Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Kávássy Sándor: Nemzetiség a feudalizmus korában

fajta definíció elvileg valószínűleg nem létezik, 6. A marxista elméleti meghatározás „nem szorítkozhat egy bizonyos definíció ismételgetésére és értelmezésére, hanem ehelyett kívánatos lenne a nemzeti fejlődés tipológiájának kidolgozása, amely nem éri be a szokványos struktúramo- dellekkel (30. I.).

Végére érve Szűcs Jenő szellemes és érdekes fejtegetéseinek, mindenképp érdekesnek látszik a fentieket azzal a modellel szembesítenünk, amit elsősorban Engels műveinek tanulmányozása alapján vázolhat fel magának az olvasó.

A család, a magántulajdon és az állam eredete idevágó fejtegetései szerint a vadság középső fokán nemzetségek jöttek létre, amelyek a barbárság alsó fokán élték virágkorukat. A nemzetségek később törzsekbe egyesültek. A termelőerők fejlődése, a népesség növekedése, a nagyobb népsűrűség azonban szorosabb együttműködést és összefogást követelt, minek következtében a rokontörzsek szövetségekbe tömörültek. A szövetkezett törzsek később népekké olvadtak össze, az addig elkülönített törzsi területek a nép közös területévé lettek. A barbárság felső fokán ez a folyamat már meglehetős intenzitással haladt előre. A hőskori görögök többsége már kis népekké egyesült, de ezeken belül még teljes önállóságot élveztek a törzsek, frátriók és a nemzetségek. Athénben a thészeuszi alkotmány tett pontot a dolgok végére, miután a központi igazgatás bevezetése nyomán „az egymás mellett élő törzsek puszta szövetsége helyébe az egységbe olvadt nép iépett". Hasonló játszódott le Rómában is, ahoi kezdetben szintén a három törzs összessége volt a római nép. a Populus Romanus. Ezt az utat járták meg később a németek is. (Ld. erre: A család, a magántulajdon és az állam eredete. Marx—Engels: Válogatott művek, II,, Bp,, 1963. 233., 237., 252., 266., 277., 282. I.)

Jóllehet Engels népről, illetve népekről beszél, mégis minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy az ókori világ népeit vagy legalábbis azok egy részét egyszersmind nemzetiségnek is tekintette. Egyebek mellett valószínűsíti ezt,_ hogy a középkor hajnalán létrejött nemzetiségeket, az ókoriaktól megkülönböztetendő, modern nemzetiségeknek nevezi.

E modem, vagyis a középkor folyamán szerepet játszó nemzetiségek létrejöttéről a rómoi világ bukása kapcsán szól.

A Földközi-tenger medencéjében a római világuralom gyaluja, a római jog és közigazgatós bevezetése nyomán, mindenütt felbomlottak a régi nemzetségi kötelékek, eltűntek a különbségek. Ahol a görög nyelv nem állt ellen, mindenütt egy romlott latinság foglalta el a helyet, s „nem voltak többé gallok, ibérek, ligurok, nóriaiak, valamennyien rómaiakká lettek”. Az újdonsült rómaiság azonban nem a nemzetiséget, hanem csak annak hiányát fejezte ki. Közös leple alatt így lassanként kialakultak, a Nyugat-Római Birodalom bukásának idejére pedig már megvoltak azok az elemek, amiket az „új nemzetek elemei”-nek tekinthetünk. A ,.különböző provinciák latin nyelvjárásai egyre jobban eltértek egymástól; megvoltak még a természetes határok, amelyek Itáliát, Galliát, Hispániát és Afrikát régebben önálló területekké tették, s hatásük érezhető volt még”. Szabad kibontakozásuknak egyetlen hatalmas akadály, a római birodalom óriási gépezete állta útját, amelynek kizárólagos rendeltetése most már csak az alattvalók kiszipolyozása volt

Miután a germánok csapásai alatt széthullott a birodalom élősdi gépezete, kibontakozhattak a modern nemzetiségek (i. m. 268-269., 275-276. I.).

Mint arra következtetni lehet, Engels a nemzetiségeket elsősorban nyelvi csoportoknak tekintette, bár korántsem kizárólag csak annak. Az I. Internacionálé Főtanácsának 1872. május 14-i ülésén a legnagyobb nyomatékkai mutatott rá, hogy bár az írek az angol nyelvet használják, „minden tekintetben különálló, saját nemzetiséget alkotnak" (Marx—Engels-Lenin: A nemzeti kérdésről. Bp., 1965. 168. I.). .

Nyugat-Európa nemzetiségeit a római világ bukását követő négy évszázad, a legkorábbi középkor nagy produktumának, egyszersmind az elnyomott osztályok „alkotásainak" tekintette. .A legkorábbi középkor néptömkelegéből - írja A feudalizmus letűnéséről és a burzsoázia felül kerekedéséről c. munkájában — lassanként kifejlődtek at új nemzetiségek, amely folyamat során tudvalevőleg a legtöbb egykori római tartományban a legyőzőitek asszimilálták a győzőt, a paraszt és a városi lakos a germán urat,

A modern nemzetiségek tehát szintén az elnyomott osztályok terméken'.” Miután az egyes nyelvcsoportok elhatárolódtak - vezeti tovább a gondolatot — mi sem volt természetesebb, mint az, hogy ezek az államalakulás alapzataiul szolgáltak, és hogy a nemzetiségek megindultak a nemzetté válás útján (Marx—Engels—Lenin: A nemzeti kérdésről. Bp., 1965. 201-202. I.).

Nemzeten — a Kommunista Párt kiáltványának tanúsága szerint — Marxszal együtt Engels olyan közösséget értett, melynek „egy a kormánya, egy a törvénye, egy a nemzeti osztályérdeke, egy a vámhatára” (Marx—Engels: Válogatott művek, l„ Bp., 1963. 21. I.).

A nemzeteket, mint ahogy az idézett hely tanúsága alapján is egyértelműen derül ki, a burzsoázia .művének” tekintette, de kialakulásukban más tényezőknek is szerepet tulajdonított. így pl. az abszolútmonarchiáknak. „A városi polgárokra támaszkodó királyság - írja Bevezetés „A természet dialektikájá"-hz c. híres munkájában — megtörte a feudális nemesség hatalmát és megalapozta a nagy, lényegileg nemzetiségre épülő monarchiákat, amelyekben a modern európai nemzetek és a modern polgári társadalom kifejlődésre jutottak.” (Marx—Engels: Válogatott művek,

II., Bp., 1963. 51. I.) A nemzeti létet - mint arra egyes jelekből következtetni lehet — valahol a középkor dereka tájától vélte datál hatónak. „Az első kapitalista nemzet Itália volt” - írja a kiáltvány olasz előszavában (Marx—Engels—Lenin: A nemzeti kérdésről. Bp., 1965. 216. I.). A XVIII. század filozófiáját és történettudományát bírálva, Ludwig Feuerbach és a klasszikus német filozófia felbomlása c. tanulmányában szemére veti a történészeknek, hogy a középkort, mint az „ezeréves általános barbárság” korát tartották nyilván és nem vették észre nagy vívmányait:

„az európai civilizáció területének kibővítését, az életképes nagy nemzeteket” (Marx—Engels: Válogatott művek, II.,

1963. 338 I.).

Nem lehet feladatunk e helyen részletes elemzés, az azonosságok és különbségek kimutatása, a két modell mindenre kiterjedő egybevetése. Annyit talán mégsem árt megjegyeznünk, hogy a nemzeti fejlődés marxista tipológiájának kidolgozása, különösen Dél- és Nyugat-Európa vonatkozásában, aligha képzelhető el Engels fent idézeteinek figyelembevétele nélkül.

Arisztotelész óta nincs valamirevaló tudomány megfelelően tiszta és világos fogalmi rendszer nélkül. Terítsük k hát a lapokat és nézzük meg végül röviden, milyen fogalmakra van szükségünk, ha a nemzeti problematikát fogalmi síkon is tiszta kategóriák alapján kívánjuk fogni?

Nem kétséges, hogy a fenti értelemben vett nemzetiségfogalom bevezetése mindenképpen indokolt. Ugyanígy helyesnek látszik az óllamnemzetiség Szűcs Jenő által használt fogalmának bevezetése is azon nemzetiségek számára, amelyek a középkor államalkotó nemzetiségei voltak. Ennek megfelelően, mindenképpen helyénvaló nemzetiségi nyelvről, tudatról, kultúráról, területről stb.-ről beszélni. Sok- nemzetiségű országok viszonylatában azonban a nemzetiségi kisebbség fogalmának megalkotása is szükségesnek Játszik.

Az a koordinátarendszer azonban, omelynek origójában a nemzetiség áll, csak egyike a szükséges koordinátarendszereknek. Nemzetiség mellett ui. a középkor viszonylatában — mint arra Szűcs Jenő is utal - a rendi natioval, a rendi nemzettel vagy ha úgy tetszik, a rendi államnemzettel is számolnunk kell, és így az említett mellett egy másik fogalmi koordinátarendszerre is szükség van, amelynek origójában a rendi natio fogalma áll. Tgy a nemzet és az ezzel kapcsolatos segédfogolmak használatát a középkor kapcsán sem kerülhetjük el. Ez azonban nem vezet zavarra, ha azokat mindig a vonatkozó rendi alakulatra, illetve az ezzel kapcsolatos jelenségekre alkalmazzuk

A továbbiakban a tanulmányok egyik sora a szlovák, 57 a másik a magyar nemzetiség kérdéseivel foglalkozik. Ján Dekan „A Nagymorotva Birodalom és az ó-morva nemzetiség problematikája" c- dolgozatában arra a megállapítás-