Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 4. szám
November 30. András napja. Eger felszabadulásának évfordulója volt. Nem volt kerek ez az évforduló, mint ahogy nem hoz „ünnepi”, kerek évfordulókat a megye és az ország többi városainak, településének felsza- oadulási megemlékezése, és mint ahogyan nem lesz kerek évforduló 1977. április 4-e sem. De az emlékezés nem sokat törődik az évfordulók pro- okoll szabályaival, sokszor mélyebb és elevenebb, őszintébb és lelkesítőbb a „szürke”, mint a hivatalos, nagy ceremóniákkal megtartott, kerek évfordulós emlékünnepség-sorozat. Heves megye székhelye 32 esztendeje szabad — Greskovits László grafikust sem véletlenül ihlette meg ez alkalomra az Egerről, valamint a háborúról és a békéről szóló rajzsorozatának elkészítésére — és ez a 32. esztendeje a megemlékezésnek egy olyan évre esik, amelynek utolsó hónapjai szebben zárják az egész esztendőt, mint ahogyan azt az év dereka ígérte, de talán kissé szerényebben, mint ahogyan azt a boldogságváró január elején hinni szándékoltuk. Távol áll a Hevesi Szemlétől, hogy bármiféle mérleget vonjon a megye, az ország dolgát illetően, az immáron lassan elmúló esztendőről. Ha tudományos alapossággal kívánná ezt megtenni, akkor várnia kellene, mert a tények, adatok csak az új esztendő januárjára válhatnak megközelítően világossá. Ha az érzelmek húrján „játszadozva” kívánna eltűnődni az elmúlt 11, 12 hónap történetéről, akkor is szükségeltetik annyi távlat, hogy a szubjektív érzések se nélkülözzék a még ebben is szükséges objektivitást. Nem tehetünk mást, csak mint oly közhelyet írunk le, mondunk el, amelyet közhely voltából csak tartalmának igazsága emel a valóban leírható és kimondható gondolat szintjéig: kemény, munkás, sikeres és békés esztendő volt. Nem illik az esztendő széles sodrásában úgy vízre bocsátani a hónapok szapora folyamán a Hevesi Szemlét, mintha annak munkássága, négy számot átfogó tevékenysége észrevehető meghatározottsággal gyorsította volna ezt a folyamatot. De úgy véljük az sem lenne helyes, ha immáron IV. évfolyamunkat búcsúztatva ne jelentenénk ki: lassítani, nos, azt biztos nem tettük. A Hevesi Szemle szerkesztői, szerzői, a megyében élők és a megyéhez kötődők az idei esztendőben is azon igyekeztek — reméljük e számunk is igazolja ezt —, hogy írásaikkal, tudományos közleményeikkel segítsék meglévő szellemi kincseink még szélesebb és mind mélyebb feltárását és a feltárt értékek közös kinccsé avatását. Az idők rostáján persze kihull az, amit értéknek tartottunk egykor méltatlanul, a jó szándékról kiderül, hogy rosszra sikerült, a merész ötletről, hogy csak merészség, de nem ötletlétezése az, ami dicsérhető. Mégis úgy gondoljuk, hogy az olyan írások, mint például a XX. századi magyar ex libris története olyan, mint a szocialista hazafiság és internacionalizmus kérdéseivel foglalkozó, a megyénk irodalomtörténetét sorozatban feltárni akaró, a Mocsáry Lajosról megemlékező, vagy a Kazinczy Lajosról, a 14. aradi vértanúról szóló a számos más tanulmány, közlemény, vers, novella, riport, recenzió mellett legalábbis jól megfigyel- hetően jelzi azt az utat, amelyen a Szemle eddig járt, és amelyen jövőre immár ötödik évfolyamára fordulva, remélhetőleg még biztosabb lábbal járni óhajt majd. Amikor megemlékezünk Heves megye székhelyének évfordulójáról, tesszük ezt annak a gondolatnak fogantatásában is, hogy ama 32 esztendő nélkül aligha képzelhető lett volna el ebben az országban egy ilyen jellegű folyóirat immáron lassan fél évtizedes léte, mint a Hevesi Szemle. A 32 és az öt feltételezte egymást. így tehát a Hevesi Szemle számára „személyes” ünnep is volt ez a november 30-a, A.ndrás napja, Eger város felszabadulásának évfordulója. Jó ünnepeket, békességes új esztendőt!
