáll egy kocsiba, aztán vadidegeneknek nosztalgiázik. Akár egy millenniumi operetthős. Kit érdekel! — Tedd túl magad rajta - pillant hátra Nagyhajóra. — Régesrég túl vagyok! — vágja rá az méltatlankodva, akár egy kártyás a rossz lapjait. Aztán összehúzza a szemét. — De arra azért kíváncsi lennék, hogy van-e még valami tartása, vagy annyira elkorcsosult, hogy a pénzért még a megalázkodásra is képes? A szemüveges vigyorog.- Ki alázza meg?- Én, ki más? — csapja oda Nagyhajó büszkén, akár egy kártyás az aduászt. Divatjamúlt fantaszta ez a gyerek, szögezi le a szemüveges. Egy bizonyos korig még jól áll ez, de nála már beteges szinten tart a dolog.- Egyszer beszéltem ó férjével, amikor ő is ott volt - folytatja Nagyhajú. A nő hirtelen előkapja a Portit és idétlenül tépkedni kezdi a dobozt. Apró négyzeteket, meg téglalapokat szaggat le belőle, összesodorja őket pici galacsinokká, aztán kipöccintge- ti mindet az ablakon. Akkora buzgalommal dolgozik, mintha csak fizetnének érte. Nagyhajúnak a szavai kemény kapocsként szorítják a műbőr ülés egyre inkább átforrósodó ölébe.- Persze, megjátszotta az idegent. Hallgatott, mint a sült hal. A férje még meg is kérdezte, mi van vele? Abbahagyta, mintha unná már a témát. A szemüvegesnek úgy kellett utánakérdezni.- És? Nagyhajú legyint.- Áh. . . nem mert szólni egy szót se. Csak tépkedte a cigarettásdobozt, hehehe. .. Mindig azt csinálja, ha ideges... Szemből szorosan kergetik egymást a kocsik, előzni lehetetlen. Még egy álló autót is rizikós kikerülni. A mögöttük száguldó Skoda vezetője épp ezért dühöngve tapos a fékbe.- Ehh... ezek is a legjobbkor tudnak megállni! - sziszegi és a fejét csóválja. Mindennek ellenére kissé meglepődik, hogy előtte a Polskiból egy szakállas fiatalember lép ki az út szélére. A Polski továbbindul, a szakállas meg elkezd integetni; valami stoppos lehet, akit kidobtak. Minek is vesznek föl ilyen csavargókat? Greskovits L: Az új Eger (I.)
