Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Galambos Ferenc: A XX. Századi magyar ex libris
.magyar ex libris-művészet derékhada. Közülük különösen a fametsző Divéky József munkássága jelentős, mert művészete kitűnő rajzkészségről, kiváló technikai felkészültségről tesz tanúbizonyságot és illusztratív jellegű ex librisei a magyar ex libris-művészet aranyfedezetéhez tartoznak. Conrad Gyula rézkarcos ex libriseiben a tájképi és a figurális kompozíciók uralkodnak; lapjai a maguk realista szépséglátásán belül nem nélkülözik sem a hangulati elemeket, sem a szokványostól elütő szimbolika gondolati megalapozottságát. Elég, ha csak a budapesti városrészleteket ábrázoló lapjaira utalunk. Gora Arnold, bár autodidakta volt, egyike legkiválóbb rézkarcművészeinknek, s erről nemcsak a „Magyar Parnasszus” című albuma győzi meg a szemlélőt, de ex libriseinek gonddal-szeretettel alkotott sorozatai is; oldott, lírai realizmusa sem veszítette el vonzerejét. Szász Pál és Hillinger Oszkár részére alkotott könyvjegyei ugyancsak a magyar ex libris-művészet klasz- szi'kus értékei közé tartoznak. A század első két évtizedében technikailag a klisé uralta a magyar ex libris-művészetet, melynek alapjául legtöbbször tollrajz, vagy tusrajz szolgált. Ezt a technikai egyoldalúságot és kisebbértékűséget Divéky József fametszeteivel, Gora Arnold és Conrad Gyula pedig rézkarcaival igyekezett megtörni. Már-mór úgy látszott, hogy a nemesebb grafikai technikák veszik át uralmukat az ex librisművészetben, amikor a vesztett világháború utáni gazdasági nyomorúság ismét csak a klisé-ex librist állította előtérbe. Ennék s az igen termékeny Haranghy Jenő (1894— 1951) tevékenységének köszönhető, hogy a magyar ex libris fejlődésének folyamatossága nem szakadt meg. Haranghy Jenő vérbeli realista, mint ex libris-iművész pedig igen otthonos az emberábrázolás és a foglalkozási szimbolika világában is. Könnyed vonalvezetésű rajzain a kontúrvonalak uralkodnak, bár a finomabb vonalak szövevényében is otthon érzi magát. Még gondolati és érzelmi síkon sem válik meg a realista kifejező eszközöktől és szakad el a valóságtól; sziporkázó ötleteinek, szellemes rajzi megoldásainak köszönheti, hogy ex libris-alkotói tevékenységében annak gazdagsága ellenére sem fedezhetünk fel sem rutinmunkát, sem önismétlést. Mértéktartása megóvta a magyarkodástól, egy olyan korban, amelyben ez nemcsak divat volt, hanem majdnem csak kötelező; ennek ellenére nem egy lapja vérbeli magyar levegőt áraszt. Haranghy Jenő ex libris-világának technikai egyszerűségét (bár ő is készített pár rézkarcos ex librist is, azonban munkásságára nem ezek a jellemzőek) Horváth Endre (1896—1954) nem nagy számú, de kivételes értékű rézmetszetű ex librisei ellensúlyozták. Horváth Endre, aki a Pénzjegynyomda művészeti igazgatójaként fejezte be művészi pályafutását, a pénzjegy- és értékpapír-tervezés Prokrustes- ágyában tanulta meg a precíz vonalvezetést, a bonyolult ornamentikát, a hajszálvékony vonalak hálórendszerének képalakító és képkiemelő rendszerét; alig negyven darabra tehető k i sg ráfi kai munkássága művészi színvonal tekintetében a világhíres bécsi Cossmann-iskola alkotásaival vetekszik. Horváth Endre mellett Bajor Ágost (1892—1958) réztechnikájú ex librisei is a realista ex libris-művészet indulásával egyidősek. Túlnyomórészt vonalas alkotásai hangulatukban romantikusak, ötleteikben modernek; képi világuk a realizmus közérthető képi világa. Ember és természet, város és táj egyaránt helyet kap ebben a művészetben. Aktos lapjai nemcsak egyéni, kissé száraz stílusát tükrözik jól, de másfél százas darabszámúkkal arról is tanúságot tesznek, hogy számára az ex libris mindennapi kifejezési forma volt. Javára írandó, hogy aktos lapjainak csipetnyi erotikája mindig a jóízlés határain belül maradt. A század első negyedében lezajlott avantgarde-mozgal- mok úgyszólván semmi befolyást sem gyakoroltak a magyar ex libris-művészet fejlődésére. A dada-, a futurizmus, a konstruktivizmus, majd a nonfiguratív mozgalmak nem a művészektől, hanem a műfajtól voltak idegenek. A jó ex libris egyik célja ugyanis a lap tulajdonosa egyéniségének a kifejezése, erre pedig az avantgarde-irányzatok nem alkalmasak. Más okokban keresendő az, hogy az ex libris-szel még összeférő expresszionizmus is alig játszott szerepet a magyar ex libris-művészetben, mint ahogyan később a szürrealizmust is csak pár művész próbálta a kisgrafikában otthonossá tenni. Az előbbi annál inkább nehezen érthető, mert az osztrák és német ex libris-művészetben az expresszionista ex libris külön korszakot alkot; az utóbbi késői és ritkább jelentkezését nem annyira közönségünk idegenkedése, mint inkább művészeink konzervatív szemlélete magyarázza. A szecesszióval induló, majd a naturalizmussal kacérkodó realista magyar ex libris-művészeten a húszas évek végén a fáradtság jelei mutatkoztak. Hagyományos szimbólumrendszere enyhe unalmat árasztott, de kifejezési eszközei is erősen megkoptak. Hiányzott az ex libris-művészetből az intellektuális izgalom, a műfaj szükségszerű velejárója. A megújulás nem sokat váratott magára. A harmincas évek elején a fametszetben Buday György, a rézkarcban Vadász Endre hoztak újat; nekik köszönhető, hogy a magyar ex libris megint méltóképpen képviselhette magát Európa kisgrafikai művészetében. LÍRAI PESSZIMIZMUS A fametszet, amely a harmincas évek előtt ritka vendég volt a magyar ex libris-művészetben, Buday György fellépése és munkássága következtében mindennapos kifejezési eszközzé vált. Buday tevékenységét illusztrációkkal kezdte, de velük egyidőben hódította meg a maga számára az ex librist is. Kezdetben mindkét műfajban a népies előadásmód, a keresett primitívség eszközeivel élt, technikailag pedig a fekete domináns szerepére esküdött. A fekete egyeduralmát azonban csakhamar a fekete és a fehér egyensúlya váltotta fel. Ugyanakkor alkalmazni kezdte a fésűsvésőt Is és a pontozó modort is gyakran igénybe vette. A drámaiság és az irodalmi mondanivaló mellett a grafikai artisztikum lépett előtérbe, anélkül, hogy akár a balladai mélység, akár a zárt kompozíció, vagy az epig- rammatikus tömörség csorbát szenvedett volna, önismétlődéstől mentes ex librisei technikai megoldásuk változatosságával, mély szimbolikájukkal, megejtő varázsukkal a kor ex libris-művészetének élvonalába kerültek és hallatlan népszerűségnek örvendtek. Bár könyvjegyei hangulatilag nem egységesek, a stílusbeli egysíkúságot, az önismétlést éppen ezáltal kerülte el. Ez tette alkalmassá a pszichológiailag különböző karakterek jó visszaadására is. A formaelemek különbözősége, az anyagszerűség tisztelete és az összefogott előadásmód alakították ki egyéni stílusát, amelyben a különböző stíluselemek egységben forrtak össze és határozott, egyéni színezetet kaptak. A fentieket legjobban egy-két lapjánck elemzésével támaszthatjuk alá. Berczeli A. Károly és Tömöri Viola részére készített ex librisei még csak realista portrék. A Radnóti Miklós részére készített egyik ex librisének félabsztrakt figurája, szív alakú mellkasával, és a testén áthajló virággal nemcsak Radnóti egyéniségének és költészetének a lényegére tapint, de kifejezi a kor nyugtalanságát ugyanúgy, mint a művész nyugtalan életérzését és aggodalmait. A Klein Sándor-féle ex libris a maga expresszív megfogalmazásában nemcsak a könyvnyomtatónak, hanem minden könyvnyomtatónak állít emléket. Konkrét és általános, valóság és megérzés, látvány és látomás keverednek és kavarognak Buday ex librisein; próza és költészet, dráma és hétköznapiság mind otthonosak benne. A ,,Dr. Lustig istvánné könyve” két keresztbe tett karja nemcsak csupa női gyengédség, de csupa líra is. Az elemzéseket folytathatnánk, de elég helyettük annyit leszögeznünk: Buday György kézjegye minden ex librisén megtalálható, minden könyvjegye rokonul és mégis különbözik a másiktól. Ex libris-művészetét alkotásainak eszmei és művészi egysége, a gazdag tematikát még jobban felgazdagító gondolati mélység és jelképteremtő erő éppen úgy kiemelik, mint a magyar valósághoz való ragaszkodás. Korszakteremtő egyéniségére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a kortárs ex libris-művészek majdnem mindegyike tanúit tőle s hatása alól csak nagyon kevesen tudták kivonni magukat. Amíg Buday György fametszetben, addig Vadász Endre (1901-1944) a rézkarcban járult hozzá a két világháború közötti magyar ex libris-művészet megújításához. Ex libris- művészeténék kezdeti korszakában (nem hiába volt elsődlegesen festő!) — festői hatásokra törekedett és tónusgazdag lapjain a színeknek legalább akkora szerepet
