Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Farkas András: Az idővel elégő
Dallamot és a Szép szavakat, mert Azt hiszik, őrült Elme vagyok mór, Es aki őrült. Tűrje a sintért?!! MAKAI ZSUZSIKA, B.-SZÁRSZÓ, 1937 ŐSZE Attila bácsi, mért nem Vagy kellemes, miért nem Gyógyulsz meg, én tudok mór Négy verset és leírom, Ho néked tetszenének. Sürgősen válaszold meg, Színeket látok, arcok Szaladnak el előttem, Ml jól vagyunk, Zsuzsika csókol (FELHORKANÁS) Hogy belehangzik Nagy tudatunkba Minden, a gond is. Álmodozás is, és belehangzik Csendben a játék Régi szabálya. Hogy nem azért kell Játszani, mert a Percnyi időben Némi szabadság Kell, de a lélek Várja naponta Azt a feloldást, Mely szabadító Jó-akarattal Újrateremti Indulatunkat — (SOKADIK SZAMADAS) Kicsi-kis kötelékek Odakinn a világban, Vagyonos kiokítja A szegényt, aki érti, Hogyan adja magából, Ami pára repeshet, De a gazdag a pénzét Sokasodni reméli, S ez a harc oka-bűze, S ez a harc nem ígér jót Nekem itt, a homályban, Nem is enged egészen Odajutni, ahol már Valamit valakikkel Közösen kitaFálnak — Ho a szó csak a tőkém, Bizony elfogy az is már! Igazat, igazul kell Magyaráznom a mában, A jelennek, a végnek, De a kapcsolatot nem Tudom úgy kitalálni, Ahogy élni szeretnék! Akik érteni vágynak, Nem is ismerik azt a Keserű vereséget, Ami bennem öröktől, Születésemen át is Beleillik e percbe, Amikor kihajózom. De hová, de hogyan, hol? Ki tom'tana meg rá? Ki okít ki naponta, Hogy az életet így is Viselem? Ki akarhat Nekem itt ugyanannyit, Amivel be nem érem, Ami adna hitemhez Fia-lendületet még, Hogy a vége is olyan Kitalált legyen és jó, Ahogy én kitalálom!? (LEMONDÁS, FÁRADTSÁGGAL) Most már nehéz minden komoly beszéd, Mint az elpattanó pohár, üres és senkinek nem árt, Mert hull, ezer darabra törve szét, De ez a hullás történelmi, szép, Zuhanásában is szilárd, A pillanatban is kivár, Míg csillogását bőven hinti szét — Ki kellene jelentenem, Inkább — talán —hosszan kiáltanom, Hogy én addig vagyok jelen, Ameddig szól a belső fájdalom, Ahogy a csendben a beszéd Elveszti szívét és eszét — CSERÉPFALVI IMRE, BP„ 1937. NOV. 26. örömmel értesülök, . Kedves Nővéred írja, Hogy jól érzed magad már, ígérte, válaszolsz majd, Megírod, mennyi mindent Találtál lomjaid közt, Amit nekem leadhatsz. Fordításod kiszedték, A „Kirakják a fát" is Tisztességgel kiszedték, Az antológiának. Családom is kívánja, Hogy épülj fel — köszöntlek — (VALASZ HELYETT. ODA SEM FIGYELVE) Elmaradoznak a lassú Mozdulatok, belevesznek Abba az Égbe, ahonnan Virradatig zakatolnak Mozdonyok és sokaságok — Elsüketülnek a hangok, Senkise hallja, hogyan szállt Szép nevetése, amelytől Megbizseregtem, a lelkem Szállni tanult — hova is szállt? És kifakulnak a színek, Gyászfeketébe zuhannak Zsarnoki képpel a sürgős Zöldek, a rőtek, a kékek, Mind valahogy kifakulnak — És mi marad meg az emlék Bolyhosodó anyagából? Szívja a köd meg a pára, Majd a feledni tanulás Ördöge tépdesi ronggyá — HÍVÁS SZÁRSZÓRÓL, 1937. NOV. 24 Te, drága Berci, Megöregedtem, Szeretném tudni, Hogy nem haragszol, Te ismered még Petőfitől a Templom-fogolyról Szóló szavakból: „Sikerülni fog, Sikerülnie kell. Mondó a szentegyházi fogoly-" Ti tudhatjátok, Hogy használhattok, Gyertek, ha tudtok — ([RAS UTÁN, VISSZAESVE) Kimondanám a titkot, Nehéz utálatommal Nagyítva mondanám ki, Hogy bármi ellenére, Vagy bárkinek javára Csak egyetlen valóság Berzenkedik a földön: Az emberi teremtést, A szellemi csodákat Végső életre hívó Munkát hiszem. A többi Személytelen adózás, Törvény szerint valóság, De az csodálatos, tett A pusztuló világban Az emberi tudatnak Nagy megdicsőülés® — Harmadik tétel Ez a tett, ez a vég idelátszik, Ez a véges a végtelen is már. Ahogy elfogy a test, hogy a végén Sohasem, sohasem, sose lenne! 1936. NOV. 16. - BAK RÓBERT Véglegesen Csak Akkor akarjon Jönni, ha rendben Lenne egészen, S biztosan érzi, Hogy nekifoghat — Gyors levelének Is megörültem, Látogatása Érdekel. Én is Úgy hiszem, azt kell Jó! kibeszélni, Megmagyarázni, Hogy ne maradjon Meg, ne maradjon Semmi belőle — üdvözlöm hót! A visszazengő válasz, levél helyett: Mennyi komoly szó, Semleges is mind, Mert a tudásból Származik itt az Orvosi szólam. Int, hogy a munka
