Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakós József: Líra és fizika

mérőt; „Félek, valö,mi képtelen / Szörnyűség fenyeget, / Félek, jaj lélek. Add, uram, / Hogy megérjük a holnapot”.

11, Mór szóltunk arról, hogy egyesek kifogásolják, milyen gyakran jutnak versbeli szerephez az atomfizika szakszavai. Dolgozatunknak e részében azt próbáljuk bizonyítani, hogy a szorosabb értelemben vett szakmai jellegű terminológia egyrészt a szövegösszefüggésben, a mikro- kootextusban pontos, elhatároló értékű értelmet nyer, másrészt makrakontextusi szerepében a környezet felidézésére, hitelesítésére is nagyon alkalmas. Figyeljük meg, hogy o példatárunkban idézett versrészletekben az atomfizika szakszavai mennyire erősítik, kifejezővé teszik a költői mondanivalót, s ugyanokkor a művészi képalkotás fontos eleméinek is tekinthetők ezek a sajátos szakszavak: atommag, elektron, pozitron, proton, neutron, atommáglya, erőtér stb., stb. Ez a szakszókészlet pontos és tudományos fogalmi értékén túl valójában „humanizálódik" és stiláris motiváltságában olyan sajátos emberi relációkról is információkat nyújt, amelyekről nem adhatnának számot a költők o megfelelő atomfizikai terminológia versbeli szerepe nélkül. Szécsí Margit Reménység című költeményében a fizikai szakszavak a költői képalkotásnak is fontos elemei: „Ott a halál pontos útjait, / leírják már atommal szépen, / nemietek felé a pusztulás, / lendülhet mint súly a kötélen, / s kényszerből kering a gondolat / a halál körül, mint részeg. ./ mint atom-mag körül körkörös táncot ropnak parányi részek".

A magalkotó elemi részecskéket, a pozitív elektromos töltésű protonokat és a töltés nélküli neutronokat, az atamalkotó elektronokat megnevező szakszavak mind hangulatkeltő festői erejükkel, mind fogalmi értékükkel valóban a kulcsszavak szerepét vállalják ezekben a versrész- tetekben is: „ Proton, keringő elektron: Nap—Föld-csoda / kicsinyben elképzelhetetlen hányada, / s más rész: neutron — végső körtérből kivált / sarkpont, - kibillen a nagy világ, / s az osztás, bontás fölkorbácsolt tengerén, / a Volt, Van szertehull, s Lesz nem dereng helyén” (Lovács: Pál: Atom). - „A neutronok, a protonok összebeszéltek / - Atomkorszak? / ródióaktív eső masza- to! / nemzetek szemfödelére'' (Scós Zoltán: Töredék a félelemről). — „S a képzelet a mély anyagba száll, / és nem tartják világunk egyensúlyban / a neutronok / s a pozitronok I csak kergetőznek” (Bóka László: Tervezés).

Az olvasót különösen meglepi, hogy egy-egy modern hangvételű versben mennyire telítődnek poetikummal is az atomfizika Szakszói. Mai költőink jó része legbensőbb titkait ma már olyan nyelvi formákkal is megfogalmazza, amelyek eddig csak a tudományos stílusban jutottak nyelvi szerephez. Ezek a nyelvi képletek nemcsak a költemények gondolatiságának alappillérei, hanem sajátos hangulati értékükkel valóban költői kifejezőeszközökké is nemesednek. Az Olvasóban így nemcsak intellektuális izgalmat keltenek, hanem művészi élményt is nyújtanak. Bizonyságul idézzük ezeket a versrészleteket: „És megsemmisül, ólaikul, 7 S megint én és megint ő / Taszítva és konok / Vonzásban boldogtalanul, / Mint az atommag körül keringő / Elektronok" (Vas István: A búcsú). - „Tárd ki az ablakotI hadd / süssön szemembe a nap / Hadd töltse meg agyam / protonok zúgásával, sejtjeim pedig / az elektronok surranásávalI" (Szemlér Ferenc: Reggel). — „Felóílsz s ó, szerencsétlen, elállód / útját o kedves neutronoknak..." (Lászlóffy Aladár: Példák).

12. Témánk hatalmas anyagából ki kell emelnünk azokat a költeményeket is, amelyekben arról kapunk jellemző információt, hogy a modern fizikai kutatások ismeretanyagának elsősorban mely elemei és összefüggései jutottak el a költők tudatáig, s mennyiben jelent tematikai gazdagodást is a fizikai tudományok iránti érdeklődés. Nagyon tanulságosak például azok a versrészletek, amelyekben valóban „tudományos" ismeretanyag szolgál a költői mondanivaló alapjául. De a vers művészi értékét, modernségét, korszerűségét mégsem ez adja elsősorban, hanem az az egyéni reagálás, omely sajátosan a költőé, az alkotóé.

Vas István Az anyag megjelenési formái (5) című versének ismeretanyaga és szakszóhasználata jól példázza hogy nem a csakazértis modernkedés szándékával válasz*1 tóttá meg témáját: „És milyen természetű az anyag? / Az' anyag, melyet előbb istenítettek / a tudósok, aztán két-: ségbe vontak, / s kezdték hajtogatni azt is, hogy a fák, az asztal, a világban a szilárdság / Csupán elektronok és protonok / Bűvészjátéka, logikus esetlegesség / S már úgy látszott, hogy percek alatt elfogy / Az anyag, mini; olyan, ami mozog, / Tovább alakul, / S a világ áram*, körében kering / Sokféleképpen s oszthatatlanul — / Az anyagnak még megfogalmazatlan / Törvényei szerint".

Berczeli A. Károly Laboratórium című költeményében nagyon egyéni gondolatainak szűk körét úgy tágítja, hogy ebbe a körbe belefér már az egész világ; amelyben nem lehet nyugta semminek: a gondolkodó, érző emberhek sem, ha méltó partnerszerepet akar vállalni abban a mért hetetlen munkában, amelynek jutalmául a naprendszerek, s a galaktikák mellé és fölé nő, s vállalni képes mindazt a felelősséget is, amely reá hárul emberi világunk megvédésében, fejlesztésében és jobbításában. Nincs és nem is lehet tehát nyugta, mint „nincs többé nyugta az anyagnak!" Ebből az alaptételből sorjázza a költő ezeket a mindenképpen megszívlelendő gondolatsorokat: „Kamrák s atommáglyák során / a milliónyi láncravert p.arány / egymástól lassan elszakad, / s míq tébolyodvá szétszaladnak / e felzaklatott hangya-falvak, / a foszló bolyban földereng: a Mag — / A Magi Megfosztva burkától tán védtelen - / fgy gondolná, ki nincs jelen, / mikor halálos áram és nyomás / tovább oszt, bont és szerteráz / mindent, mi összeforrt, mint hím és női nem / anyáknak megtermékenyült petéiben - / A Magban is nyüzsög még valami, / lapítva ily szemernyi rejteken — / E részeket kell szétrobbantani, / hogy megmutatkozzék az Egy, a^ Öselem — / Csak szám a lényeg, így derül ki hát — ’ / Oly szóm, amely szorozza önmagát, / hogy aztán ennen szorzatát szorozva / megkösse művét jó szorosra, / s felépüljön az egybeszőtt világ. / Azért függ össze minden: nyitja ez! / A kő, a fű, a csillag és a sejt, / azért hasonlít mindenhez s mindenkihez / e sok kéreg, burok s tengernyi mez."

13. Van valami felemelő abban, hogy a líra és a fizika összefüggéseit kutató és elemző filológus összefoglaló tanulságul a humán és a természettudományos műveltség gondolatvilágának és szemléletének szintetizálás! szándékával vetheti papírra ezeket a gondolatokat: Mindaz, ami a világban, a tudományos kutatásban és a művészi alkotásokban maradandó, az ember műve, s csak az ember alkalmas: „Váltig célt lesni! / Rejtélyt oldani! / Konok törvényt találni / tűnt elektronok mögött! / S kiszállni kék galaktikákig" (Szemlér Ferenc: Ily erdők közt). Valóban „Csak az ember, ki tervez és szeret, / s hogy a világűr-robbanást kivédje / Atomot és galaktikus teret / Tud sűríteni dobogó szivébe" (Vas István: Nászdal).

Mai költőink természettudományos műveltségük kitágításával s elmélyítésével új fogalmakat, új kifejezőeszközöket tanultak meg és használnak fel igen hatásos szóképek és gondolatgazdag motívumsorok megalkotására. S ma már egyetlen természettudományos fogantatásé fogalom és szakszó sem idegen „test" a versek élő szövetében.

Módszerünkhöz híven — befejezésül - illusztráljuk ezt is Bóka László Tizenkét vers az utazásról című versciklusának alábbi részletével: „Az az erőtér, amely az atommag / alkatrészeit összefogja, / a naprendszerek s a galaktikák / erőterének ősmodellje. / Ahogyan a magerő- térben a neutronok s protonok, / a gravitáció terében / a sok naprendszer úgy mozog. / A végtelen kicsi s a végtelen nagy / szerkezetükben rokonok, / Amíg leírtam, esi* korgott a vers. / A szavam elakadt, / Alig állta a versen: ritmusa / a barbár szavakat. / Miként agyamba, úgy vertem bele, / az új fogalmakat. / Meg kell érteni, ki kel mondani, / hát fegyelmezd magad! / Mint búvá pat^* tör utat e vers, / míg dallá fölfakad",