Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 1. szám - JELENÜNK - Ebergényi Tibor: A bejáró munkások műveltsége és művelődése III.
1 Látogatja a művelődési házat Moziba jár h etenként Nem jár moziba A rló 60,35 7,10 49,70 B.-szenterzsébet 63,33 6,66 56,66 Dédes 70,37 7,40 37,03 Hangony 60,78 5,88 64,70 Nagyvisnyó 46,15 7,69 46,15 Nekézseny 34,78 8,69 52,17 Pu-nok 62,96 3,70 55,55 Sajónémeti 56,96 17,39 47,82 A bejárás és művelődés ellentmondásai A bejárás — tekintve, hogy a vidéki ipartelepítések lehetőségei erősen korlátozottak — még hosszú ideig életmód lesz, ami kétségtelenül minőségi változást jelent az ingázással és a kezdeti napszámos életformával szemben. Amikor tehát a bejáró munkások művelődéséről beszélünk, tekintetbe kell vennünk azt a tényt, hogy bár a bejáró naponta 8 órát dolgozik, ezt a munkaidőt 1—3 órával meghosszabbítja az utazásra fordított idő. A szabad időnek ez ez inaktív része a városi dolgozónál művelődésre felhasználható idő. Az más kérdés, hogy ebből mennyit fordít műve'tségének gyarapítására, hiszen a városi szabadidőmérlegben nemcsak az olvasás, színház és múzeumlátogatások szerepelnek, hanem a társasélet kötelező formái, látogatások, találkozók, presszó, kocsma, üldögélés, családi események. A városi életkeretek objektív adottságai miatt több lehetősége van a városlakónak művelődésre, mint a házépítéssel, háztáji munkákkal lekötött falusi embernek. A művelődés a városi ember életében azonban csak lehetőség. Különösen ott válik ez a megállapítás határozottá, ha a bejárók művelődési szokásait a tsz-ben dolgozók igényeihez mérjük. Jó példa erre az erzsébeti munkásakadémia, amelynek előadásait 70—80 ózdi munkás rendszeresen látogatja. A bejárónak nagyobb igénye van a művelődésre, mint a városi embernek. Anyagi eszközeit azonban jelenleg leköti az otthonteremtés, a második nemzedék útrabocsátása, mégis magára hagyotton tisztán a tömegkommunikációs eszközökre támaszkodva kiutat keres a műveletlenségből. Szakemberek tanácsa nélkül gyarapítja könyvtárát, válogatás nélkül keresi a rádió- és tv-műso- rokban azt, ami eligazítja az életben. Bizonyos, hogy a községi tanácsok mindent megtesznek a falusi elmaradottság megszüntetése érdekében, de ezt tisztán helyi anyagi eszközökkel képtelenek megoldani. A korábbi művelődési ház építkezések nem hoznák meg a kívánt eredményt. A házak és könyvtárak elnéptelenedtek, mert vezetőik a jó indítások után nem láttak továbbfejlődési lehetőségeket. A tanácsi vezetők, népművelők magukra maradtak, és a falusi népművelés ügye a mélypontra süllyedt. A központok befeléfordulása, a vezetők érdektelensége miatt ma nem beszélhetünk számottevő népművelési indításokról. A házak, könyvtárak élete belterjessé vált. A központi irányító szerveknek az a megállapítása, hogy a falucentrikus népművelés nem hozta meg a kívánt eredményeket alkalom és lehetőség volt a falusi népművelés megtorpedózására. És ha a művelődésügyben jelentkező belső feszültségek napjainkban még nem is éreztetik hatásukat az életszínvonal alakulásában, néhány év múlva mindez már visszahúzó erőként fog jelentkezni. Az a nézet, hogy a városba költözés ütemének meggyorsítása megoldja a kérdést, sem fogadható el, mert az agglomerációban letelepedett, ott házat építő munkás sem szándékozik elhagyni a falut, amely a kezdetleges infrastruktúra ellenére is jobb életet biztosít lakóinak, mint az elslumösödő peremkerület vagy a nagyvárosok vonzásában kialakuló ..alvóváros” gyűrűk. Egyre növekszik azoknak a száma, akik a városok agglomerációs övezeteiben telepednek le, vállalják olykor a 40 ki'oméíeres távolságot is, mely elválasztja munkahelyüket a lakóhelytől. A művelődés tehát a lakóhely függvénye, de szoros kapcsolatban áll az életfeltételek alakulásával, az igényekkel és lehetőségekkel. Új helyzetet teremt ezen a téren az egyre inkább elterjedő 44 órás munkahét, a szabad szombatok és a kétnapos hétvége. Ezeknek a napoknak egy részét a bejáró munkás ma még házépítésre, esetleg bérmunkára fordítja, nem távoli azonban az idő, amikor a családiház-épűke- zések befejeződnek, amikor több ideje marad a falun élő munkásnak is az önképzésre, művelődésre. VI. _ KÖVETKEZTETÉSEK, LEHETŐSÉGEK 1. — Az ózdi iparvidéken a falusi lakosság életmódjának átalakulása és napjainkig is tartó folyamata több mint száz éve kezdődött. Ózd olvasztói és üzemei már a RIMA kezdeti éveiben is e'even hatást gyakoroltak a falu nincstelenjeire, akiket a paraszti szegénység, a földnélküliség és a felemelkedés lehetősége vitt a gyár felé. A falusi lakosság gyárakba történő áramlása fokozódott az ipari bázisok fejlődésével. A harmincas években a háborús előkészületek, a vas- és acélgyártás fe'fejlesztése, a frontszolgálat alól történő mentesítések a falusiak ezreit vonták a gyárak köré. Egyre többen vállaltak munkát a felszabadulást követő években, az államosítások, a mezőgazdaság szocialista átszervezése után is, annyira, hoqy az ózdi gyárak nemcsak a környező fa'vak lakosságának egy részét vették föl, hanem szívóhatásuk kiterjedt Heves, Nógrád és Pest megyére is. 2. — A bejárás jellemző képződménye az ipari társadalomnak és a dolgozók millióinak életében minőségi változást hozott. Ezeknek a dolgozóknak nagy része nem kíván falujából a városba költözni, ott házat épít és bár életmódja a földrajzi adottságok, a mindennapi utazás miatt különbözik a falusi életformától, jól érzi magát ebben a társadalmi közegben. A megkérdezettek többsége az utazás nehézségei ellenére is vállalja a bejárást egyrészt a társadalmi megbecsülés (a munkás több mint az alkalmazott vagy termelőszövetkezeti dolgozó), másrészt a biztos kereset miatt. A bejárás nem félbemaradt migráció, hanem stabil é'etforma, amit az urbanizációs folyamat nem old fel, inkább felerősit. Ezeket a dolgozókat falujukhoz pillanatnyilag csak a ház, a kert és a szokások kötik, de amint megszűnik a munkahely vonzása és nyugdíjba vonulnak ismét falusi emberekké válnak. 3. — A bejáró tagja a munkásosztálynak, maga is érzi, hogy több a falu nincstelenjeiné1, hallatja szavát a község és az üzem életében. Néhány vonatkozásban azonban kimutatható, hogy a városi munkással szemben hátrányos helyzetben van, 4. — A megvizsgált községekben a mezőgazdasági dolgozók aránya jóval alacsonyabb mint a munkásoké, annyira, hogy a helyi termelőszövetkezetek munkaerőbázisát a nők mellett a bejáró munkások képezik. Közülük kerülnek ki azok, akik szabadságukat vagy nyugdíjas éveiket is termelőmunkára haszná'ják fel s kevesebben a községben, nagyobbrészt az alföldi állami gazdaságokban vállalnak betakarítási és növényápolási munkákat. Ez az új summáséiet azonban nem azonos a régivel, egy-egy nagyüzem bé'munkásai ők. 5. — Életüket a gyár, az üzemszerű munka és a falu egyaránt formálja. Mivel legtöbbjük a falusi nincselenség- ből indult, és kora gyermekségükben kénytelenek voltak munkába állni, műveltségi színvonaluk alacsony, nehány elemi osztály ismeretanyagára terjed ki. Sokan közülük esti iskolákban szerezték meg az általános műveltség alapjait, ezért is dolgoznak többségükben nehéz fizikai munkát igénylő munkahelyeken, s bár havi jövedelmük egy-két helyen meghaladja a bennlakó munkásokét, ez nem jelent értéktöbbletet. Igényeik a családi ház felépítésével, felszerelésével be is fejeződnek. A második generáció fiataljai már jobb művelődési
