Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Galambos Ferenc: A XX. Századi magyar ex libris
a I GALAMBOS FERENC: imiwi iiiiiHiiniiiuiMiiiuiiuunuiBui I A XX. századi magyar ex libris MWMWffMtHWWMtMI m m mmfH >« I • • s- s ■ I 1 iimiiMMuMtiiiMiuiiiuiummJ Az ex libris, a tulajdon megjelölésére szolgáló grafikai lap, a könyvnyomtatással egyidős. Létét is a könyvek megnövekedett számának, a gyorsan szaporodó köz- és magánkönyvtáraknak köszönhette. Első példányaival hazánkban már a XVI. században találkozhatunk, jelenléte azonban a hazai bibliofil iá ban és grafikai művészetben a XIX. századig jobbára csak alkalomszerű. (A régi magyar ex librisek száma a XVI-XIX. századokból mindössze kb. ezer darabra tehető. Európa többi országában is hasonló volt a helyzet.) A változás lényegében csak akikor következett be, amikor az ex libris függetlenítette magát eredeti funkciójától, kizárólag műalkotást láttak benne és gyűjtés tárgya lett. Fejlődését azonban, sajátos műfaji követelményei ellenére sem lehet a képzőművészet általános fejlődésétől függetlenítve áttekinteni. Az uralkodó stílusirányzatok hatása - annak ellenére, hogy a XVI-XIX. századi ex libris főleg heraldi'kus jellegű és csak kis mértékben figurális kompozíció — az ex libris művészetben is kimutatható. Tömeges megjelenése és állandó jelenléte az utolsó nagy, egyetemes stílusirányzat, a szecesszió korszakára esik és így érthető, hogy akkor alakulnak ki ma is érvényben levő törvényszerűségei és így a modern ex libris megszületése mindenütt a szecesszióhoz kötődik. □ o □ A SZECESSZIÓ VONZÁSÁBAN Az első magyar ex libris-kiállítás, amelyet az Iparművészeti Múzeum rendezett 1903-ban, a régi magyar ex librisművészet szórványemlékeinek a bemutatása mellett hazai és külföldi modern anyagában jól tükrözte a szecesszió (Jugendstil, art nouveau) uralkodó jellegét. A megnyúlt, köny- nyed figurák, a bizarr képi ötletek, a kontúrvonalak uralkodó szerepe, a buja vegetáció, a geometrikus és növényi ornamentika túlburjánzása nemcsak a fin de siede fáradtságát és morbid szemléletét, de egyfajta idő feletti szép megvalósítására irányuló törekvést is tükrözött. Kordivat volt a lapokból áradó enyhe erotika éppen úgy, mint a halálvággyal való kacérkodás. A magyar szecesszió az osztrákok nyomán indult és ezt nemcsak a földrajzi közelség, de kultúránk erősen német orientációja is indokolta. Ennek tudható be, hogy a szecessziós magyar grafikában és ex libris-művészetben mindig megmaradt valami a naturalizmusból, amely szemben a francia és angol kor- társmozgalmakkal, nem felesleges művészi ballasztot jelentett, hanem segítséget a realizmushoz való átmenet megkönnyítésére. Az 1903. évi ex libris-kiállítás nemcsak divatba hozta az ex librist, de elindított egy olyan lendületes fejlődést is, amely napjainkban is tart. Ez a kiállítás arra is jó volt, hogy ráirányítsa a művészek figyelmét is az ex libris műfajára, melynek művelői között eladdig sok volt az amatőr; a művészi színvonal emelkedése és a közönség érdeklődésének állandó növekedése kölcsönösen hatottak egymásra. A század első két évtizedében működött, szecesz- sziós formanyelven alkotó művészekből hosszú névsort állíthatnánk össze. Felsorolásukat azonban feleslegesnek tartjuk, mert négy olyan ex libris-művészünk volt, akik részben alkotásaik művészi színvonala, részben ex libris-alkotói tevékenységük terjedelmesebb volta miatt, meghatározó módon nyomták rá bélyegüket a kor szecessziós ex libris-művészetére. Nagy Sándor, Sassy Attila (Aigion), Kozma Lajos és Rozsnyai Kálmán ex libris-művészetében a magyar szecesszió minden erénye megtalálható. A szecesszióból indultak ki, de később, a húszas-harmincas években a realista irányzat erősségeivé váltak a sokáig Svájcban élt Divéky lózsef, aki elsősorban a fametszetben és a litográfiában volt otthonos, valamint a rézkarctechnikában jeleskedő Gora Arnold és Conrad Gyula. Nagy Sándor (1868—1950), a gödöllői művésztelep egyik alapítója tipikusan szecessziós művész. Sokoldalú munkásságában a grafika, ezen belül pedig a könyvillusztráció és az ex libris tükrözi leginkább azt a törekvést, hogy a szecessziót a magyar népművészeti formakincs átültetésével újítsa meg. A gazdagon alkalmazott növényi dísz, a szecesszió egyik meghatározója szinte virágoskertté varázsolja ex libriseit; mint a hazai tolsztojánus mozgalom egyik apostola, sajátos életszemléletének, filozofikus hajlamainak könyvjegyeiben is hangot adott. Gyakori témája a természet és az ember kapcsolata is, mely a századfordulón már erősen meglazult. Kozma Lajos (1884—1948) művészetében a szecesszió formaáradását az építész rendteremtő erejével igyekszik kordába szorítani — teljes sikerrel. A vonalak hullámzását gyakran szakítják meg mérnöki pontossággal húzott egyenesei. Ex libriseiben - akár egyéb grafikáiban - szerette a centrális elrendezést, ugyanakkor a figurális kompozíciót körülölelő síkdíszítést gyakran ismétlődő motívumokból alkotta meg. Kompozícióinak távlatnélkülisége a szecesszió grafikai ideálját, a teljes síkszerűséget szolgálta. Az elsők közül való, akik a könyvtulajdonos személyiségének a megragadására a téma és a hangulati elem szoros kapcsolatával törekszik. Ex libriseiben felfedezhető egyfajta líraiság is, amelyet a tónus nélküli vonalak még jobban aláhúznak. Szecessziós korszakának lezárása után (1905—1912), főleg a gyomai Kner nyomdával való szoros kapcsolata következtében stílusa gyökeres változáson ment keresztül és neobarokk fejlécei, iniciáléi révén a magyar könyvművészet virágkorát teremtette meg. Kár, hogy stílusváltása után ex librisek alkotásával már nem foglalkozott. Sassy Attila (1880—1967), aki ex libriseit Aigion névvel jegyezte, Kozma Lajoshoz hasonlóan a könyvillusztráció felől jutott el az ex librishez. Közel száz kisgrafika fűződik a nevéhez. Ő már a vonal és a folt ellentétére épített, miközben a játékos képzelet világában élt. A külső és belső világ művészi szintézisére törekedett, de bármennyire elragadta is a képzelete, féllábbal mindig a földön állt. Kisgrafikáiban is a lét nagy kérdései izgatták, a születés és a halál valósága és misztériuma, amelyre sajátos művészi eszközeivel igyekezett választ adni, döbbenetes erővel és így majdnem mindig sikerrel. Rozsnyai Kálmán (1872—1948), művészbarátai közvetítésével angol ízeket hozott a magyar szecesszióba. Ex libriseiben Waiter Crane rajzkultúrája éppen úgy megtalálható, mint Beardsley homogén foltokból táplálkozó képépítő ereje. A floreális díszítés erőltetése, a finomkodás, a légiesség éppen úgy hozzátartozik egyéniségéhez, mint a változatos témaválasztás, az önmagából megújuló teremtőerő. Ex libris munkássága számra is elég tekintélyes. A REALIZMUS ÚTJAIN Az első világháború vér- és vasözöne véget vetett a szecesszió burjánzó világának s mindjobban a realizmus érvényesülésének adott teret. Divéky József a szecesszióval indult, de a realizmusra váltott át, akár csak Gara Arnold, vagy Conrad Gyula. Míg Divéky és Conrad csak igen laza kapcsolatban állt a szecesszióval, addig Gara Arnold 15 nemcsak művészetében, de szellemében is kötődött hozzá és mégis stílusváltásra kényszerült. Hármukból került ki a húszas évek elején a megújuló, immár realista felfogású
